Várlak!

Már lassan egy éve, hogy bent vagy a börtönben. Tudom, és te is tudod, miért. Hiányzol nekem, hiányzik a hangod és az érintésed. Kezedet sem foghatom meg, olyan, mintha bele csöppentem volna egy romantikus filmbe.

Az első hetek nagyon rosszak voltak, most is rossz, de már van benne beletörődés is sajnos. Hiányzol. Minden nap nélküled szokatlan volt, mindent úgy csinálni, mintha a lehető legjobb lenne az életben. Emlékszem, azt mondtad, hogy haza jössz, de kaptam a hírt, hogy 72 órára letartóztattak téged. Utána gyors tárgyalás és már csak a kapcsolattartást vártam, hogy kiküld az első leveledet.

Amikor felvettük egymással a kapcsolatot, már tudtunk Skype-on is beszélni és látni egymást. Heti 2x30 percet kaptunk, hogy megbeszéljük, velem mik történtek itthon, mert magadról olyat nem árulhattál el. Nem mondhatod el, hogy bánnak veled az őrök/nevelők, mik a körülmények odabent. Ismerlek, hogy milyen vagy, ezért nem féltelek, de neked itt kellene lenned mellettem.

Rossz volt látni, hogy körülöttem elment a tél, kitavaszodott, eljött a nyár, s már ennek is vége lesz.

Ahogy lehetett már menni beszélőre, én már mondtam is neked, hogy szeretnélek látni téged. Igen, itt jött egy kis csavar. Egy hónapban két beszélő és egy Skype, ami hétvégén volt minden előjel nélkül. Egyszer csak megcsörrent a telefon, én meg minél előbb ugrottam felvenni. Volt olyan is, hogy nem engedték végig beszélni a Skype-ot. Megszakították azzal az ürüggyel, hogy "ők döntik el, meddig tart a beszélgetés". Nem szólhatunk, mert akkor csak még szigorúbbak lennének.

Megbeszéltük, hogy menjek beszélőre. Vártam a meghívót, ahogy megérkezett, utána már a napokat számoltam. Készültem a találkozóra veled, már 8(!) hónap telt el nélküled.

Mikor először megláttuk egymást, te elfordultál és úgy sírtál, arcodat kezeiddel takarva. Én is sírtam, egymást nyugtattuk, mert nem lehet érzelmeket túlságosan kimutatni. Hiába, már az őr is kérdezte, hogy "valami baj van", te szóltál neki oda, hogy mióta nem láttuk egymást, de megnyugszol (ellenkező esetben megszakítják a beszélőt).

Olyan volt nekem a veled töltött egy óra, mintha pár perc lett volna. Ahogy beléptem a beszélő terembe/fülkébe és te megérkeztél, felvettük a telefont, onnan megállt az idő.

Tudom, annyit kérsz tőlem telefonon, hogy várjak rád, a sorsunkat az én kezembe adtad. Én erre annyit mondtam neked, a lehető legjobb kezekben van, mert érted 100 évet is várnék, mert annyira szeretlek.

Találkozunk nemsokára és akkor már végre együtt leszünk újra, szerelmem.

Feleséged