Végső elkeseredés (beszélgetés)

Sziasztók....RITKA VÉR KELLENE!

KÜLDD TOVÁBB, KÉRLEK!

B RH pozitív jótevők segítségére vár egy 29. hétre született kritikus

állapotú kisfiú!

30-376-01-52

Küldd tovább!

Neked egy perc, neki az élete!

Pap János

papjano@gmail. com

Köszönöm a válaszod!

Igen, ez nála sajnos "hozott tulajdonság". De tudod, milyen az ember, azt gondoltam, hogy jó hatással leszek rá és talán változtat ezen a dolgon. Próbálok türelmes lenni. Csak azt nem tudom, hogy a türelem melyik fajtáját válasszam. Azt, hogy nem szólok, csak nyelek és rosszul esik, vagy szólok amikor felmerül a probléma és bevállalom, hogy egy idő után megunja, hogy folyton "piszkálom" és lelép.

Ti vagytok az utolsó reményem!

A párommal három éve vagyunk együtt, közös gyermekünk tavaly született. Az előző házasságomból már van egy gyermekem, akit közösen nevelünk. A gondom a párommal van. Mindent megtesz értünk és szeret minket, mégis úgy érzem, hogy nem vagyok neki fontos. Amióta együtt vagyunk a névnapomat és a szülinapomat minden évben elfelejti. Nem segít a háztartásban, a ház körül (családi házban élünk nagy kerttel). Elfelejti a közös programokat. A fodrászra is én figyelmeztetem. Mivel borostát visel az arcán így kértem, hogy legalább 2 hetente igazítsa meg, mert ha nagyon túlnő, akkor nem túl dekoratív látvány. Mindig mindent megigér, aztán nem teszi meg.

Tudom, hogy nagyrészt én rontottam el, mert mindent megcsinálok helyette. Van úgy, hogy napokig a lépcsőn hagyok valamit, hogy hátha fölviszi az emeletre, de simán elmegy mellette. Nem tud rendet tartani, szétpakol, majd úgy hagyja. Hiába mondom neki, hogy figyeljen oda egy kicsit, mindig azt mondja, hogy megpróbálja, de nem változik semmi.

Próbáltam már leülni vele és megbeszélni, próbáltam veszekedéssel, könyörgéssel, mindennel.

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a bevezetésem, de nagyon el vagyok keseredve.