Vajon minden visszavezethető ide? Nem látom, mi lenne a megoldás (beszélgetés)

Én is egyetértek az egyedülélés fontosságával. Akkor tud az ember igazán magára találni, megtapasztalhatja a saját erejét, azt hogy mindent de mindent meg tud oldani egyedül is.

Kell pár év egyedül.

Az alatt elmúlik minden félelem, a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy találj valami kapcsolatot, nem baj ha nem teljesen megfelelő.

Pedig baj, de aki fél, az nem mer szakítani.

így van, de akkor annak is utána kell nézni, hogy mi vezetett a szívrohamhoz és azon alapjaiban változtatni.

:)

egy jó terapeuta segítségével, és persze sok önismereti munkával, meg feldolgozással ezekbe nem ragad bele az ember, és ha továbbhalad akkor valódi kapcsolata lesz magával és a szüleivel is.

De igen, sok eseben beleragadnak, de ez nem azt jelenti, hogy akkor nem kell leásni a gyökerig-a szívrohamot sem úgy előzik meg, hogy eltávolítják a szívet.

De az tényleg irányzat kérdése, hogy emnnyire mennek mélyre, és milyne irányban keresnek utat, én is látok példát arra, hogy többféle úton juthat el az ember önmagához, nincs egy mindent felülíró.

Igen igen igen! 😉

Én nagyon összekaptam magam így! Jó volt és tanulságos!

Jó, majd később visszanézek. Ha már sokkal konkrétabb, és még mindig élő a fórum.

Ez a papa-mama hibáztatás meg eleve nem tetszik nekem. Nem mindenkinek adatott a sorsa tökéletes szülőket, de akármit is kaptunk tőlük, példának akármi is jó. Negatív példának akár.

És minden szülői befolyáson illik túllépni, ezzel meg kell küzdeni mindenkinek magának. Ezért lázadóak a teenagerek. Éppen leszakadnak a szülői befolyásról. Meg k e l l tenni.

Enélkül nincs érett személyiség.

Megtetted már?

Pár év egyedül élést javaslok neked, önmagad megismerésére, elfogadására, a félelmeid leküzdésére, és hogy megerősödj!

Nem mellesleg én hiszek a lelki nyavalyák=nőgyógyászati problémákban! Jómagam is tapasztaltam, Sokszor!!!

Pedig a probléma eredetének tisztázása nagyon fontos, és nagyban megkönnyíti a megoldás megtalálását is. Ebben pedig nem mi fogunk tudni segíteni, hanem egy szakember.

Szorongásod, megfelelési kényszered és a társfüggőséged szerintem egyértelműen abból fakad, hogy édesapád elhagyott, illetve innentől csak édesanyádra támaszkodhattál.(Őszintén: melyik gyerek ne ijedne meg, ne kezdene - tudat alatt - rettegni attól, hogy egyszer esetleg a másik szülő is megteszi ezt?)

[link]

Magadat kell meggyőznöd...

Google-ba írd be: nem kell mindenkinek megfelelni

Olvass róla akkor is, ha szakemberhez is fordulsz.

És időnként vedd be a lec@rom tablettát!

Legyen szép napod! :)

Igen, igazad van hogy valamilyen szinten mindenkiben benne van.

De én úgy érzem, hogy bennem sokkal erősebben, ez a szorongásaimnak a legfőbb tárgya, és ezért szeretnék segítséget kérni.

Egy kalap alatt ez a három? Akkor te a folyamatos nőgyógyászati problémákat is egyértelműen lelki eredetűnek veszed. Pedig azokat nem lelki síkon kell kezelni, nem tudom mik ezek de úgy ahogy a nőgyógyász orvos mondja.

A megfelelési kényszer és az egyedülmaradástól való félelem szinte mindenkiben ott van, kicsit túl általánosan fogalmaztál. Vagy túl sokat akartál markolni.

Köszönöm a tanácsot! :)

A pszichológus segített, de úgy érzem, csak a problémát tárta fel, megoldást nem találtam rá.

Kicsi korom óta mindenkinek meg akarok felelni. Természetesen akkor még nem volt ez tudatos, később, kamaszkoromban jöttem rá erre. Édesanyám nevelt (apukám szó nélkül hagyott el bennünket - nekem legalábbis annyit mondott, hogy elmegy a boltba, és azután egy évig nem láttam). Ettől függetlenül anyuval óriási szeretetben éltünk, mondjuk én betegesen ragaszkodtam hozzá és követtem mindenhova (olyan 10 éves koromig).

Aztán ez elmúlt. Jött viszont az, hogy majd ha mindent jól csinálok, talán apa jobban fog szeretni. És ez már odáig fajult egy idő után, hogy arra törekedtem, hogy az egész világnak megfeleljek, mindenkinek jó véleménye legyen rólam. Ha nem így volt, szorongtam és rettegtem attól hogy nem vagyok elég jó.

Párkapcsolatom lett, és ott folytatódott tovább ez. A párom mindig lehurrogott, bármit tettem, sosem voltam elég jó. Nőgyógyászati problémák következtek: folyamatos felfazas, petefészekgyulladás, fertőzések.

Majd tönkrement ez a kapcsolat (én csaltam meg a páromat), de egyelőre nem tudtunk szétköltözni.

A tanácsaitokra lennék kiváncsi, mit javasoltok, hogyan tudnék ezen változtatni? Pszichológusnál 3 éve voltam, akkor rendszeresen jártam is.