Vajon miért nem hiszi el az emberek többsége, hogy vannak boldog emberek? Hogy valaki valóban elégedett az életével? (beszélgetés)

Kedves vagy!

Látom, Veled lehetne erről a témáról beszélgetni, akár vitatkozni is!

Kár, hogy Anonimként nem tudsz jelecsét fogadni, mert tőlem most kapnál egyet a szebbek közül.

Benned van annyi tudás, önbecsülés, tartás, hogy az itt beszólogató tagok irományai leperegjenek.

Nagyon bízom benne, hogy nem ez a nagy magyar valóság, illetve, ha mégis, akkor ez meg fog változni!

(Remélem.)

Nem kevered?

Ennek örülök!

A háeszed 2. "pontjának" is örülök!

Tapasztalat. (És csak remélni merem, hogy csak itt, a Hoxán. És nem ez a Nagy Magyar Valóság: ellehetetleníteni, kigúnyolni mindenkit, aki valamiért nincs a kedvemre.)

1,Nem keverem, de szeretném megérteni, hogy miért gondolod ezt?

2,Egyáltalán nem szeretnék rád pirítani, mert nem osztod az észt, csak a véleményed írtad le.

De érdekes, hogy a negyedik mondatot máris ez, hogy abbahagyod, nem akarod, hogy rád szóljanak/beszóljanak, hogy osztod. Ez miért van?

Érdekes, hogy megkérdezel egy ilyen "banális" dolgot.

Én azt gondolok erről, hogy kevered a szezont a fazonnal. A boldogság és az elégedettség nem ugyanaz, bár néha van közük egymáshoz.

Még mielőtt valaki rám pirít, hogy "osztom az észt", itt abba is hagyom a további véleménynyilvánítást.

Hasonlóképp vagyok én is. Jóformán már nincs olyan téma, amihez érdemes hozzászólni.

Ez a rengeteg "vallomás", aminek köze sincs valójában a vallomásokhoz, inkább már bosszantó, mint szórakoztató. Lényegi tartalma legtöbbnek nincs, csak üres szócséplés. Nem egyről derül ki, hogy tulajdonképpen kamu az egész "vallomás", csak a kiíró kíváncsi volt a véleményekre. Olvastam már nem egy ilyet, maga a vallomástevő írta.

Nekem mindegy valójában, hogy ki mivel tölti az idejét, na de azért ez a színvonal, meg az ámokfutások mostanában...

Persze, mondhatja bárki, hogy nem kell hozzászólni. Tényleg nem kell. Legtöbbjükhöz nem is szólok hozzá, mert a fórumozók hozzászólásai csak tovább ösztönzik az ámokfutót a folytatásra. Pedig ezek nem viccesek, nem humorosak, egyáltalán nem. Csak akkor felmerül, hogy olvasni sem kellene. Akkor viszont mire ez az oldal? Persze tudom, van, akit ez is szórakoztat. Mindenkit más. Nincs ezzel gond, nekem egyszerűen más az érdeklődési köröm.

Mindegy. Csak észrevettem a hozzászólásodat, hozzátettem én is a véleményemet.

Ez nem a pénzről szól.

Én akkor is elégedett voltam az életemmel, amikor munkanélküli voltam. 2 évig nem találtam állást, már nagyon feléltük az összes tartalékunkat is, sőt!

De ott voltunk egymásnak, egészségesek voltunk.

Utoljára a főnököm fogalmazott úgy, hogy szeret, mert mindig mosolygok és jókedvű vagyok.

Az előző munkahelyemen pedig a HR-s mondta az első hét után, hogy nagyon ráfér a régebben itt dolgozókra az állandó jókedvem.

Pedig nem gépiesen csinálom és nem azért, mert megjátszom magam.

Persze, van amikor el tudják rontani;)

"egy optimális világban nagyon jó szakmát találtam, de mindez már inkább hátrány. "

Pontosan. Én ezért léptem ki belőle.

