Úton a szerelemhez... (beszélgetés)
Szerintem ez eddig tök normális:
"Közel 3 hónappal ezelőtt megismertem egy férfit, akivel gyorsan egy hullámhosszra kerültünk. Tetszett/tetszik külsőre, vannak közös vonások bennünk. Az első hetekben úgy éreztem, megnyertem a főnyereményt."
Barimmal is így volt...Nagyon élveztem vele a társaságot már akkor is,amikor még csak haverság volt és klassz volt arra gondolni,hogy de jó is lenne ha a pasikám lenne,de igazából nem tettem ez ügyben semmit.:)
Ugyanakkor sztem ez már tök beteges:
"Viszont ő már a második találkozásnál azt mondta, hogy szeret és csak rám várt eddig. Mindent rám tett fel, én vagyok az utolsó esélye a boldogságra. Sürgeti az összeköltözést...mindent."
Nálunk is nagyon nyomta magát egy idő után,de még az egészséges kategóriában.:)Célozgatott,aztán ugye én meg szókimondó vagyok és kerek-perec nemet mondtam,akkor taktikát váltott,ami végülis bevált.Ilyenek,hogy "Hát majd egyszer nekem is lesz társam...valamikor...:(" és stb.:D Jaj.Édes volt,ez bejött.Ezek a "boci szemek".:DDD
Áh...cukiság.De ha ilyeneket mondott volna,hát nem hogy nem jövök vele össze,de le is zárom a kapcsit.Volt ilyen próbálkozó is.40 körüli,londoni ügyvéd.Hát de jól hangzik!Csak épp...Nehogy már rajtam múljon az élete,mi ez má'?!??? Le is zártam.Még haverság sem maradt meg.Ezt a nyavajgást én nem fogom hallgatni.Túl sok.Túl beteges.
Persze, hogy nem és jó is pozitív példát látni erre :)
Azért remélem,nem minden kapcsolat végződik válással!
Amúgy mi már 30 évesek voltunk,éltünk eleget,nem voltak kétségek! Együtt akarunk lenni,és teszünk is azért,h működjön!
Amennyiben 60 koruliek vagytok, akkor talan utolso?? lehetoseg... 20-30 korul kizart.
jajj,de megható,mindjárt sírok.
Èn most nem az igaziról írnèk,hanem egy rossz tapasztalatról.Ò is kijelentette a 2.randin,hogy szeret,költözzünk össze.Aztân kèsőbb màr ott tartott,hogy èn költöztek hozzà a kèt gyerekkel úgy,hogy egy csalâdi hâzban lakom velük,ami fèlig az enyèm.Ràadàsul alíg lett volna otthon,mert kamionos,az anyjàval èlt.Mikor ez sok lett,szakított ám vele.Utàna követett,zaklatott,egyszer az utcàn követett ès úgy megütött,hogy beszakadt a dobhàrtyàm.Mentem az ügyeletre,mert nagyon fàjt,plussz làtleletet vetettem,aztân iràny a rendőrsèg.Utàna telefonon közöltem vele,hogy ha meglàtom a közelben,hívom a rendőrt.Utâna telefonon mèg zaklatott,àllítólag elment egy boszorkânyhoz is ès megàtkoztatott,de hatàrozott voltam,bèkènhagyott.Szóval azèrt vigyàzz,mert olyat nem mond egy normàlis fèrfi az elejèn,de kèsòbb se,hogy te vagy az utolsó,a vègsò,stb.Nehogy odaköltözz,aztàn rosszul jàrj.Vannak pszihopatàk,az enyèm is az elejèn normālisabbnak tűnt,de èsznèl voltam ès kevès volt,hogy oda volt èrtem,ajàndékok,stb.Legyèl óvatos.
Egy biztos. A pasinak jol jon az egyuteles; neki kenyelmesebb lesz az elet. Kaja, tiszta ruha-lakas, + a no is.
Egy kolbaszert nem dolgoznek ennyit, max. az eskuvo elott 1-2 honappal.
Nagyon aranyos vagy, köszönöm.
:) A 3 hónap ismeretséggel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy ne félj, mert ez idő alatt a külseje már mefogott, a belső jegyei megtartanak és bizonyára szex is hozzáláncol már. Ami még ismeretlen előtted, az éppen az, élhető-e vele az élet? Közösek a rövid illetve hosszú távú célok? Éppen erre ad választ az összeköltözés.
