Vallomások

Egyszer én is elsírtam magam egy film nézése közben. Gondoltam nem vagyok normális, aztán rájöttem, hogy csak ember vagyok.

Leteszem a mobilt. Inkább váltok vezetékes telefonra, számkijelzés, hangposta, minden extrával felszerelve. Csodabogár leszek, de nekem így jó lesz.

Hárem hölgyeket akarok magam köré.

Hihetetlen, hogy olcsóbban eljutok Marokkóba, mint Párizsba 🙄🤣

Sírtam a Barbie filmen.

Sörivó vagyok.

A páromnak minden nap jön össze egy kis mellékes. Ennek felét minden nap nekem adja. Csak úgy. Hát nem cuki? 🥹🥰

Évek óta nem csináltam héjában sült krumplit. A hal maradt, a krumplit meg két arcra ettem. De isteni...

Nem szoktam nappal aludni.

Szeretnék keresztanya lenni, de jelenleg nem látok rá esélyt, de bízom még.

Nagyon hamar leizzadok, amióta híztam 22 kilót.

Kicsit átértékeltem a kórházban töltött napok után az életem.

Mi hónapról-hónapra élünk, nincs megtakarított pénzünk, minden hónap egy küzdelem, pedig mindenki dolgozik.

Jobban szeretem a régi filmeket, mint a mostaniakat ('90-es évek).

Nyápic pasi vagyok.

Egy autós ma reggel derékig lefröcskölt vízzel (szakadt az eső, nagy pocsolya, ő se jött valami lassan) Kicsit elszakadt a cérna és "bemutattam" neki...

Hiába minden új technológia, nem tudom megfizetni a fogaimat. Marad a hagyományos műfogsor, a legolcsóbb.

Szeretem a munkámat, pár hete léptettek elő. De a nap végeztével szomorú vagyok, mert ez csak munka. Én anyuka szeretnék már lenni.

Roma származású a kislányom, de eddig még nem érte hátrány miatta.

Megrendelem Kiszel Tünde 2024-es naptárát magamnak. Imádom őt! :)

Még soha nem ettem tonka babos desszertet vagy süteményt. Szívesen kipróbálnám egyszer.

Meghívtam egy vendégelőadót az iskolába, de nem sikerült jól a dolog. Néhány kollégám ellenkampányolt az előadás témája ellen, ami kis érdeklődést és kétkedést eredményezett. :(

Több jelet nem küldök neki, hiszen nem viszonozza.

Csak ismert márkájú vajat veszek.

Kezdek téli bundát ereszteni. :D Nem is olyan rossz. :P De azért leszedetem,mert a férjem kukoricát ad. :D

Unom már, hogy mindig várnom kell, hogy valami meggyógyuljon. Még el sem múlik valami, jön egy másik "apróság".

Amikor gyerek voltam a szüleim mindig leszidtak amikor megbetegedtem. Elég rosszul esett.

Nem mertem beírni egy palacsintás poszt alá, hogy nekem az elsők is jól szoktak sikerülni.

Szegény lányom nagyon megfázott, mennie kell suliba, bár szívem szerint otthon marasztalnám.

Ha kapok ajándékot, a csomagolópapírt is elrakom emlékbe! 🙂