Vállalnátok negyedik gyermeket? (beszélgetés)

Úgy általában mindenkinek? Miért lenne?

Bár biztos van, akinek az.

Sziasztok!

Új vagyok az oldalon és láttam a fórumot gondoltm jelentkezem és én is kifejtem véleményemet :)

Nekünk 3 kisfiúnk vankicsi korkülönbséggel ami miatt sokak szerint nem vagyunk normálisak,de mi így terveztük és egy percig sem bánjuk.A legisebb Manókánk Ádám 1,5 éves, Zalánunk 3,5 és Botond 5 :) Nem mondom hogy nincsenek nehéz napok mögöttünk és előttün de minden nehéz percet megér a mosolyuk és boldogásuk.Gondolkozunk negyediken is de még nem tudju hogy ésőbb vagy "őt" is kicsi korkülönbséggel vállajuk be ha bevállaljuk.Titkon nagyon vágyódunk egy kislány után nem nem mérvadó egyáltalán hogy pont a negyedi islán ylenne,csa mint minden szülő én is úgy vagyok vele hogy fiú(k) után persze hogy lányt várna vagy "kérne" de egy a fő hogy egészséges legyen akár lány akár fiú.Úgyhogy egyenlőre még a jövő titka hogy lesz e vagy sem de gondolkozun rajt erősen!

Egyvalamivel nem szabad foglalkozni, és az a "mások".

Az, hogy boldogulok, az azért túlzás, de még élünk. :-) Mindenesetre boldogok azok vagyunk így rohadt fáradtan is.

Hát úgy, hogy hétközben nem rámoltam a szobában. Este hatra estünk haza, megfürödtünk, és bebújtunk az ágyba hat játékon keresztülesve. Aztán hétvégén pár óra alatt összerámoltunk, meg felporszívóztunk.

Egyébként akkoriban én vittem és hoztam a gyerekeket, és a város másik végén dolgoztam. De ennek ellenére jó időszak volt.

Főzni nem főztem hétközben. A gyerekek ettek az intézményben, mi meg megoldottunk ott ahol voltunk. Egyébként az egyémek nem is eszik meg este a főttet, el vannak telve, amikor van, akkor is sokszor dobom ki.

Két gyerekig minden ruhánk élére volt vasalva, el sem tudtam volna képzelni, hogy ne olyat vegyek fel. A harmadik gyerek születésekor eltettem a vasalót, azóta nem vettem elő. És semmi sem történt.

Most itthon vagyok a negyedik gyerekkel, most azért rend van a lakásban, kaja is akad. (Már amikor, mert most három gyereket íratok be a héten, minden napra jut sorakozás, meg még a kicsinek a foga is jön, a nagynak meg előjött a refluxa, úgyhogy éjjel se alszunk. De ez most ilyen, elmúlik majd.) Most szívesen csinálom, de azért nekem nem ez az életcélom hosszú távon.

Megyünk a bölcsibe, igaz csak ilyen pár napra négy órásba, de azért már el kell kezdeni szervezni a munkát, a célt a jövőre nézve, meg fel kell mérni, mit fogok bírni egyáltalán úgy, hogy senki se sérüljön nagyot..

a nyelvtanulással kapcsolatban, a kétnyelvűség akkor jó ha mindkét szülő eltérő anyanyelvű és csak azon a nyelven szólnak a gyerekhez. egyébként kiskorban elkezdett nyelvtanulás legtöbbször pénzkidobás. a gyerekeknek alsó tagozatos korukig a rövid távú memoriájuk dominál (azért nem emlékszünk sok mindenre kisgyerekkorunkból). nem egy angol tanár és pszichológus megerősítette ezt, ha a külön nyelvórán túl ha nem tud a család plussz 1 órát otthon még a gyerekkel az adott nyelven foglalkozni (persze a nyelvet jól ismerő szülőkről van szó), nem sok érteleme van, egy-két mondókát, verset megtanulnak a gyerekek, de ennyi.

az agyat kiskorban legjobban a futkározás, szabadban játszás, mászókázás fejleszti. a kisgyerekeknek a feje jóval nagyobb a testükhöz képest, mint a felnőttek esetében, ezért több oxigénre is van szükségük.

az utolsó bekezdéseddel egyetértek . kivétel a helyesírással, lehet valaki intelligens, diplomás mégsem jó a helyesírása, vagy éppen nem tud jól gépelni és több hibát ejt, nem elítélendő!

Én pedig még 3. sem.

Kettő elég.:)

Nálunk "Alea iacta est."

Én nem annyira a parára koncentráltam soha, hanem arra, hogy minél többet tanuljak, és keressem a lehetőségeket, hogy miből tartom el őket.. Nem kell azért a gyerekezést végállomásnak tekinteni, amellett folyik tovább a munka, az "építkezés". Most a célom, még egy nyelvvizsga, amíg megszületik...

Szerintem ez gyerek függő is. Nekem középiskolában volt egy osztálytársnőm, aki csak azért választott bp-i középiskolát (holott kecskeméti volt), mert már elege volt, hogy testvéreivel (két fiú) volt egy szobában egy 10 nm panel szobában és inkább osztozott a koliban 3 hasonló korú lánnyal egy 3szor ekkora szobán. Ő nem szerette, viszont egy barátnőm a húgával nőtt fel egy szobában és konkrétan sírtak mikor külön kerültek, mert már felnőttek és önálló életbe fogtak.

Én kb 8 éves koromig voltam az amúgy 8 évvel idősebb bátyámmal egy szobában és bár engem nem zavart, de azt tudom, hogy őt igen és ekkor került sor a szülői ház átalakítására, hogy meglegyen a külön szoba.

Talán ha egyneműek, akkor még bevállalható (bár szerintem akkor is irtó kicsi), de több neműeknél nem most, de később lehetnek súrlódások.

Ugyan akkor ennek is meg van az előnye. Szerintem az ilyen gyerekeknek sok esetben hamarabb (vagy épp időben) lesz igénye az önállósodásra. Ismerek olyan egyke pasit, aki közel a 30-hoz anyáékkal lakik és nincs igénye önálló életre, mert van kajája tiszta ruhája és magánszférája is, mivel 30 éve egyedül éldegél ugyan abban a szobában.

Persze ez nem törvényszerű, de egyre több az ilyen van.

Most nézem,hogy már lassan másfél éve nyílt a fórum. :) Hát nem sietitek el a döntést,azt biztos. :)

Azért majd megírod,ha esetleg döntöttetek?Kíváncsi vagyok lesz e 4. gyerek?

Igaz,én nem vállalnám be,de mindenki maga tudja,hogy belefér e. :)

Az első házasságomból én léptem ki. Ha megromlana a házasságom 3-4 gyereket is képes lennék egyedül felnevelni. Nem szorulok a férjemre.

Egyébként még mindig nem döntöttünk...

Mi lesz, ha ez a házasságod is megromlik, mint az első.Akkor 4 gyerekkel egyedül maradsz, az biztos.

Mondjuk 3-mal is....