Vallomások

A gyorséttermekben is lehet csak salátát rendelni, én azt rendelek mindig. Aki meg mást szeret, az rendel mást. Kóla helyett is van ásványvíz, nekem mindig az kell.

Követek két urbexes oldalt, megdöbbentő képek sorsukra hagyott irodaházak, szállodák, legszomorúbbak a szép villák, magánházak, elgondolkoztat milyen élet áll mögöttük...

Itt 8. napja nem süt a nap :(( majdnem egész nap égnek a lámpák, megáldom a LED-es villanykörték feltalálóját, különben a gatyám rámenne.

Kivagyok már attól, milyen lett a világ.

Nem vagyok normális, megettem egy fél üveg Tahinit. Ha most nem leszek rosszul, hát soha. 🫣

Gusztustalan, ha egy férfi meghagyja hosszúnak a körmeit. Ápolatlan számomra, de inkább gusztustalan.

Hurrá süt a nap.🌝🌞🌝🌞. Hiányoztál.

Annyira beteg vagyok, szeretnék ma nyugalomban pihenni és jobban lenni!

Napi 5000 Ft-ból élünk meg.

Imádom bosszantani az anyósomat!

Nagyon unom már Majkát, meg a dala körüli hisztit.

Nem merek újra elmenni vastagbéltükrözésre, mivel altatásban is fájt, a hashártya összenövések miatt.

Elegem van, hogy mindig rossz a közérzetem, jóformán csak átvészelem a napokat. Nem tudom élvezni az életet.

Kíváncsian várom az első magyar gyerek-szülő pert, az internetes tartalmak miatt. Én sosem tenném ezt a gyerekemmel, akkor sem, ha milliókat hozna.

Sírni és ordítani tudnék, amiért anya tudata kipörög a létezésből.

Nagyon megbántam, hogy azt tanultam, amit. Mást kellett volna.

Rühellek osztálytalálkozókra járni, nem is megyek többet, amúgy az osztályfőnők egyre sem jött el, úgy látszik ő sem kiváncsi a volt osztályára. Én sem.

Ma is, mindenkinek a Vallomására, "Nem baj!" Gombot nyomtam! Talán jó.

Utálom a feminista vicceket!

Nem tudok a megmondó és megoldóember szerepéből kivetkőzni. Így meg mindig enyém a felelősség is.

Azért teperek, hogy senki se szeressen, és senki se haragudjon rám. De nyomós okom van rá.

Csak azt szeretném, ha valaki átölelne és azt mondaná minden rendben lesz.

Nekem csak 1, egyetlen 1, profilom van itt! A Dominót is azon profillal játszom!

Már 3 hete "sötét" van, 3 hete nem láttam a Napot, hát, ez már így "nem járja"

Hiszek a szellemekben. És nem packázom velük.

Egy éve, hogy elváltak útjaink, de még mindig figyelem a közösségi oldalon, gondolok rá nagyon sokszor, nem tudom kiiktatni magamból.

Drága süteménypor vásárlása helyett inkább csináltam egy charlotkát a családnak. Klasszikus megúszós, félórás, de legalább én készítettem 😁

Nem akarok már holnap felébredni, végleg nem!

Folyton nosztalgiázok, túl sokat nézek vissza a múltba.

A párom húga kacérkodik velem, és többször is "véletlenül" hozzámér "ott". Legyezgeti a hiúságom a dolog, de nem akarok tőle semmit. Szóljak a páromnak vagy hagyjam a dolgot?