Veronika születése (beszélgetés)

Igen!

Már irtam magamról egy picit.

Olvastad?

Köszi!

Te is császárral szültél?

Azért mert van egy alap betegségem ami miatt azt mondta a neurológusom, hogy császáros legyen.

Nem baj hogy rákérdeztél.

Szia Ági!

Mért lett császár? Jó semmi közöm hozzá:) Az jó, hogy nem maradt sok rossz emlék benned, legfontosabb, hogy mindketten egészségesek vagytok!

Sziasztok!

Én is császárral szültem,mindkét gyermekemet.Nagy babák is voltak,+ a szemem miatt is meg volt még pár gond.Kisfiamat altatásban még 2003-ban ,kislányomat gerincérzéstelenítéssel 2008-ban.Én örültem a császárnak,nincsenek rossz érzéseim,nem érzem magamat kevesebbnek amiért így szültem.Nem ettől leszünk jó Anyák:)Amugy én éreztem mindent,rángatás stb,mert először sok szert adtak be,és emiatt összeomlott a keringésem(azt éreztem,h itt a vég)gyorsan szúrtak a kézfejen vénát és bekötöttek még egy infuziót,h kompenzálják.talán túl jól sikerült,mert a végén már fájt mikor töröltek ki.A dokim mondta,h mindjárt készen vagyunk..De a varrást nem éreztem.Mikor mondták,h kislány nagyon sírtam.Olyan boldog voltam,megmutatták és meg is puszilhattam.A 2.valóban jobban fáj,de kb 2 napig.Én alig tudtam felülni.A 4.napon hazaengedtek.kisfiam 4850 gr,54cm,kislányom 4100gr,50cm volt,de Ő 38.hétre született.Szedtem én is magzatvédő vitamint,de a 2.terhességem alatt már csak felet.Csodás dolog Anyának lenni.Imádom Őket,és olyan szerencsés vagyok,h nincs féltékenykedés a kisfiam részéről.Ettől tartottam egy picit,de szerencsére minden jól alakult.

Milyen haskötőt vettél?

Nekem azt mondta a 6 hetes kontrollon a doki mikor megkérdeztem, hogy mekkora esélyem van a második császárra azt mondta hogy 99%.Az összenövések miatt. Egy kicsi félsz akkor is van bennem. Mert amikor a műtőben voltam akkor az orvosok azt mondták hogy úgy kell csinálniuk hogy ne veszítsek sok vért. Szerencsére ügyesek voltak és nem kellet vér. Az érzéstelenítőtöl is féltem. De szerencsére jól szúrt az altató orvos. Egy biztos a 2. nehezebb lesz.

Császáros élményeim nekem is akadnak :) Mindkettő aprónépem így született. Oka: első szülésnél az, hogy a kisfiam szívhangja időnként nagyon lelassult plusz nagy baba volt (4580gr) Kislányom pedig eleve nagyobb eséllyel indult a csaszira, de azért megpróbáltatták velem a sima szenvedést is annak ellenére hogy nem szállt le teljesen, és ő is majd 4,5 kiló volt.

Az elsőnél nagyon bátor voltam, mert a dolgok extrahirtelen történtek. Nem ijedtem meg annyira a műtőtől és a gerincszuritól sem...másodszorra már tudtam mi fog történni. Úgy egy kicsit rosszabb volt. Először minden simán ment de a kislányomnál az érzéstelenítőt bénán adták be és kicsit feljebb is jutott. Meg kellett dönteniük a műtőasztalt, hogy fentről lejjebb menjen jobban az anyag... (különben baj lehetett volna tüdő téren asszem). DE a vége, amikor kihúzták és megmutatták a véres kis maszatokat egyformán csodálatos volt :)))))) nem maradt bennem tüske, hogy nem szülhettem simán. A gyógyulás először könnyebben ment, míg a másodiknál a korábbi heg miatt nagyobb (vastagabb) lett a vágás, így sokáig erősen véreztem. Nehezebb volt összeszedni magamat a kettévágott mivoltomból, de a haskötő segített.

Én is császárral szültem!

csak annyit éreztem, mikor a gyomrom feljebb került ahogyan a Kisfiamat emelte ki a doki.

Hallottam a nyöszörgését majd mikor teljesen kivette a doki a babámat együtt sírtunk, de én is csak 1 percre láthattam a Kisfiamat. De az apukája karjában rögtön megnyugodott.

Csodás, hogy ez a piciny lény itt van mellettem!!

Szia,én Abonyban lakom,de eredetileg martfűi vagyok.Ide jöttem férjhez.Cegléden szültem.

Amikor vajúdtam akkor nekem megváltás volt a császár elhangzása.Ettől még azt mondom,hogy "szültem" és jó anya tudok lenni.Sokan nem ismerik el a császárt szülésnek.Sztem ez hülyeség,mert a 9 hónap azért meg van,csak máshogy végződik.

szerencsére nem volt semmi baj, mert kivül, a méhfalamon nőtt. De én még igy is paráztam, mert ahogy a bébi nőtt a hasamban, úgy nőtt az is, sőt eleinte gyorsabban, de aztán a bébi megelőzte...Később pedig már nem láthattuk az ultrahangon, mert takarásban volt...

Én még a rángatást sem éreztem...De lehet, hogy meg voltam illetődve, és sokmindent fel sem fogtam a műtőben.

A szobatársnőm pedig azt mesélte, hogy ő végignézte a császározását fent, a lámpáknál látta, a kvázi 'tükrös' részénél. Hihetetlen! Én csak magam elé néztem, és járt az agyam a műtét alatt. Közbe-közbe hallgattam, mit pletyóznak a dokik, de az zavart (nehogy elrontsanak valamit!!!)... ;)

A babával nem volt semmi baj a mióma miatt?

Én csak azt éreztem amikor rángattak.

Én megkönnyebbültem, mikor végre beadták az érzéstelenitőt. sokáig vajúdtam, csak arra tudtam gondolni már a végén, hogy ezt nem élem túl... A bébikénk nem jól volt fordulva, nem tudtam megszülni természetes úton, igy irány a műtő.

Nagyon féltem attól, hogy érezni fogok valamit a vágásból, de nem... Határtalan öröm telitett el, mikor 15 perc múlva felmutatták a picit... s egy miómát is eltávolitottak belőlem, igy én csak nyertem a császárral, ha lehet ezt igy fogalmazni... Tehát összesen kb. 45 percet voltam a műtőben.

Utána fájt a felüléseknél a hasam, de nem volt vészes. A 2. naptól én már fájdalomcsillapitót sem kértem, mert elviselhető volt...

Ma már csak a heg emlékeztet rá.

És most nézem az adatlapod,itt vagyunk nem is messze egymástól!

Gyönyörű a kislányod!!!

Gratulálok nektek a kislányotokhoz!

Nekünk is lányunk lett császárral,és engem is riogattak hogy kicsi,nem fejlődik rendesen,és a végén 3770gr és 54 cm lett.Hát ha ezek a méretek kicsik.....!?!?

Nem könnyű császár után,tudom,de megéri!

Még egyszer gratulálok és jó egészséget kívánok az egész családodnak.