Vallomások

Meghalt a lányom osztálytársa autóbalesetben 16 évesen tavaly nyáron. Ma délelőtt láttam az édesanyját. Megkérdeztem, hogyan érzi magát, nem akartam felhozni a dolgot. Nagyon szörnyű lehet neki, nagyon erős nő.

Én vagyok az 50 éves kiíró, akire nem büszke az édesanyja, mert csak szakmunkásképzőt végzett, és nagyon meghatódtam néhány hozzászóláson, nagyon jól esett.

Mérges vagyok járhatok bontóba autóalkatrész miatt, mert kell a műszakihoz.

Májusban elkezdek heti 2, 3-szor szolizni, hogy nyárra csoki legyek.

A kolléganőm nemrég szült és mikor találkozok vele csak a gyerekéről beszél. Megértem, hogy boldog, de mikor erről beszél folyton az unalmas. Főleg ha olyan képeket mutogat ahol befosott vagy leette magát a gyerek. Ez szerintem undorító.

Tegnap találtam egy döglött galambot, betettem egy nejlonzsákba és bedobtam a kukába, ami a közelben volt. Ezt nem mondtam el senkinek.

Nagyon jó hírt kaptam, nagyon boldog vagyok! 😉😇 ❤❤❤❤❤🙏

Nem bírom a hülye embereket.

Nekem a gyerekem a legfontosabb a világon.

Hatalmas dologra jöttem rá, juppi...

Imádom az anyukámat. Várom, hogy majd egy nap nekem is azt mondja valaki, hogy "anya".

Ha egy süti receptben úgy van megadva, hogy 1 bögre, 2 bögre, fél bögre stb., akkor én azt egészen biztosan nem fogom elkészíteni. Nekem jobban bejön a dekagramm.

A mai napig nagyon fáj, hogy egyszer anyám azt mondta a munkatársai előtt, hogy sem rám, sem a testvéremre nem lehet büszke, mert csak szakmunkásképzőt végeztünk, bezzeg a kollégák gyerekei... 50 évesen is még mindig fáj ez a kijelentése.

Ha a főtt tojás sárgája zöld vagy zöldes, akkor én azt nem tudom megenni. Undorít. De sok más embert ez nem zavar, tudom.

Ma ismét adakoztam.

Nem hiszek a kapcsolatok újrakezdésében. Ami egyszer rossz, az rossz is lesz újra, csak idő kérdése.

A kozmetikusom megdicsért, azt mondta nagyon ki vagyok virulva, jól nézek ki. Lehet, hogy akar valamit??

Beelőzött a főnököm a nyári szabadságával... Pont akkor szerettem volna én is menni, amikor ő.

Imádom a bakancslista játékot, de úgy érzem a napjaim nagy részét elrabolja.:(

A férjemmel tegnap megbeszéltük, hogy mégsem válunk el hanem megjavítjuk a kapcsolatunkat. Nem a könnyebb utat választjuk, hiszen 13 év köt minket össze.

Édesanyám 2 éve halt meg. Kapcsolatunk nem volt felhőtlen, alkoholizmusa miatt. Most érzem azt, hogy nem haragszom rá, és hiányzik😔

Minden lehetőség rám vár, de csak süppedek a depi ölelő karjaiban. Nagy szégyen ez.

Kisbabát szeretnék. Ringatni, etetgetni, pelusozni, öltöztetni. Szinte minden gondolatom e körül forog. Ha meglátok egy cuki babát, akkor pedig végem. Anyagiakban még nem állunk rá készen a férjemmel. Várunk. :(

Nem szeretem a változásokat az életben, a megszokott dolgokat kedvelem.

Nem tudom elfogadni, hogy más gyereke egyetemre jár, sikereket ér el, az enyém meg rossz tanuló, szorongásos beteg.

20 éves voltam, mikor egy rock fesztiválon voltunk 1 hétig az akkori pasimmal. Egyik reggel ránk szakadt a sátor, még aludtunk, meztelenek voltunk. Haverék akartak segíteni, de kikiabáltam, hogy pucérok vagyunk. Szerintem sokan hallották.

Tavaly voltunk együtt, de most 1 hónapja újra összejöttünk.:) Bevallom leesett az állam, amikor tegnap este azt mondta: ha elszakadna az óvszer, szívesen megtartaná a babát, nem engedné, hogy eseményutánit vegyek be.😳

Én szívesen küldök képeslapot annak, aki kéri...

Nagyon szeretnék itt képeslapot kapni valakitől, még sosem kaptam.

Újrakezdtük. Viszont a legjobb barátai és köztem van egy megbeszéletlen konfliktus. De én ma döntöttem: szeretem őt annyira, hogy én nyissak a barátok fele újra, s leüljek velük beszélgetni, mert neki ez fontos. Félek, de bátorság!👊