Vallomások

Megőrülök az anyukámtól. Senki mással nem akar beszélgetni csak velem. Postásnak is néz. Mindenkivel velem akar üzentetni, és mindenkire kíváncsi, de hiába hívom fel a bátyámat is, 3 perc után már köszön is el tőle.

Félek a sclerosis multiplextől.

Ma, kora reggel kaptam egy csodás üzenetet egy kolléganőmtől. "Mikor jössz már dolgozni? Hiányzol! Én nagyon szeretlek téged!"... /Szabin vagyok a héten/ :) Az üzenet nem félreértendő, semmi hátsó szándék nincs benne, de bevallom jólesett. :)

Ha valaki megsértődik rám, nem áll szóba velem bizonytalan ideig. Aztán meg igen. Hányszor eljátszották már. Úgy döntöttem, hogy elég volt ebből. Nem vagyok játékszer. Ha valaki így dönt, nem fogadom vissza soha többé már....

A fejére állított, fordított karácsonyfa nem nyerte el a tetszésemet. Nekünk normálisan álló és élő fenyő lesz.

Szeretnék visszaköltözni a nagyvárosba, a vidéki élet visszafogottsága és korlátozott lehetőségei számomra kevésnek bizonyultak.

Azt mondták menjek fel a padlásra és akasszam fel magam vagy igyak mérget. Nincs padlásom és méreg sincs itthon. Úgyhogy élek tovább.

Egész nap rágcsálok valamit, mindig azt amit megkívánok. Péksüti, szaloncuki is van dögivel. Így is le bírtam fogyni, a lényeg, hogy ne napi 2-3x zabáljam tele magam.

Az exem ajándékba adott anno egy mobilt nekem. Szétmentünk, kéri vissza. Visszaadom, ha ettől megnyugszik, de ebben az életben már nem foglalkozom vele.

Nem bírom a szómenéses, locsi-fecsi okoskodókat. Szívesebben vagyok csendes emberek közelében.

Jól keresnek a lányok csak lusták.

Nálunk mindennap békében, nyugalomban szeretetben telik. Ezért a karácsony sem különb a többi napnál.

Beoltattam magam influenza ellen.

Csak a gyümölcsös söröket szeretem, de azokból is az üvegeset, valamiért finomabb, mint a dobozos.

Cukros italokról, péksütiről, csokikról leszoktam 2 hónapja. A kólát (cukormentes) viszont nem bírom elhagyni. Minden nap lecsúszik 1 üveg.

Már egy hete áll a feldíszített karácsonyfa a nappaliban. Húsvétig marad is. Műfenyő.

Már egy hete nem gyújtottam rá.

Imádom a hideget, a friss levegőt, várom a havat, végre nincs meleg! :)

Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk, sokat nélkülöztünk. Mostanában, a férjemmel ketten megkeresünk kb. 800 000 Ft-ot egy hónapban, de sokszor lelkiismeret-furdalásom van amiatt, hogy jó körülmények közt élünk.

1 hónapja még jött és tepert, aztán eltűnt. Eleget vártam rá, tűrtem, elfogyott a türelmem. Tegnap csúnyán lehúztam a férfiasságát amikor kiosztottam. Tuti hogy soha többet nem keres, de velem ne játszadozzon. Nekem is vannak (voltak) érzéseim.

Dühít, hogy a szüleim hetente mossák a fejem hogy ciki egyedül laknom 26 éves nőként albérletben, és nem értik mire jó ez, költözzek vissza hozzájuk. Én akkor is büszke vagyok, hogy 2 állásom van s magamat tartom el! Szerintem ez így a normális.

Nekem már most lefagy az arcom pár perc kint tartózkodás után.

Nincs barátnőm egy se, senkim.... Teljesen depressziósnak érzem magam. Szörnyű magányosan 😥

Van 1 titkolt vibrátor gyűjteményem. A pasim se tud róla, ha jön hozzám gondosan eldugom őket. Bevallom, néha jobb a vibrátor mint a pasim.

Rengeteg ember között dolgozom, még sincs egyetlen barátnőm sem. Nem volt ez mindig így. Aki volt már nem dolgozik, de soha nem ér rá. Ez fáj nekem nagyon. Néha jó lenne valaki akivel beszélhet az ember.

A hányás fóbiám miatt nem mertem még bevállalni a babát. 5 éve házasok vagyunk, jó lenne már egy család.

A szeretőm most mondta, hogy éppen a leandereket költöztette a garázsba. Én nem vagyok kíváncsi, hogy csicskázik a feleségének. Nem vagyok rá kíváncsi most. Ez baj?

Egy percig sem sajnálom a pórul járt misszionáriust, és szerintem semmi nem indokolja a megtorlást.

Félek ettől a betegségtől, és el nem tudom képzelni, hogy jó irányba tudja megváltoztatni az életemet.

Két szobás lakásunkban három karácsonyfa, több adventi koszorú, és rengeteg karácsonyi dísz van, nekem így tetszik, imádom a karácsonyt, a hangulatát, mindent szeretek benne! :)