Újra szeretném kezdeni, de félek. (beszélgetés)

Sziasztok.

Áprilisban lesz egy 8 éves kapcsolatom. Ami ha őszinte akarok lenni soha nem is volt jó.

De az utóbbi 3 év az az ami nagyon rossz. 3 éve elvesztettem az egyetlen családtagom aki a mindent jelentette. Azóta élek együtt a párommal ,amolyan muszájból. Nagyon nehezen szedtem össze magam az elvesztés után évekbe telt és ez csak most április óta sikerült egy stabil munkahellyel megkoronázni. Évekig csak csapódtam ide oda.

Ő is dolgozik én is mára már alig találkozunk beszélgetni évek óta nem is tudunk. Élünk egymás mellett mint valami lakótársak. Ha épp itthon vagyunk akkor folyton csak vitatkozunk ,mindig az én holmim van útban a lakásban és az udvaron is.

Alap járaton jó ember sokat köszönhetek neki ,de neki nem nőt még be a feje ,vagy szimplán csak önfejű,de az nagyon. Félek egyedül lenni felek lépni. Soha nem voltam még egyedül nem tartottam el magam egyedül. Félek. Félek felek lépni. Pedig úgy mennék,úgy lezárnám ezt az egészet hogy hátha jönne valami új, valami jó ,valami boldogabb időszak az életembe. Nagyon sokat türtem neki könyörögtem ,hogy csak egy picit vegyen figyelembe ,stb sokat irhatnék ,de az már nagyon hosszú lenne. A lényeg hogy alapból jó lelkű ,de alkalmatlan egy kapcsolatra és ezt szó szerint mondom. Miért maradtam vele eddig ennyit ? Mert félek egyedül nekivágni. Ebben a kapcsolatban nekem nem volt születésnap egy boldog Karácsony. Egy kedves szót nem kapok pl egy csodás karácsonyi terítésért a többiről ne is beszéljek. Ami megy mostanában az már nagyon gáz. Mondtam neki mondja meg ha azt akarja menjek el. Erre a válasza hogy nem akarja. De értékelni nem tud. Most már ott tartok hogy csak magam után pakolok ,csak magamra mosok stb rá és a fiára nem. Mit tennétek a helyembe ? Hogy lépnétek ki ebből ? Ha anyagilag sem épp úgy álltok.