Van itt egy pap vagy egy nagyon hívő ember, aki választ tud adni a kérdésemre? (beszélgetős fórum)

Ma mar az egyhaz is elismeri, hogy az ongyilkssagnak psziches okai vannak, tehat tulajdonkeppen nincs az illeto teljesen egeszseges lelkiallapotban, aki fel tudja fogni a tette kovetkezmenyeit.

Ahhoz meg meg vallas sem kell, hogy az ember erezze, amit tenne, nem "normalis."

Én ezt a gyásztól függetlenül mondtam.

Ahhoz, hogy egészséges gyereke szülessen valakinek egy egészségesen született után, nem kell várni, épp ezért írtam a saját példánkát, hogy a tesóm születése után 1 évvel és 5 nappal megszülettem én is egészségesen. Tehát, az anyukám velem az első szülése után 4 hónappal már terhes volt.

Ha olyan mély a gyásza, hogy öngyilkosságon gondolkozik, akkor nagyon nem kéne még új babát tervezni, sőt....

Feldoglozatlanul egy gyerek halála után bevállalni rögtön a másiakt csak elodázása a feldolgozandó gyásznak, az új gyerek csak pótlék lenne...egész életében.

Ömagunk ellen fordulni halálos bűn-nem lehetnél a piciddel, ugyanakkor nagyon is érthetőek a gondolataid.

Remélem vannak a környezetdben olyan emberek, akikre támaszkodhatsz, ha huzamosabb ideig úgy érzed nincs kiút, érdemes szakemberhez fordulnod.

Részvétem, és ismeretlenül is sok erőt kívánok.

A szenvedés választás dolga? Hm...

Hogyne szenvedne, akinek meghalt a gyermeke?

(értem a különbséget, de ilyenkor a fájdalom és a szenvedés ugyanarról a tőről fakad.)

"A fájdalom elkerülhetetlen.

A szenvedés választás dolga."

"Minél határozatlanabbak vagyunk az életben, minél bizonytalanabbak abban, hogy merre haladunk, mik a céljaink, mit érdemlünk, kik vagyunk, annál könnyebben ragadhatunk rossz kapcsolatokban, rossz helyeken, rossz időben, és érezhetjük rosszul magunkat a bőrünkben. Mert az, aki tisztában van azzal, hogy mennyit ér, könnyebben mond búcsút azoknak, akik nem érdemesek a szeretetére, a szerelmére. Aki erős, nem elégszik meg a gyötrelemmel!"

Manna OWell

Azt hiszem a lelked-szived melyen tudod, mit kell tenned. Itt mar te vagy a fontos.

Seni mas nem teszi jobba az eletedet, csak ten magad.

Egy dolgot a mauritiusi szepenelesrol.. az ot ev eleg volt ahhoz hogy rajojjek a legtobb szepen eles... ott szinjatek... nem mind.. azt nem mondhatom... de pl... terhesen ott voltam harom honapot egyedul.. fogalmam nem volt hogy mi hol van.. ertem itt az orvos.. nogyogyasz.. vervetel... stb... a draga testvere arra nem volt kepes hogy elem jojjon a repterre... taxit kellett fuzetnem... vagy felhivjon hogy kell e segitseg... utanna meg ahogy az uram haza jott nagy ebedet rendez a rokonokkal csak hogy megmutassa milyen segitokesz... bla bla bla... persze pont azokat hivta akik abban a harom honapban megmutattak azt amit neki kellett volna... ott lakott husz perc kocsival... egesz nap szinte semmit nem csinal... igy az idejebol kitellt volna.... csak azert jott a korhazba hogy jol felbassza az agyam... a szules reggelen is mondtam hogy nagyon izgulok.. nem aludtam jol este.. erre meg mit mondott? Hogy hat biztos azert nem aludtam hogy milyen szinu lesz a baba... en meg vissza valaszoltam ha fekete rad utott ha feher ram..ott fontos mostansag a szin... tobb lehetosegeket latnak ha feher a baba... ott nem ranctalanitot hanem feherito kremet vesznek a nok... ha elmegyunk a tengerpartra csak en fekszem a parton a tobbi a fa alatt nehogy barnabbak legyenek.De kit erdekel milyen szinu... azert nem aludtam mert feltem hogy mennyire faj.... amugy teljesen olyan volt mint en... teljesen... mindene... csak a haja szine volt sotet barnas fekete.... ahogy meglatta hogy nem fekete meg a mosoly is rafagyott az arcara... hozzateszem ha fekete lett volna akkor is az enyem es ugyan ugy szerettem volna... amig elt a picim egy par zoknit nem vett neki azt nem kerdezte meg hogy segitsen e pl.. Megmutatni a furdetest... pellenkazast... en soha nem fogtam meg kisgyereket a kezemben... az enyem volt az elso... de mindegy is osztonbol jott minden... szazszor jobban furdettem pl.. mint a korhazban az apolo... pedig azok lwgalabb huszat furdetnek naponta... pellenkazassal sem volt gond mert a picim imadta nevetett amikor pellenkaztam es szuletese ota emelte a labat .. egyszer nem kellett felemelnem vagy megfognom.... minden pillanat egy csoda volt vele.

Ahogy a barataink mondtak... amikor mghalt latszott rajta hogy szinte megkonnyebbult... egy konny cseppet sem ejtett...

meg volt egy ket beszolasa hogy a barataim majd pofan vagtak a korhazba amig vartuk a temetkezesieket....

Latszat a rokonok fele: ... szepen eljatszotta hogy mennyire torodik velunk... meg torodott vwlunk... szep azindarabokat ad elo en mar csak nevetni tudok a viselkedesen

de ehhez benne kell elni hogy lasd..

Szoval eloadni mas elott hogy milyen jol megvan a csalad... az megy... belul meg egy nagy nulla van..

A gyakorlatban sajnos igen.

A problemamegldo kepesseg igen alacsony.

Inkabb szetmennek.

Csak szavak?

Az egy dolog, hogy kicsit elcsépeltté válik attól, hogy annyiszor elmondják, de nem csak szavak...

Egy házasságnál tényleg ezt kellene gondolni, mert ha valamelyik nem ezt gondolja, akkor az a házasság semmit nem fog érni, soha...

Én hagynám, Mauritius ide v. oda, más világ, nagyon ritka, hogy jól végződik.

Ne gyötörd magad, kezdj el itt élni!:))))

Nem... a vilag masik oldalan cape town ban talalkoztunk eloszor aztan egyutt dolgoztunk

.. tobb mint ot eve egyutt vunk