Válás, valakiért? (beszélgetés)
Holnap után úgy néz ki,hogy tudunk beszélni a férjemmel a közös megegyezésről.Kicsit reménykedem,ha szereti a gyerekeket,bele kell,hogy menjen,hogy nekik is könnyebb legyen.
De ismerem....
A kedvesemmel az a helyzet,hogy azt mondtuk,beszélgetünk.Aztán a találkozás "más irányt vett",akár csak ma is.
Végül is van igazság abban is,amit ő mond.
Szeretjük egymást,építünk egymásra.Érzem,hogy nagyon szeret.,és azt is tudom,hogy én is túl sokat agyalok,nem ő az első,akivel ezt csinálom.Valakivel beszéltem,aki azt mondta,a legjobb úton haladok ahoz,hogy megrontsam a kapcsolatot az állandó kérdéseimmel.
Majd meglátjuk.
Egy megszokott házasságban, ami 20 évet eltöltött a férj és feleség. Ilyen könnyelműen feladja, és ebben a nehéz, kemény, bizonytalan világban nem könnyű megfelelő partnert találni. Kedves Brise nevű hölgynek üzenjük, jól gondolja át és a párja is mit is szeretne csinálni. A szabadságért néha előfordulhat, hogy drága árat kell fizetni. Az a másik a gyermekeknek sem mindegy, hogy azt a másikat meg tudják e szokni és az is lehetséges hogy inkább az igazi apjukhoz ragaszkodnak. Mint tudjuk a válás eléggé költséges és nem beszélve arról, hogy az ügyvédek learatják ebből jócskán a hasznot. Az ő malmukra hatják a vizet. Az osztoszkodás is hátra van, mert a közösen szerzett javakat is el kell osztani, ami elég nagy hercehurcával jár én azt mondom, amennyiben egyetértetek vele adjatok magatoknak még egy utolsó esélyt az újrakezdésre.
Sziasztok szép napot mindenkinek.
Szia!
Most egy kicsit hagyd, hogy ülepedjenek a dolgok! Szerintem ne a távoli jövőről beszéljetek!!! Az már nagy lépés, hogy megmondta, nem akar kilépni a házasságából. Abba ne kapaszkodj, hogy MOST nem...és,hogy biztosra megy. Ez a kijelentés inkább neki egy kiskapu. Annyira jó lenne, ha már túl lennél a válásodon! Sokkal tisztábban látnál! Tudod, lehet, hogy akkor rájönnél, nem is ő kell, ő csak egy kapaszkodó volt...
Persze,hogy nem akar szakítani,miért tenné?
Ha viszont te úgy érzed, jobb lenne kicsit külön, hogy átgondolhatsd a dolgaid, mondd meg neki.
Próbáld összeszedni magad! És ne agyalj a jövőn annyit!
Szorítok!
Sziasztok!!
Kicsit szomorúan írom,vannak fejlemények.
Tegnap szokás szerint beszélgettünk,és szóba került a jövő.Nem állítottam választás elé,csak beszélgettünk,és én kérdeztem.Azt mondja,szeretne velem élni,de még keveset is találkoztunk-ez igaz-.,és ugye,nekem nem zárult még le a válás,azt várjuk meg,aztán mutassam be a gyerekeimnek,és meglátjuk,beiilik-e a családba.
Kérdeztem,hogy van az,hogy szeretne velem többet lenni,de a kötöttségei miatt nincs rá mód? ha ennyire szeret,akkor mi tartja vissza attól,hogy ő is szabad legyen?
Persze,az én rendezetlen ügyem,és,hogy nehéz elszakadnia otthonról.Nem az asszonytól,ő nagyon nehezen szokja meg ai ideegn környezetet.
És hová menjen,menjen az anyjához,amig hozzánk nem jöhet?Azt nem akarja.
Ő úgy akarja,hogy ha "beszokik hozzánk",és megy a dolog,elfogadják a gyerekek,akkor ide jönne.
Nekem annyira fájt,pedig kezdtetektől fogva tudtam,hogy ez kutyául nagy lépés,hogy ő simán kijelentete,hogy most nem akar lépni.Biztosra menne.
Szeret engem...(ezt sosem vitattam),de a végét én mondom ki,ő sosem fogja,mert ragaszkodik.
Kért,hogy ne akarjak szakítani,most amikor már finishben van a válásom,és lassan lépegethetnénk előre.
