Végső elkeseredésemben írok... (beszélgetés)

Értelek, de gondolom Te nem szedsz gyógyszert..

Nálad mi volt a legnehezebb tünet amit le kellett győzni?

Hát sajnos nincs "végül",sőt talán nem is lesz..Ez mostanában volt,és tulképp bármikor előjöhet.Erre találtam ki azt a megoldást,amit már korábban írtam,hogy szóltam 2 jóismerősnek,hogy lehet,hogy vinnyogba fogom felhívni,és emmi értelmeset nem tudok mondani, akkor tudjon róla,hogy rámjött eza félelemérzés,és beszéljen hozzám,amíg nem tűnök úgy,hogy megint oylan normális vagyok,mint szoktam.

nekem ez biztonságérzést ad.

óóó..:( szóval gyógyszerrel együtt iylen rossz:sajnálom:(

Akkor még megpróbálhatod azt,hogy elmész az orvoshoz,még most,mikor el tudsz menni(vagy valaki kísérjen el) és mondd el ezt neki,hátha tud változtatni az adagoláson,és azzal javulhat valamit az állapotod.

Szedem a gyógyszereket, valahogy ezt az egyedüllét félelmemet kéne legyőzni.

Múlt héten nem volt még ennyire gáz a helyzet akkor még boltba is kimentem.

Ma jött rám nagyon, lehet az időjárás is befolyásolja ezt.

Szerintem meg nagyon tévedsz, és örülj neki,hogy még nem voltál úgy,hogy megmagyarázhatatlan roszullétek,meg halálfélelem,vagy halálvágy tört rád.

Nem csak unatkozó háziasszony lehet sikertelen,önbizalom nélküli,,és feleslegességérzésel küzdő,hanem oylan is,aki egy csomó mindent letett az asztalra.

Eza szöveg nagyon szar,hogy csak teher lesz,és semmire sem lesz jó.Már valőszínűleg most is így érzi,valőszínűleg úgy,hogy közben nincs is oka rá,csak épp most egy ideje ki van fulladva.

Elég nagy kihívás az manapság,hogy az ember munkát találjon,és biztosítsa a megélhetését.Hogy újra és újra oda tudja tartani az arcát a várható visszautasításoknak.

Én nem hiszek a pánikbetegségben, csak szerintem a megmagyarázhatalan lelki okok gyüjtőneve.

Szerintem váltanod kellene az eddigi létformáddal, kihívásokat keresni.És találd meg az okát miért kezdődött.

Gyógyszerekkel csak tönkreteszed magad,semmire nem leszel jó csak teher vagy így.

Én személy szerint unatkozó asszony szindrómának hívom,akiknek nincs életcéljuk,és csak úgy vannak...

Nincs önbizalmuk, sikertelenek, és feleslegesnek érzik magukat.

Változtatni csak te tudsz, és hidd el menni fog ha tényleg akarod.

Na...:(

mondd,most mi fáj..konkrétan,pont most

Keresd mega régi tatabányaiakat emailben,vagy telőn.Egy mankőt javasoltam: egy yoaln embert,akinek vagy annytra fontos,ghogy nagyritkán felhívhatod.

Barátokat találni tényleg nehéz.

Ha el tudnál járni otthonról,valami hobbit űzni,vagy társasággal kirándulni,úgy könynebb lenne.

de lehet,hogy érdemes úgymond"sorstársakat" keresned,akik megértik ezt a pánikbetegségszerű állapotot.Talán van valahol iylen fórum,ők biztosan szívesen segítenek egymásnak legalább egy skype-beszélgetés erejéig biztosan,hogy a legnehezebb perceket át tudd vészelni.

Igen csak tudod nagyon messze laknak, el kellett költöznünk Tatabányáról Dunaújvárosba.

Már-már görcsösen keresek barátokat, de valahogy ez sem akar összejönni.

Tudod az a baj nincsenek barátaim :(

Valamelyik nap is bekapcsoltam a skypeot, több órán át néztem, hogy senki az ég világon nem ír, nem keres :(

Gondolkozz,hátha van valaki távolabb élő barátod,vagy családtag,akit iylenkor telón felhívhatsz(vagy skype).

beszéld meg vele egy jobb órádban,hogy segítene,ha pánikrohamkor valami emberi hangot hallanál.Engem ez nyugtatott meg,mikor nem volt senki körülöttem,hogy egy barátnőm résen van,és felveszi a telót,és beszél hozzám,ha bajban érzem magam.ez ki tud mozdítani.

Szia,sajnálom,hogy nem vagy jobban.

Tudom,mit érzel.És azt is,milyen rossz.

De ki kell tartanod,mert még előtted van egy csodálatos dolog,ami vár rád,tudod.

Most biztos,hogy rossz,de ne erre gondolj,hanem képzeld el,amit igazán szeretnél.Részletesen,aprólékosan.

Mert sikerülni fog,muszáj,hogy sikerüljön.

Nem jársz vissza erre felénk?

Találkozhatnánk,beszélgethetnénk.

:-)