Mi lesz, ha ő is lány?

Heni a nagylányom, aki súlyosan asztmás, betöltötte a 10. évét és közölte az államkincstár, elveszik tőle a kiemelt családit gyest. Ez mind akkor történt, mikor bementem megkérdezni, hogy mi lesz, mivel a lányom 10 éves, hogyan tovább?

Közölte a hölgy, hogy sehogy, tegnap lejárt. Én mint akibe kést állítottak, megfordultam és kimentem, ott anyukám és Edit húgom, aki bekísért, látták rajtam a döbbenetet.

Hát igen, ez nekem anyagilag sokat jelentett, mivel attól minden maradt, de akkor döbbentem rá, azonnal munkát kell keresnem, mert nincs jövedelmem! Ezt a keveset is elvették.

Anyukám felé fordulva mondom, nincs más, szülök még egy gyereket és megyek anyaságira

Csak a félreértések végett, ez tervbe sem volt, csak hirtelen elkeseredve ez jött ki a számon.

Na haza is mentünk és mesélem a férjemnek, aki persze munkáról hallani sem akart, gyerekről meg főleg, a mai világba két gyereket felnevelni, na meg ugye a nagy szó, ami jött mellé!

Még egy lány...imádja a lányokat, de minden férfi valahol mélyen egy trónörökös fiúra vágyik,

mindig azt mondta kire hagyja majd a szerszámait, gépeit.

Jó itt le is zártuk a témát.

Pont azon a héten kellett volna megjönnie, de a csoda következett, két hétig semmi. Férjem mondta volt már ilyen, nem igazán akartuk, mivel már úgy nézett ki, lesz egy nagyon jó munkahelyem.

De mégis késett, csak elmentem az orvosomhoz, aki közölte, 6 hetes terhes vagyok.

Jött a meglepi, hogy mondjam meg, de otthon senki nem örült, csak a szüleim na meg a húgom és unokahúgom, ők már babázást terveztek.

Eltelt egy pár hét, volt a családnak ideje megbarátkozni a dologgal, bár ott volt az a nagy kérdés, hogy mi lesz, fiú vagy lány.

A névválasztást rám bízta a párom, mert azt mondta, úgyis fiú, akkor meg az ő nevét kapja, amit végül is megbeszéltünk. Volt lehetőségem 16 hetesen, hogy genetikushoz menjek, minden rendben van-e, és én tudtam ott meglesz a válasz is!

Az egész család jött velem, ott ültünk 3 órát. Idegfeszítő volt, bekerültem, mikor megvizsgált mondta, minden rendben, félve megkérdeztem: mi lesz, rögtön rávágta a nővérke, fiú.

Én mondtam, nézze meg még egyszer, kérdezte, nem hiszem? Hát két lány után maga sem hinné!

Kifelé sírva mentem, nem tudták most mi van, baj? Vagy lány lesz? Nehezen kinyögtem: fiú..

A férjem megdöbbenve mondta, majd kiderül..

De végigtelefonálta az egész családot, míg a papírokat vártam, a kicsi lányom Szandi titokban lányt szeretett volna.

Nagyon nehéz terhesség volt, enni semmi főtt ételt nem tudtam, csak gyümölcsöt.

Az orvos közölte is ez egészséges baba lesz, a vitaminokat kihánytam, semmi nem maradt bennem.

Az utolsó hetekben a férjem szabadságot kért, hogy velem lehessen, már mozogni sem bírtam, fájt minden mozdulat, hisz híztam 30 kg-ot.

A 39. héten járva, egy éjszaka a kényelmetlen alvás közepette enyhe fájásra és egy pukkanásra ébredtem, hu itt lesz valami, kimentem és már folyt a magzatvíz. Na riadót fújtam, jött a nővérem a gyerekekhez, a férjem 20 perc alatt benn volt Gyulán, ami 40 km, igaz, nekem már ötperces fájásom volt - óráknak tűnt.

Persze a dokim pont benn volt ügyeletben, közölte jól kiszámoltuk, nem mondhatom, hogy nagy fájások voltak, én gondoltam, ebből ma nem lesz baba, hisz jobban kéne fájjon.

De ez gyors folyamat volt aztán, mert épp felfeküdtem a szülőágyra, már a doki közölte haladjunk, mert látszik a feje. Mi a párommal összenéztünk és boldogságunkra megszületett két perc múlva a fiam. Ugye az volt az első szava a férjemnek: - Fiú...

Gyönyörű nagy baba lett, 4150 gramm, 59 cm, egészséges. Mindenki boldog volt.

De ha lány lett volna, akkor is imádjuk!