Vajon mindenkire rátalál egyszer a szerelem? (beszélgetés)

lehet, hogy önzőek, de baromira kényelmesek is

és mivel a kényelem szolgálja az egot, ezért győz:))

képzeld el azt a férfit, aki olyan nőbe szerelmes, aki nem egy házitündér, viszont imádja a jó kaját, inkább elvesz egy házitündért csak legyen mindig kaja, persze gondolom megcsalja néha egy kevésbé házitündérkével

igy jobban jár...

Sajnos van rá példa. Mondjuk az érzelmi szintjük nem egyforma. Hiába szeret valakit, ha nem tudja kimutatni az érzéseit. Ha a másik magasabb szinten áll érzelmileg, akkor igényli a vigasztalást, a simogatást, a kedveskedést..

Képzelj el egy kapcsolatot, ahol az egyik fél távolságtartó mert, ez az igénye, míg a másik ember pedig meghittségre vágyik. Hiába szerelmesek, szenvednek egymás mellett, mert mindenkinek más az igénye...

köszönöm, hogy leirtad, egyébként én is így gondolom

Nem tudnám elképzelni olyan férfival az életemet, akibe nem voltam soha szerelmes

De bizony látom magam körül, hogy sokan ésszel választanak partnert maguknak, a szív helyett...

valószinüleg kényelemből

Mindenki más,más típus,más érzelmi alkat,így aztán mindenkinek más a jó,a barátnődnek ezek szerint az,hogy így él...én személy szerint ezt kicsit gusztustalannak tartom,mintha felhasználná csóri pasit,aki esetleg más nő mellett akár szerelmet is kaphatna,arra,hogy neki jó legyen és a gyerekinek jó apja legyen,őt meg tartsák el...de ízlések és pofonok!

Így is lehet házasodni meg élni nyilván...én is voltam olyan férfival aki feleségül vette azt a nőt aki ugyan nem volt élete szerelme,de tudta,hogy jó anyja lesz majd a jövendőbeli gyerekeiknek,aki házias,stb...és most élnek egy szép kirakat házasságban,ahol apuci csalja anyucit,anyuci meg tud róla és szenved...én ezért viszolygok ettől,mert hiszem,hogy ha szerelemből házasodtak volna,akkor ha másért nem is,de talán az egykori szerelmük emlékei,tisztelete miatt(mert nyilván elmúlik a hosszú évek alatt a szerelem,legalábbis sokan ezt mondják,én szeretném azt hinni,hogy ez nem így van...)nem csinálták volna meg ezt egymással,hatalmas fájdalmat okozva a másiknak...

azért kérdezem én ezeket, mert annyifélével találkozom..

itt van egy barátném, ismerem évtizedek óta

mindig szerelmes volt, de sose lett családja, gyereke, pedig volt menyasszony is

aztán belefáradt a nagy fájdalmas szerelmekbe és hozzá ment egy sráchoz, akit nem szeret, de nagyon jó apának és alkalmas arra, hogy eltartson egy családot, mert dolgos

erre nekem ennyit mondott: tisztelet

ő, aki világéletében bulizott, pasizott, most otthon él és a fözésen, gyereknevelésen kivül semmit nem csinál

és ezek szerint jól érzi magát

és jól kijön a férjével

de ha a szerelmével nem boldog?

melyik a jobb? a szerelemben boldogtalanul élni vagy azzal jól érzem magam, akibe nem vagyok szerelmes, de boldog se

viszont megbizható, családcentrikus, stb..

Eleve nem kezdek kapcsolatba olyannal akibe nem vagyok szerelmes...alapesetben(és itt most nyilván nem szórakozásról vagy szexkapcsolatról beszélek,mert ott nyilván elég a vonzalom,meg,hogy jól kijövünk egymással és nem kell hozzá szerelem)az ember nem egy baráttal kíván párkapcsolatot fenntartani.Nekem is rengeteg barátom van aki férfi,remekül kijövünk,némelyikük még helyes is,meglenne az összhang,de egyikkel sem tervezem összekötni az életemet akármilyen jól is működne,mert nem vagyok szerelmes...

Szerintem ha az embernek van rá módja,akkor igenis a szerelmével kell lennie...egyébként meg azt is gondolom,hogy nem mindenkire talál rá a szerelem vagy pl nem mindenkinek viszonozzák a szerelmét(az enyémet sem szokták)vagyis,ha nem akar az illető egyedül maradni öregségére,akkor kénytelen lesz-valószínűleg én is-választani valakit,aki langyos víz,de legalább nincs egyedül.De ettől még ez megalkuvás és soha nem lesz olyan örömforrás,mint amikor férfi és nő szerelemből van együtt,és nem csak "hiánypótlásból" választották egymást...

és ha a szerelmeddel nem müködik a kapcsolat?

de mással müködik, akit nem szeretsz?

minden férfinak van egy nagy titkos szerelme, aki után sovárog egész életében, de tudja jól, hogy nem tudná leélni vele az életét és elvesz egy olyan nőt, akit szeret ugyan, jó vele, de nem szerelmes

az megmarad a szivében elzárva

sokan mondják azt, hogy az ember nem élete nagy szerelmével éli le az életét, hanem azzal, akivel le tudja élni

vagyis sokszor a nagy szerelemünkhöz nem illünk egymással, de akivel összeillünk, nem vagyunk szerelmesek és mégis azt választjuk

... szerintem igen, aztán, hogy az az oviban volt-e utoljára... avagy később is... változó. :o)

Az általános szerintem az, hogy többször is... ez viszont jelentheti azt, hogy egyszer se igazán... cóóóóval ki tudja? ... :o))

Én hiszek abban hogy egyszer mindenkire rá talál az igaz szerelem, csak az a kérdés hogy mikor...

Én sosem úgy megyek el szórakozni, hogy ma biztos rám talál az igaz szerelem... Szóval nem várom, a mának élek, élvezem az életem, stb... Még sem talál rám a szerelem...

hát a szerelem biztosan...de egy jó kapcsolat??

...na ez már nehezebb téma:)))