Csakhogy hogy lesz itt,ha még otthon lakik?
Mit mond? Megyek barátkozni a szeretőm gyerekeivel?
Nem is az a baj,hogy így van,hanem az,hogy ő eleve nem így indult.
Ő tartós,komoly kapcsolatot keresett,és egy-két hónap után ő hozta fel,hogy élnék-e vele?
Én tudom,hogy nem egyszerű feladni a megszokott 20 évet,főleg nem úgy,hogy viszonylag jól megvoltak,vagy megvannak.
Megértem őt valahol.
De most elég sz...
Valami" okosat" tudtok mondnai?
Teljes mértékben igazat írtál. Sajnálom a mai fiatalokat, én is csak reménykedem, hogy az én gyerekeim nem fognak így járni.
Manapság elég könnyelműek az emberek. Gyakran belevágnak olyan kapcsolatba, ami később több embernek fájdalmat okoz.
SZIASZTOK!
olvasom a hozzászólásokat és az a szomorú, hogy nem csak az egyiknek, hanem mindkét félnek tisztázni kellene mi is az ábra. Általában minden normálisan gondolkodó ember vágyik rendes és elfogadható házasságra ez mindenkinek szuverin joga. Kiderül, hogy a férj hibát követett el és lelkiismeretfurdalása van és a feleségének a szempontjait nem veszi figyelembe. A házasságkötés manapság eléggé koczkázatos és egymás iránt felelősséggel tartozik, hiszen valamikor összekötötték az életüket. A magyar közmondás úgy tartja lakva lehet megismerni a másikat. Egyszer fent, egyszer lent. Az a másik személy nem gondolja át, hogy fájdalmat okoz többeknek is csak a kaland kedvéért és ezzel mindent fenekestül felborit. Utána következik a megbánás szeretne visszatáncolni és másokat kész tények elé állitani. Tiszta szivemből kivánom békésen rendezzék el, mert igy nem lehet élni tisztességesen és nyugodt körülmények között. Ezért a statisztikusok is ugy nyilatkoznak manapság már nem mer a fiatal generáció terveket szőni, mert egyszerűen nincs mire és félnek a kudarcoktól, megpróbáltatásoktól és a sok keserűségtől nem akarják kitenni magukat feleslegesen. Szép napot mindenkinek.
A lányom,aki 18 lesz lassan,nehezen törődött bele.Akkor látta be igazán,amikor a sját bőrén tapasztalta,hogy hazudik neki az apja,zaklatja az anyukámat,leselkedik utánam,lopással gyanusítja,magnóra veszi a beszélgetéseket...sajnálta.
A fiam jól elvan nélküle,közöttünk borzalmasan erős a kötelék,ragaszkodik jobban mint amig együtt éltünk.Csodálatos még kívülálló számára is a kapcsolat köztünk.És ő is végigment egy csomó mindnen: mentünk valahova,előbukkant az apja és figyelt,követett minket,hazudott neki,és ezeket ő szóvá tett.A gyerekek pont ezt nem akarják: bíróság elé állni,pszicholoógiai vizsgálat a gyermelelhelyezés eldöntése céljából...megmondta a lányom is neki,ő tanul,hagyjuk ki ,ő nem megy a bíróságra!
A férjem pedig nem nyugszik,hiába kérjük,hogy menjen bele a válásba,ne rángassa bele a gyerekeket.Pedig rosszul jár,mert önk.céges telefonról zalkatott,de még azt is tagadja,hogy tudja a számomat.
Utána pontosított,hogy elismeri,hogy hívta a számomat,de azt hitte,hogy az a kisfiúé.
Ez a szitu sajnos.
Nem semmi helyzet,van mellettem valaki,aki szeret,segít,mellettem áll,és mégsem jó.
Sokszor nem is értem magam.Más boldog lenne még így is.
Hát, nem irigyellek! Nehéz lesz! Elég gáz lehetett a házasságod,ha még a srácaid is a válást forszírozzák!
Azt gondolom, hogy a pasi tök mindegy mit mond, te nem hinnél neki...
Az,hogy beengedted a saját életedben, a te döntésed volt, nem kérheted számon tőle, hogy ő miért nem teszi ezt fordítva! Ő házas. Te válsz. Ez a szitu.
Legyél türelmes!!!
