Valentin napon utálom a férjem

Mivel kezdjem? Nem tudom. Nehéz dolog, ám, mert ha most lebőgök, utána a kutya nem fogja elolvasni. Na, ezért fogok macskákról is írni. Hátha... Ejha. Micsoda jó humorú lány vagyok, eddig észre sem vettem.:)

És még egy csomó olyan tulajdonságom van, amit most, lassan 30 éves fejjel vélek magamban újdonságként felfedezni. Ilyen, a mindennap reggel 7-kor kelés, hétvégén is, nem azonnali hisztivel és kiborulással párosítva.

Illetve, amit tegnap vettem észre, hogy harciasabb lettem. Pl. már nem hagyom, hogy eltaposson a csúnya közértes néni. Jobban kiállok az igazamért, és nem hagyom magam. Valamint, hogy sokkal jobban tudok szeretni, pedig a szívem csücskében, eggyel többen laknak.

Ez vajon mind az anyává válás természetes velejárója? Amennyiben igen, akkor ezúton üzennék: Köszönöm Kisfiam! És reszkess CBA-s banya!:D

Mivel hamarosan újra elérkezik az ünnep, ami nem is ünnep, hanem egy tökéletesen megalkotott időszakos piaci fellendülés, az ajándékboltok, édesség üzletek valamint a virág árusok számára, gondoltam ejtek róla néhány szót. Hogy miért? Mert, ki nem állhatom!!!

Létezik ugyan néhány ember, és ezúton kérem mély elnézésüket, akik, számomra meglepő módon ragaszkodnak ahhoz, hogy a Valentin nap tényleg valami csillám porral meghintett, angyal szárnyon érkező, vattacukor illatú szívecskés szerelem orgia. De hahó! Nem az.

Nem egy születésnap, nem egy házassági évforduló, sőt, nem is karácsony. Tehát nem egyáltalán nem fontos. Hanem valaki jól kitalálta, csak sajnos megint nem én, most pedig röhög a markába, hányan szomorkodnak, civódnak, vagy csak tízezreket szórnak el feleslegesen emiatt.

Mert gondoljatok csak bele. Én még emlékszem általános iskolában, a csúnya lányok közé tartoztam, aki, amikor elérkezett a várva várt február 14-e, csak ült a padjában csillogó szemekkel néhány szintén alsóbb kategóriás barátnőjével, és várta a csodát. Ami persze nem érkezett meg. Mert ki kapott Valentin napi csokit, virágot? Hát naná, hogy a szépek. És, mondanák erre, hogy Bálint napja nem csupán a szerelmesek napja, hanem az őszinte barátságoké, és a szülői szereteté egyaránt. De te, kedves, kevésbé dekoratív, netán szingli olvasóm. Ezt elhitted valaha? Mert én soha. Csak vártam, és vártam, hogy egyszer talán valaki észreveszi bennem, azt a nagyon mélyen rejlő szépséget, ami anyukám szerint egyáltalán nem volt annyira mélyen, és megajándékoz valamivel. De ugyebár akkora korban az anyukáknak nem hisz senki.

És gondolhatnátok, hogy azért utálom ezt a napot, mert a gyermekkori csalódás beárnyékolja az egész életem, és most ennek a levét iszom a mai napig. De nem. Igaz, csalódtam. Akkor. De ez elmúlt, már nem érdekel. Ami viszont érdekel, hogy volt-e értelme. Mert minden csalódásnak oka van, hogy tanulj belőle. Hát ebből nem sokat tanultam, csak annyit, hogy teljesen feleslegesen voltam kiborulva minden évben, és van kiborulva évente sok száz lány, nő, asszony, aki vagy nem kap semmit, vagy csak a párja, férje, szerelme, ne adja Úristen, elfelejtette a Valentin napot. Mert hiába kap valaki virágot egy kutya közönséges január 12-én, és hiába kérik meg a szomszéd lány kezét teszem azt március 25-én, néhányunknak valahogy kevésbé emelkedett pillanat, ahhoz képest, mintha mindez Valentin napon történt volna.

De véleményem szerint, egy Bálint napi lánykérés egyenesen gejl. Engem pl. olyan spontán kértek feleségül, hogy még a falat is megakadt a torkomon. Mondanom sem kell, felejthetetlen élmény volt. És pár hónappal ezelőtt a férjem egy gyönyörű virágcsokorral lepett meg. Hogy pontosan melyik nap volt? Fogalmam sincs. De számít ez? Egyáltalán nem, hiszen a lényeg hogy rám gondolt, és hogy szeret.

De Valentin napon egyáltalán nem jobban. Sőt. Évek óta szokás nálunk, hogy eme “jeles” napon kifejezetten utáljuk egymást, ún. Anti Valentin napot tartunk. Ne legyen már az év mindegyik napja olyan nyálasan tökéletes. Kell egy kis pihi. :)