Veronika születése

2006 nyarán tudtam meg, hogy terhes vagyok. A párom akkor még Pesten dolgozott és csak 3-4 naponta jött haza. Talán ennek köszönhetem azt, hogy hamar terhes lettem. Olyan furcsa érzés fogott el, amikor másodjára is megcsináltam a tesztet, hogy nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak örömömben. Már vártam, hogy személyesen is elmondhassam a páromnak. Nagyon izgultam, amikor elmondhattam neki, hogy babánk lesz.

Az elejétől fogva Verának hívtuk. Sőt párom megálmodta, hogy kislány lesz. Sajnos nem szülhettem természetes szüléssel. 2007. március 19-ére voltam kiírva. Egy héttel a szülés előtt be kellett feküdnöm. Szerencsére az egész terhességem alatt minden rendben volt. Bár volt, hogy megijesztettek, lassan fejlődik, nem elég nagy. Voltunk 4D ultrahangon is és akkor minden rendben is volt. Ez volt a legfontosabb. Egészséges, mint a makk.

Mikor eljött a szülés ideje, korán reggel már vittek is az előkészítőbe. Az infúziótól féltem a legjobban. Nem bírom, ha tűt szúrnak belém. De a párom ott volt velem. Fogta a kezem és vicceket mesélt. Mikor már készen voltam, jött a beteghordó, hogy betoljon a műtőbe. Nagyon rossz volt, hogy nem tarthatott velem a párom. Felraktak a műtőasztalra, majd megkaptam az epidurális érzéstelenítést. Onnantól kezdve a kislányom sírását vártam. De csak telt az idő. Hallottam, mikor az orvos mondta, hogy összenövésem van, egy kicsit kétségbe estem. Jött még két orvos. Egy urológus és az az orvos, aki fölvett az osztályra. Nagyon reszkettem, de csak arra tudtam gondolni, nem sokára hallom a hangját. Hallottam. De nem sírt, hanem hármat nyöszörgött. Majd vitték rendbe tenni. Ott volt az apukája is. Ő videózta és fényképezte is. Miután rendbe hozták, behozták megmutatni, míg engem összevarrtak. Mikor megláttam, csak annyit tudtam mondani: Milyen pici. Műtét után levittek az osztályra. Már vártak anyósomék és a párom. Csak egyesével jöhettek be.

Arra emlékszem, 13 óra 15 perckor kerültem az osztályra. Megkérdeztem a párom, mikor vittek be a műtőbe. Azt mondta, 11 óra 40 perc. Verát viszont 12.35-kor emelték ki. Hosszúra nyúlt, egy egyszerű császár volt. De mikor behozták a kislányom aki 3200 grammal és 52 centivel született, nagyon megörültem, hogy végre a kezemben tarthattam.

Most már tudom, mi vár rám a következő szülésnél. Sajnos nem tudom kikerülni a császárt. Pedig a természetes szülésnek jobban örültem volna. De ennek így kellett megtörténnie. Mindketten egészségesek vagyunk és ez a lényeg. A többi már csak rossz emlék.