Baromira megértem, hogy mi játszódik le benned, de ha ennyire nem bízol benne, miért vannak mégis vele szemben elvárásaid?
Mi tart mellette? Egy szavát sem hiszed...mégis mit erőlködjön,hogy meggyőzzön bármiről is?
Te most azt várod tőle,hogy hagyja ott a nejét érted? És azután? Még a te válásod sincs letisztázva... Ha a férjed nem egyezik bele a válásba,nincs közös megegyezés, bizonyításos eljárás következik.Azt taglalják, hogy kinek a hibájából jutottatok idáig. Iszonyú tortura! Be lesznek vonva a gyerekek, szülők, mindenki! És téged az izgat legjobban,hogy lefekszik e a nejével?!
És ha lefekszik vele, akkor mi van? És ha nem? Tök mindegy mit mond...a szeretősdi pont arról szól, hogy elfogadod, hogy a második vagy...na,jó első is, amikor együtt vagytok.
Azt írtad,hogy a férjed még nem tudta lezárni a kapcsolatotokat, fut utánad. Miért teszi? Vele mindent megbeszéltél?
A pasid meg nem fogja elhagyni miattad a feleségét... Nagy a káosz körülötted! Lehet,hogy szeret téged, de jelen helyzeted nem valami kiegyensúlyozott. Az ő otthoni helyzete még így is biztosabb, mégha meg is csalta a neje, mint a tiéd... Én nem várnám el senkitől,hogy elhagyjon valakit,ha csak nem önszántából teszi! Tuti megkapnám egy veszekedéskor, hogy miattam hagyta el a kedvesét,és tessék! Ez sem jó! Mert ilyenek vagyunk, gyarlóak...
Beszélj ezzel a pasival! Mondd el neki,hogy mit vársz ettől a kapcsolattól, és kapjon időt megemészteni...majd hagyd egy kicsit ülni a dolgot!
És koncentrálj magadra és a gyerekekre! Nagy szükségük van most rád, mégha nagyobbacskák is! Hidd el! Számtalan gyerkőcöt láttam összetörten, kicsiket,nagyokat, akik a szülők válása miatt lelkibetegek lettek! 9 és 13 és fél évesen a legnehezebb! Ha a férjed "nem nézi a gyerekeit", meg "szemét",ki nézi??
Most lehet,hogy a népszerűtlenségi indexem erősen megugrik,de ez a véleményem...és te azt írtad,hogy véleményekre vagy kiváncsi.
Sok szerencsét és kitartást kívánok neked/nektek!
Egy tárgyalásunk volt,de magába a válás tényébe sem egyezik bele a férjem.Az egyik gyerek fél év hijján nagykorú,a kisebb 9.
Úgyhogy msot következik a cirkusz.Hiába kérik a gyerekek is,én is,hogy egyezzen bele,nem hajlandó.Pszichésen zakkant ember.Eddig mindenáron arra törekedtem,hogy egyezzünk meg,a gyerekek miatt,de mivel szemét,és nem nézi a gyerekeit,úgy döntöttem felveszem a kesztyűt.
Szerencsém az,hogy a nyáron kötöttünk egy vagyonj. szerződést,és anyagilag kevésbé függök tőle,tudunk önállóan nyugodtan(viszonylag) élni.
"Mindegy, hogy mi zajlik náluk otthon! Az csak rá és a nejére tartozik!"
Szerintem egy ilyen szintű kapcsolatban jogos igényem lehet,hogy tudjam,hányadán állnak.
Én teljesen beengedtem őt az életembe,olyan szinten,ami csak családban szokás.Akkor én is tudhatom legalább azt,hogy lefekszik-e a feleségével,vagy nem?
Márcsak az egészségügyi vonzata miatt is.
A válásod milyen fázisban van? Megegyeztetek mindenben? Gyerekek mekkorák? Hogy viselik?
Szerintem arra kellene legjobban koncentrálni, hogy a saját éltedet helyre rakod! Közben élvezd az életet! Akár vele,akár nem! Mindegy,hogy mi zajlik náluk otthon! Az csak rá és a nejére tartozik! Hidd el! El fogja hagyni, ha annyira rossz neki! Lehet,hohy pont a neje fog lépni előbb!
Idővel minden megoldódik! Légy türelmes! És imádd a gyerkőceid! Ők a legnagyobb vesztesek!
Ezért mondom,hogy 2 aggyal gondolkodom róla.
Ha tudnám,hogy hihetek neki,(abban,amit az otthoni viszonyairól mond)akkor, hogy a fenébe ne tudnám,hogy mit akarok!!Viszont ez visszatart,elbizonytalanít stb.,és inkább nem is kell.
Lehet,hogy most egy kis kötődéstől mentes időszakra lenne szükségem,hogy tisztán lássak.
Én a házasságomban már nem kötődtem érzelmileg,csak a gyerekeink, a háztartásunk, címünk volt közös.Tényleg!!!
Ezt elfogadnám,ha tudnám,hogy igaz.
"Így neked miért baj, hogy esetleg nem szakadt el teljesen érzelmileg a nejétől?"-mert én elszakadtam.Ha nm szakadt el,hogy tud "annyira szeretni",mért kell a napi többszöri telefonbeszélgetés,mihelys kilép az asszony otthonról,vagy lelép fürdeni,mér telefonál,jön,vagy ír.Ki érti ezt?
Én már a felesége helyében se lennék.
Valamilyen szinten a társam is.
Két életet él..az egyiket otthon( ilyen vagy olyan minőségben),a maásikat velem.Jön elém meló után,megveszi a gyerekek a kártyát a telefonba,leveri a lakatot a záramról...Kutya helyzet.
Tudod,msot nem tudnám megmondnai,ki kell.Most,hogy élvezem a függetlenséget..de Ő kellene végső soron,csak nem ilyen felállásban.
Szia Olivi!!
Kicsit elbőgtem magam,azon amit irtál!
Első nekifutásra mondom: semmivel nem bántottál meg,nem "utáálak" azért amit írtál....köszönöm,szívesen veszek minden véleményt,legyen az nekem jó,vagy rossz.
De mondd! annyira hihetetlen amit ez a fickó állít?
Olvahattad,hogy én is úgy látom,érzem,ahogy te is,és még annyian,akik óvatosságra intenek.
Nem szoktam hasonlítgatni magam a feleségéhez,és az önbizalmammal sincs sok baj.És tudod,ha nem lett volna annyira tarthatatlan otthon a helyzet,én is úgy lennék ebben a kapcsolatban.,ahogy ő.Más mellől kelnék fel,a férjemmel mennék ide-oda,vagyis menne a rpárhuzam,amig oylan szintre nem jut a kapcsolatunk,hogy azt mondom,hogy a rossz,de még működő házasságomat feladom.Nem siettetem őt,nem kérem őt,Ő hozta fel,hogy élne velem szívesen.És jöttek a kérdések: az én 2 szobás lakásomban hol lenne a helye a cuccainak? Hol aludna?...és ezeket valóban meg kellene oldani,amire most én sem tudom a választ.
A gyerekeről annyit: lehetne épp olyan szerető is,aki tudomsát sem vesz a gyerekekről,csak a "lukat" látja a nőben.,és ha szóba kerül a gyerek,menekül a fenébe,mert azt már nem veszi a nyakába.Ebből a szempontból ez nekem pozitívan jön le.
(Én pl.nem örülnék az ő lányának,mert zűrös)
Egyébként,élvezem a függetlenséget,és nagyon ok!
Nekem nem az a bajom,hogy még nem lépett,holott én már válok,hisz nem is miatta válok.,hanem az,hogy úgy érzem,hogy nem szakadt el még érzelmileg a feleségétől.
Állítólag a neje megcsalta,és miután kiderült, padlóra került,és azóta változtak meg a dolgok,mert nem felejti el neki.,mert ő sosem tudta volna megtenni az assszonnyal,annnak ellenére,hogy már akkor évek óta elhidegültek egymástól.
Az a baj tudod,hogy ezekre mindíg rádöbbenek,és akkor nem is érdekel az egész.Pedig szeretném,ha hihetnék neki,de nem tudok.Nem férjemnek akarom azonnal,ne érts fére...azt szeretném tudni,ogy otthon valóban mi a helyzet.,hogy állnak egymáshoz.Ha azt mondja,hogy időnként van intim kapcsolatunk...,és nem akarom elhagyni...akkor azt fogadom el,és annak fényében folytatom,vagy nem.
Ha pedig az igaz,amit mond,azt jó lenne,ha el tudnám hinni,de nem tudom,mert én nem így éltem.
Én nem jártam el a férjemmel vásárolni az utóbbi időben már,semmi közös pontunk nem maradt...miattam.
Szia brise! Sziasztok! Szeretném, ha tudnád, hogy megértelek és pontosan tudom, min mész keresztül!Előre elnézést szeretnék kérni,azért, amit írok! Még a házasságodat sem zártad le, csomó elvarratlan szál van,és így belemenekülni egy még bizonytalanabb kapcsolatba! Hát, nem csodálom, hogy néha befordulsz...Ha valaki szeretőnek "áll", vállalnia kell annak következményeit is. A lopott órákat, csókokat, szerelmet, ami igazán nem is tud kibontakozni, hiszen kőkemény korlátok közé van szorítva!Ezerszer ki akarsz lépni, mert megalázó. De, az a fránya remény, meg hogy holnap biztos más lesz, vagy holnapután...Ördögi kör! Megértem a dilemmádat, de szerintem ne agyalj azon, hogy te másként csinálnád az ő helyében, mert nem vagyunk egyformák! És ne akard megérteni, hogy miért programozik a nejével, veled meg nem, pedig te szebb vagy, okosabb, jobb, stb. Ha állandóan hasonlítgatod magadat, a helyzetet, begolyózol! Boldogtalanná tesz, mert úgy érzed, hogy te többet és jobbat adnál, mégsem te kellesz teljesen, és ez bizony igazságtalan... Biztosan szeret téged, de önző, mert mindent akar, hogy neki jó legyen. És a feleségét is szereti. Csak másképp. Tudod, engedd, hogy ő döntsön. Ha ki akar lépni ő is a házasságából, azt azért tegye, mert így akarja! Ne miattad! Ha szereted és akarod ezt az embert, várjál rá, de ne erőszakosan! Ne siettetsd, ne kérj! Várj...Ez nagyon nehéz, de végül is ő él házasságban, te pedig szabad vagy. Te vagy előnyös helyzetben, hiszen te már tudod, hogy nem akarsz házasságban élni, benned már lejátszódtak a játszmák, döntöttél!!!Neki még jó ez a kettős élet, mert mindent megkap és ő irányít. És persze, hogy elfogadja a 2 gyerekedet. Szimpatikus lenne, ha nem is volna rájuk kíváncsi?? Vagy elutasító lenne? Minden nő, aki egyedül marad a gyerekekkel, örül, ha találkozik egy olyan férfival, aki elfogadja a srácait! Szinte hálás érte! Mintha ez,amúgy hátrány lenne, vagy fogyatékosság...szerintem tök gáz!Én nem is engedném,hogy addig, amíg nem körvonalazódott, mit is akar igazán, közel kerüljön a gyerekekhez. Ha már minden tisztázódott, ráér utána is...Tényleg mindent megbeszéltek? Csak épp arról nem akar beszélgetni, ami számára kényes...Gondolom a te problémáidat, a rossz házasság,válás,stb. megérti...együttérez, sajnál.És, tudod nem ártana, ha másfelé is nyitnál! Más emberek felé! Ha leragadsz szeretőnek, az is maradsz! Nem fogsz magadhoz engedni senkit, mert azt gondolod, hogy "megcsalod", megbántod,stb... Hát hol érdekli őt az, hogy téged megbánt azzal, hogy a felesége ágyába bújik bele? Vagy, hogy vele programozik? Hiszen neki ez jár! De persze, téged szeret..."Totál szereles" Biztos??? Mondjuk, biztos nem vonzódnál hozzá, ha azt mondaná, hogy bocs én a nejemet szeretem...Elég kényelmes is így. Nem olyan nehéz egy önbizalmában megtört és kétségbe esett nőt, aki a szerelem oltárán mindent feláldozna, irányítani, ideig-óráig megvígasztalni! Hiszen ez a nő olyan kiszolgáltatott helyzetben van, hogy bármire képes, csakhogy szeretetet "kolduljon"... Szerintem a tettek bizonyítanak...Mondani mindent könnyű. Mit akarsz ettől a férfitől? Honnét tudod, hogy ő az igazi? Hogy tudnál egy olyan emberben megbízni, aki azt sem tudja mit akar? Mert azt mondja, hogy szeret? És szeretne veled élni? Mi tartja vissza?? Pár bútor? Kocsi? Pénz? Lakás? Megszokott dolgok? Egek! Az asszonytól meg el tudna szakadni érzelmileg?? Tényleg? Miért, eddig nem szakadt el? Nincs intimitás? Egymás mellett élnek? Jó duma...Veled kompenzál? Hogy az otthoni dolgait el tudja