Nem tudom én sem egzakt megfogalmazni, de szuper jó érzés.

Vigyorgós viszont egyáltalán nem vagyok. Ha ugyanazt értjük alatta.

Óóóó, nekem ezek a vallomások nem jelentenek semmit. A felét hülyeségnek tartom. Nem találom értelmét annak, hogy ide kiírja valaki, annak végképp nem, hogy naponta. Nem azért, mert nem igaz, kompenzál vagy bármi, csak olyan közhelyes, amikor valaki ezt teszi...

Te konkrét boldogságról beszélsz, vagy arról, hogy jól érzed magad, meg amúgy is vigyorgós vagy?

Mert én pl. vigyorgós vagyok. Elégedett is vagyok az életemmel. Igen, mondhatnám azt is, hogy boldog vagyok, csak ez számomra annyira nem tudom mi...

Elhiszem, hogy tudja! Írtam is, csak azt nem értem, hogy miért érez kényszert arra, hogy ezt elmondja mindenkinek, vagy ezért azt gondolja, hogy aki vigyorog egy képen, az csak megjátsza, hogy jól érzi magát, vagy ezen bosszankodjon.

Minek? Tovább görgeti és ennyi.

Anno diák/hallgató koromban én is nyertem párat, néha második helyre volt csak elég, de ott általában a tárgyi tudás hibádzott.

Itt viszont semmi hasznát nem veszem, egyrészt élőszóban kifejezőbb az ember, hangsúlyok, szünetek, tempó, nem-verbális kommunikáció, másrészt igazán akkor működik ha a másik oldal is tud és akar is érvelni, amikor elmegy személyeskedésbe, vádaskodásba, meg a direkt nem érteni akarásba, meg amikor a másik észre sem veszi hol van a logikai bukfenc az "érvelésben", amikor a "csak" teljeskörű magyarázatként van kezelve, meg a búbánat tudja mi nem, hát lóval kártyázás esete.

Nem bezzegből írtam le, tény, leginkább azért mert van bennem valami javíthatatlan igazság kényszer, zsinórmérce bármi amiből képtelen vagyok lejjebb adni. Ebből a szempontból egy optimális világban nagyon jó szakmát találtam, de mindez már inkább hátrány. Pár napja, hete talán te is mondtad, hogy szomorú a véleményem pláne a szakmámra nézve, vakon vagyok stbstb. csak mert a leírtak alapján mondtam véleményt, plusz magamra vetítve, hogy nekem az a szitu nem férne bele, a fórum kiírójának életét, hàtterét nem ismerve (ahogy itt talán a FI-n kívül senki sem) és nem is képzelve bele többet mint amit ott, akkor leírt.

Aztán most amiket írtál hááát... ez már az a szint.

Volt itt egy csajszi ő minden nap leírta, hogy boldog, pedig tuti nem mindig volt mások által érthető oka rá, de hiszem hogy ő képes tényleg konstans boldog lenni 😊

Nekem évekig volt nonstop boldogságom, senki nem hitte, hogy minden nap ahogy kinyitottam a szemem csak arra tudtam gondolni, hogy nem is kívánhatok többet. Tényleg szürreális érzés, de annyira jó, volt. Sajnos elmúlt, de azért remélem visszatér még.

Erre is lehetne írni, hogy vajon miért nem hiszed el, hogy valaki tudja?

Vannak ilyen emberek is, akik ölik egymást, de a közösségi oldalakon meg nyali-fali, és miért ne tudhatna erről pl. egy szomszéd, aki hallja az állandó üvöltésüket, vagy a család stb.

Ezt csak leírtam, nem érdekel senki, ki és mit posztol.

Itt a hoxán még azt sem értem, amikor vallomásban vagy fórumban valaki megírja, hogy FB-n az ismerőse csupa boldog fotót tesz ki, bezzeg ő tudja, hogy nem is boldog.

Én ha látok egy képet bárhol, amin boldog mosolygós emberek vannak, sosem kezdek puffogni magamban, hogy megjátszák magukat, mert én tudom, hogy vannak problémáik.