Én A Tiszatónál láttam először a szerelmemet. A barátnőmmel napoztunk a parton, és rögtön kiszúrtam őt, aztán egésznap figyeltem. Sajnos ő úgy tűnt nem vett észre engem, így kicsit elszomorodtam, mert már késő délután volt. Pakolni kezdtek a barátaival, és egyszercsak hirtelen körülkémlelt a napozók között, mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli. Aztán rám nézett én meg elmosolyodtam zavaromban és nagyon imádnivalóan visszamosolygott rám, aztán végig figyeltük egymást míg összepakoltak. Végül elsétáltak... végig nézett visszafele miközben elmentek én meg nagyon szomorú lettem. Úgy éreztem ennek nem lehet így vége, biztos vagyok benne, hogy nekünk van közös jövőnk... és akkor egyszer csak visszafordult, és odajött hozzám, és elhívott randira. 1 hónapra rá kezdtünk járni, és akkor mondta ki először, hogy szerelmes belém, de addig nagyon sokat beszélgettünk már. :D
Köszönöm, sokat gondolkodom én is rajta, hogy talán ez lehet a megoldás.
Nos, én csak azt tudom mondani a témához hozzászólva, hogy puding próbája az evés. Csak akkor ismered meg igazán a saját és a párod érzéseit, ha a mindennapokban is együtt vagytok. Mit veszíthetsz vele? Semmi sem rosszabb annál, ha valaki így kezd bele valamibe...én úgy gondolom, azt hiszem, talán...a legrövidebb út mindig az egyenes, ez esetben a tapasztalás.
3 hónapja ismerem...nem tudom, ki tud-e ennyi idő alatt alakulni a szerelem, vagy az csak fellángolás.
Nálam ez a felelőtlenség kategória. Most válik éppen egy ismerősöm, aki ugyanígy hirtelen beleugrott egy kapcsolatba, házasságba, gyerekbe, most meg őrlődik, hogy mi lesz.
Voltak pillanatok, amikor ki mertem jelenteni, hogy szerelmes vagyok és éreztem, hogy olyan ember van mellettem, akivel tervezhetek, aki mellett biztonságban vagyok. De egyszer csak jött ez az érzés, hogy elkötelezzem magam. Túl jó minden.....
Hát,akkor talán az a legjobb,ha lelépsz!
Szerintem,ha igazán szerelmes valaki,az nem tipródik,hanem repül,ha hívják!
Mi 1 hónap után költöztünk össze,6 hónap után pedig már a fiúnkal terhes voltam! Nem volt soha kétségem sem az érzéseim,sem a kapcsolatunk felöl!
Ha a párodnak nem jó,hogy behúzza a féket,félő,h csak birtokolni akar:-(!
"Tetszett/tetszik külsőre, vannak közös vonások bennünk." Ennyi. Ez nem szerelem, csak szimpatia.
Miert is koltoznel ossze vele? Nem ingyen hazvezetono vagy... arra ott van az anyja, a patyolat meg az etterem.
Valami ilyesmi érzés kerített hatalmába engem is...Meg a félelem, hogy én miért nem érzem ugyanezt?
Hű! Most eszembe jutott,h évekkel ezelött volt egy pasim,aki kb. 2 hét után a fülembe duruzsolta,h szeret! Eddig a pontig voltam szerelmes belé (elötte tényleg azt hittem,h nagyon szerelmes voltam!!!). Ránéztem, megveregettem a vállát,közöltem: Jól van!, és leléptem! Persze,még fiatal voltam,de sokkolt a dolog!
Hiányzik, igen. Félelmetesen izgalmas ez az érzés most nekem.
Ilyen titkos projektet nem áll módomban megosztani veletek.
Na, nekem ez elég furcsa... Szerintem minden felnőtt ember tudja, hogy a vágytól, szerelemtől szorul-e össze a gyomra, vagy attól, mert idegesíti a másik. :) Sőt, egy tini is tudja már ezt... Nem?
akkor jó, ha így érzel
és ha pl.: hiányzik, ha nincs veled...ilyesmi a szerelem...szerintem
Ezt remélem én is. Nem mondanám, hogy idegesít, inkább csak szokatlan, furcsa, ismeretlen ez az érzés nekem.
Azt hiszem, voltam már szerelmes, de ezt eddig nem éreztem. Belegondoltam, hogy nélküle jobb lenne-e és nem. Ebből gondolom, hogy szerelmes vagyok, mert nem töltene el megkönnyebbüléssel, ha már nem lenne mellettem.
Remélem, azért szorul össze a gy.-od, mert szerelmes vagy és nem azért, mert idegesít, hogy elvárja, h. olyan nagyon szeresd máris, mint (állítása szerint) ő téged !
Nem taszít benne semmi. Az is lehet, hogy most vagyok igazán szerelmes, mert akárhányszor rá gondolok, össze szorul a gyomrom. Én ilyet eddig még nem éreztem, soha.
Mi sem:)
Igaz,én akkor nem voltam szingli,de a megismerkedésünk után,tettem róla,hogy az legyek!
Addig,csak barátkozunk.
További ajánlott fórumok: