Az én csodáim!

1996-ban ismertem meg a férjem, egyből szerettünk volna babát, de nem jött össze. 2000-ben elmentünk orvoshoz a férjemet kivizsgáltatni, mivel nálam semmi gondot nem találtak. Nála sajnos igen kevés és lassú sejtjei voltak azt mondta az orvos, 20% az esély, hogy természetes úton teherbe essek. Teltek az évek eredménytelenül, majd 2004 októberében elhatároztuk, örökbefogadunk egy gyermeket. Elkezdtük intézni a papírokat, volt kint a gyámügyis stb.

2004. december 29-én eszembe jutott, hogy még nem jött meg, utánaszámoltam 41. nap, a férjem azt mondta, vegyek tesztet, mondom minek? Vettem, másnap reggel szempillantás alatt 2 csíkos lett.:) Remegett mindenem, most mi lesz, hogy lesz tovább? Gyorsan eltelt 9 hónap, teljesen problémamentes terhességem volt, 2005. augusztus 29-re voltam kiírva, de nem akart kibújni a kisfiunk.

Befektettek a kórházba 2 napig bírtam, aztán hazajöttem saját felelősségemre, ez egy csütörtöki nap volt. Hétfőn este elment itthon a nyákdugóm és kedden délben jelentkeztek a 10 perces fájások, amik 5 percesek lettek. Este 6-kor bementünk a kórházba. Szülőszoba, megvizsgáltak, zárt a méhszáj, várni kell. Egész éjszaka 5 perces fájások méhszáj eltűnt, de nem tágulok, azt mondják, ez fordítva szokott lenni. Hajnal 5-kor elmúltak a fájások, reggel 8 kor viziten leraktak a rendes szobákba.

Fél 10-kor jöttek erősebb fájások 20 percenként, délután 3-kor már fekete pontokat láttam minden fájásnál, hánytam, rázott a hideg és szakadt rólam a víz egyszerre. A szobatársaim nem bírták nézni szenvedésem, kimentek a szobából, a férjem lehívta hozzám az orvost. Megvizsgáltak, zárt a méhszáj, az NST olyan egyenes volt, egy görbe se volt benne. Akkor elkapott a sírás, hogy rosszul vagyok, és mindenki azt mondja próbáljak pihenni, feküdjek vissza stb.

Este 7-kor megvizsgáltak megint zárt méhszáj, NST semmit nem mutat. Egyedül járkáltam a szülőszobán, a 2 szülésznő rám se nézett, magam mellé hánytam, kértem rongyot, hogy feltakarítsak magam után és leszidtak, hogy menjek ki a wc-ig. Azt még tudom, hogy éjjel fél 12 volt, mikor utoljára az órára néztem, aztán csak arra emlékszem, hogy feküdtem félig az ágyon, kezem-lábam lógott és valaki szólítgat: Nem érzi úgy, mintha kakálnia kéne? - De úgy érzem! – feleltem, az óra hajnali fél 2-t mutatott. Pillanatok alatt körülöttem voltak vagy hatan. Beöntés, tusolás. Közben rám szóltak, hogy ne nyomjam azt a gyereket, mert több kárt csinálok, mint hasznot! Mondom, én nem nyomom, jön magától! Vizsgálat, kitágultam 4 és fél ujjnyira. Szülőágy. Akkor már nagyon örültem, hisz 2 napja étlen-szomjan, alvás nélkül...

Az orvosom azt mondja, rakják már rá az NST-t közben burkot repesztett, káromkodott, hogy zöld a víz. Az NST gépen a szám 30-40 közt mozgott. Azt gondolom, mindenki tudja, hogy elég kevés. Az orvosom kiabált, hogy készítsék a műtőt és már vittek is. Hajnali 4 óra 15 perckor, 2005. szeptember 8-án megszületett a kisfiunk, Ernő Richárd, 48 cm és 2750 grammal, a 41. hétre.

Reggel 9-kor hozták oda szopizni először. Nagyon boldog voltam. Viszont a szülés hagyott bennem valami ürességet, 38 órás vajúdás után szerettem volna természetes úton világra hozni gyermekünket. Persze megértettem az orvost is, hogy azt lehet, nem élte volna túl a kisfiam. Viszont nagyon haragszom a szülésznőkre és az orvosomra is, mert ha hamarabb odajönnek, mondjuk fél 12-kor, mikor már nem volt szünet a fájások között, akkor talán simán is megszülethetett volna a kisfiunk.

Teltek az évek, a kisfiam 3. szülinapját ünnepeltük, mikor eszembe jutott, hogy már meg kellett volna, hogy jöjjön a menzeszem. Másnap teszt pozitív.:) Nem terveztünk még kistesót, vagyis határozottan nem. Úgy voltunk vele, úgysem leszek terhes... Ha jön a baba, jön. Elmentem az orvoshoz, rendben minden, de nincs szívhang. Hetente jártam UH-ra, de szívhangot nem hallottunk, 2008. október 22-én, a 11. héten meg kellett szakítani a terhességet.

Akkor nagyon ráhajtottam egy kistesóra és mindenáron akartam. Hőmérőzés, vitaminok, időzített szex... A férjem unta. A sok elpocsékolt tesztről ne is beszéljünk. 2010 márciusában ismét orvoshoz mentünk a férjemmel, azt mondta: "Asszonyom olyan rossz a férje lelete, hogy papírt se tudok róla kiállítani". Elkeseredtem. Közben azon gondolkodtam, hogy olvastam a neten a készítményekről, amit a férfiaknak ajánlanak a megtermékenyítő képesség növelésére. Júliusban megrendeltem a patikában. Július 27-én elkezdte szedni a férjem, augusztus 4-én összebújtunk, mert a hőm alapján ott volt az idő.

Ráadásul úgy kezdtem el ezt az egész vitaminozást a férjemmel, hogy közben már nem járt az eszem a teherbeesésen, hanem azon, hogy szeptemberben megműtik a pajzsmirigygöbömet, meg a munkán.

Úgy voltam vele, hadd szedje, engem műtenek, hátha november felé összejön.

Augusztus 14-én éjszaka arra ébredtem, hogy úgy éreztem, nem vagyok egyedül és olyan furcsa boldogság járta át a testem, tudtam, hogy terhes vagyok, másnap vettem tesztet, 100%-ig biztos voltam, hogy pozitív lesz, ezért este megcsináltam, bár még volt 3 napom a menszi megjöveteléig. Halvány 2 csík, 2 nap múlva megismételtem, halvány 2 csík. Még 2 nap, erős 2 csík.:) Ez a terhességem nehezebb volt, vérnyomás gondok, vizesedés, feszült voltam, aggódtam.

A 33. hétig dolgoztam. Meg volt beszélve az orvosommal, császár lesz, mivel az első is az volt. Ennek nem örültem, de ő az orvos. 2011. április 28-ra voltam kiírva.

Április 18-án befeküdtem, hogy másnap megcsászároz, de a főorvos nem engedte, csak csütörtökre, a másik kisfiam is csütörtöki.:) Megvizsgáltak, zárt a méhszáj, panaszom nincs. De másnap elküldtek UH-ra, 3. fokban érett lepény, már nagyon szülni kéne, tették hozzá. Abban a pillanatban nem bántam, hogy 2 nap múlva császároznak, nem sok esélyt láttam, hogy a zárt méhszájamból lesz valami napokon belül az érett lepényem mellett.

Eljött a csütörtök reggel, felkészítettek, az orvosom délben bejött, hatan vannak egy műszakban, abból ketten lebetegedtek. Helyettesítenie kellett meg közbejött egy életmentő műtét. Mire bekerültem a műtőbe, délután volt, 14 óra 30 perckor, 2011. április 21-én 3500 grammal, 54 cm-rel megszületett a kisfiunk, András Kevin.

Most az orvosom, az összes szülésznő és a csecsemősök is mindennap nagyon kedvesek, figyelmesek voltak. A kisfiaink a mi életünk nagy csodái imádom őket! És mivel császáros lévén 3 gyermekem lehet így, szerintem megadom az esélyt a harmadiknak is. Azóta sem védekezünk.:)