viselni? Tudod,azt gondolom, hogy aki el akar válni, az meg is teszi. Tök mindegy, hogy van e megszokott dolga vagy nincs! Neked is volt, mégis megtetted...Az is mindegy, hogy van e szeretője vagy nincs. Ha valaki nem tud együtt élni valakivel, mert pokol és inkább még egyedül is jobb, az szakít. Ha mindent megtettünk, hogy a házasságunk jobb legyen, de már nem a közös megoldás a cél, hanem az önös érdek,és képtelenség együtt élni a férjjel/feleséggel, azok megteszik ezt a lépést. De akik szeretnek a lagyos "szarban" vegetálni, azok soha! A te pasid szereti a langyos "szart". Meg gondolom csudajó, hogy van egy odaadó nő,(te), aki felkavarja ezt néha! Persze,hogy jó ez így! Neki. De hol vagy ebben te?? Többet érdemelsz! Ha meg megelégszel ennyivel, fogadd el ezt a helyzetet, de akkor ne érdekeljen, hogy mit csinál a nejével...Biztos nem csak bicikliznek...Annyira sebezhető vagy még! Tuti arra van szükséged, hogy még jobban a földbe döngöljenek? Hol marad a büszkeséged? Az erényeid? A jó tulajdonságaid? Hol van az,ami neked fontos? Még hány 100as zsepkendőt fogsz telesírni, éjszakákat nem aludni, örlődni, megalázkodni, szeretetet kuncsorogni? Megéri???Gondolkodj!
Tudom, hogy megbántottalak, nem ez volt a cél!!!
Nem vagy hülye,csak szereted:)
de ha rám hallgatsz az eszedre hallgatsz.Ha az eszed is azt mondja,hogy belefér most az életedbe a szeretősdi akkor csináld és élvezd,és annak örülj ami épp van,akár egy gyors cappucino,akár egy közös lopott éjszaka...
De ha az eszed azt mondja,hogy neked másra van szükséged,egy olyan kapcsolatra ahol Te vagy az egyedüli nő,amiben feltudjátok vállalni egymást nyilvánosan,stb...akkor ne azt nézd mit mond,hanem,hogy mit tesz!Hiába mondja azt,hogy most is épp melletted szeretne lenni...ez nagyon szép és kedves tőle,de ott van?Nincs!És ez a lényeg!
Én pontosan tudom,hogy mit élsz át,hogy mennyire tudok haragudni rá és azt mondom,hogy na akkor legyen szépen a nejével,azzal szórakozzon,aztán jön egy sms és kiugrok a bugyimból:)) de ez hosszú távon nem egészséges.Én 2éve csinálom,és egyre inkább érzem,hogy kifordít önmagamból.
Mondjuk nekem még nincs gyerekem és viszonylag fiatal vagyok,tehát az életmódom is (egyetem,barátnőzés,buli,stb)valahol az ilyen kapcsolatot teszi számomra igazán praktikussá,hisz akkor találkozunk amikor ráérünk,nincsenek kötöttségek,nincs felelősség,nincs mit számon kérni a másikon...én legalábbis 2éve ezért döntöttem el,hogy jó nekem ez a szeretői kapcsolat.És egy ideig tényleg 100%-osan jó volt,de aztán ahogy telt az idő,ahogy egyre jobban megszerettem,úgy jött az egyre több probléma.És mára oda jutottam,hogy hiába tudom,hogy ezer sebből vérzik a kapcsolatunk,és soha nem fog sehova jutni,de mivel szeretem,már nem tudom elengedni...ezzel pedig értéked időt,és nem kevés energiát pazarlok el...Ne ess a hibámba,ha még nem túl késő:)
Szia!
Csak azért fogalmaztam így,mert egy hsz-ban pont így hangzott el...nem mondanám neki sosem,hogy márpedig válassz!Igazat adok neked,és ezt el is fogom neki mondani,nekem ez így kényelmetlen,zavaró,és nem fog hosszú távon kielégíteni.Mondatm már neki,nekem egy független férfire lenne szükségem,de ő tiltakozik.Nem is lenne ezzel semmi baj,csak rossz így "két aggyal" élni a mindennapokat. Írja ,hogy jövő héten hogy dolgozik,és,hogy 2 nap találkozunk.Egyik pillanatban már írtam volna azonnal,hogy de jó,akor megisszuk az elmaradt capuccinót! aztán a másik pillanatan bekattan,hogy főz neki a felesége is szívesen ,mért főznék én neki? És már nem is érdekel,hogy egyezik a vezénylésünk.