Sokat olvasgattam itt a Hoxán, és korábban más oldalakon is.

Számomra ismeretlen emberekről miért is feltételezném, hogy nem mond igazat, ha éppen azt ecseteli, hogy boldog, elégedett az életével? Semmi okom nem lenne rá, hogy kételkedjek. Viszont valóban találkoztam már olyannal, aki mintha folyton ezt bizonygatta volna. Lehet, hogy valójában esze ágában sem volt bizonygatni, nekem mégis úgy jött le, miután annyi mindent megosztott.

Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, amit írok. Mondom, amíg néhány hozzászólásról van szó, nem kételkedem. Aztán egy idő után mégis. Mert valahogy túl sok. Vagy legalábbis nekem soknak tűnik. Aztán amikor saját magával kerül ellentmondásba, akkor már tényleg kételkedni kezdek.

Ez ugyan konkrét eset, és azt írtad, nem konkrét esetre gondolsz, hanem általánosságban. De azért megosztom a véleményemet.

Ettől függetlenül hiszek abban, hogy igenis vannak olyan emberek, akik elégedettek az életükkel, és boldogok attól függetlenül, hogy az élet nem habos torta. A virtuális és a való világban is.

Az elején pont ezért kérdeztem, hogy valaki le szokta írni itt, pl. hogy boldog, és ugye rendszeresen le szokta e írni, mert én nem látok ilyet, nem emlékszem rá, hogy valaki ilyenekről ír.

Ha nem írja le, akkor nem vár külső megerősítést.

Pl. én azért vagyok tökéletesnek nyilvánítva itt és azért mondják, hogy itt kompenzálok, mert leírom, hogy az én családomban vagy a barátaimmal, hogy működünk, mit teszünk, hogyan viselkedünk, stb.

Bármit írok, rögtön jön, hogy hazudok, kompenzálok, stb., mert olyan nincs, hogy valaki mindig boldog és nincs probléma.

Sehol nem írtam, hogy nincs probléma, boldog vagyok vagy bármi ilyesmit, csak leírtam, hogy nálam vagy ismerősnél mi van, hogy történt.

Az, hogy ebből valaki megállapítja, hogy boldog vagyok vagy tökéletes, nem azért történik, mert azt írtam volna.

És ugye arról sem tehetek, hogy valaki nem azt érti a leírásomból, amit írtam, hanem rögtön arra gondol, hogy ez megint itt bizonygatja, hogy ő a tökéletes.

Illetve, ennek kapcsán még van egy olyan, amikor azt írja valaki az írásomra, hogy leakarom tolni a torkán. Nem, nem akarom, csak a reakciójából látom, hogy teljesen másról beszél, így megpróbálom leírni érthetőbben.

Pont a napokban volt egy ilyen.

Nem arra voltam kíváncsi, hogy miért nincs gyereke valakinek, hanem arra, hogy miért nem szeretne?

Na, lényegtelen is...

Ha valaki tudja ezt az érvelés versenyt, hát én tudom. Számomra drága kincsem, Angliában országos második lett egy londoni versenyen.

Én a vitát pont rosszalással írtam, azért tettem hozzá az érvelést.

Számtalanszor írtam le valóstényeket, aztán belém állt itt 1-2 ember, de olyan nem lehet, a legnagyobb érvük, már pedig nekik nem így történt valami. Erre írtam, van az a szint amikor szitával próbálnám a tengert kimerni.

Arra gondolok, amikor nem külső megerősítés miatt teszi az illető, szimplán leírja, hogy ez meg ez történt, hogy ennek örül, hogy ezért boldog, szimplán közöl egy tényt. Nem kell külső megerősítés.

Van olyan is, akinek valóban kell a külső megerősítés, nála önértékelési problémák lehetnek a háttérben. És van, aki szimplán dicsekszik, ezzel sincs bajom. 🤗 Ezt a három fajta viselkedési mintát simán meg lehet különböztetni.