Aztán megenyhülök,mert csak-csak szeretem,és tudom,hogy bántja,rosszul esik neki,ha ezeken agyalok,most is azt írta,hogy mellettem szeretne maradni....Lehet,hogy én vagyok a hülye?
Szerintem ilyen nem létezik,hogy 1 év vagy 3 év vagy x év után szabad valakinek azt mondani,hogy válasszon és váljon el...szerintem ilyet soha nem szabad se mondani,sem kérni,mert ha el is válik,utána mindig mikor majd elbizonytalanodik vagy valamin összevesztek majd a fejedhez fogja vágni,hogy "miattad váltam el,mert Te kierőszakoltad,Te akartad,Te erőltetted,hogy válasszon".
Szerintem nem választás elé kell őt állítani,hanem neked kell döntened a saját életeddel kapcsolatban és azt a döntést elmondani neki...vagyis megmondani,hogy ha mondjuk jó neked ez így is szeretőként,meg azt is,ha Te más típusú kapcsolatra vágysz!És akkor meg kell neki mondani,hogy nagyon szereted,meg nagyon jó vele,de téged ez a fajta kapcsolat nem elégíti ki 100%osan,és Te nem szeretnél a továbbiakban ilyen kapcsolatot folytatni vele,mert Neked élettársa van szükséged,vagy mert egyszerűen neked kényelmetlen ez a szeretői szerepkör.
Ezzel nem állítod konkrétan választás elé,nem mondod neki,hogy "dönts én kellek vagy a nejed"csak meg mondod,hogy neked ez így már nem jó!Aztán,hogy ő ezek után szeret e téged annyira,hogy úgy döntsön,nem hagy téged tovább ebben a kellemetlen helyzetben,hanem elválik érted,vagy pedig azt mondja,hogy jó akkor keress magadnak mást,mert ő nem tud többet adni magából,ez már az Ő döntése.
Egyébként meg azt gondolom,hogy semmi nincs időhöz kötve!Mindegy,hogy 2hónapja 6hónapja vagy 6éve vagytok már együtt.Akkor kell szólni a másiknak,hogy neked ez nem jó,amikor elkezded érezni.Ha már 2hónap után úgy érezném,hogy nekem kellemetlen ez a szeretői helyzet,meg,hogy annyira szeretem a párom,hogy vele akarok élni,akkor már 2hónap együtt élés után is elmondanám ezt neki,ugyanis ha érzek valamit akkor azt vagy érzi a másik is irántam akkor és ott,vagy soha nem is fogja!
Ha te mondjuk 3hónap után azt éreznéd,hogy szereted annyira,hogy összeakarsz vele házasodni,ő viszont nem érezné ugyanazt a 3.hónapra,akkor megette a fene az egészet!
Ha nem egyformán szeretitek egymást,hanem várni kell,mire a másik eldönti,hogy akkor most szeret-e eléggé téged annyira,hogy ez megérje a válsát,akkor azt ott már rég nem az igazi!Ha szeretek valakit igazán,őszintén,mindennél jobban,akkor nem is kérdés,hogy vele akarok lenni mindig,mindenhol,minden helyzetben...
Amúgy igazad van,én sem gondolom másképp.
Mindíg mondom is neki,pl tegnap is,mert mondta,hogy elmennek a szomszéd városba,félig munka,fálig kikapcsolódás.Aztán ezen megint vitatkoztunk,hogy én erről beszélek,amíg vannak közös programok,addig kötődés is van ott bőven.
Nem hiszem,hogy lógó orral,közönyösen telik a napja a felesége mellett.
Én biztosan nem tartottam volna a férjemmel,mert már nem kívántam a társaságát.Bár nem a kedvesem miatt,amúgy sem.Ha pedig kellemes a társagága,és mindne ok,akkor úgysem lép le.Tudom én is.
Tudod,én mindíg azt mondtam neki,úgy is élek,ahogy mondom.
ha azt mondom,hogy nincs szex,mert még a jelenléte is idegesít,akkor az úgy is van.