Úgy szeretlek... (beszélgetés)

Majd a te életedben is el fog jönni az az idő, mikor úgy fogod érezni, hogy mintha megbolondultál volna, mintha óvodás vagy kamasz lennél, ilyen csak a mesében van, stb. stb ... Varázsütésre, egy pillanat alatt, de semmiképpen sem "keresve" ... :)

Jó tavaszolást, bizalmat, hitet ... ! :)

Van egy kolléganőm aki gyereket akar Quasimodo magyar megtestesülésétől, ráadásul a srác olyan ostoba hogy hajlítja a teret, meg olyan jóképű mint a napon kipárolgott száraz kutyagumi. :) És pénze sincs... szóval van azért a ló másik oldalára átesésének is példája.

És igen elég csalódott vagyok mert sok művelt, mérnök barátom van aki nem talál magának senkit, vagy ilyen trágya társkeresőkhöz kell folyamodnia, ahol bányarémebbnél bányarémebb nőkkel találkozik és még azok is megjátsszák magukat.. :)

Tegnap láttam facebookon egyik csajbarátom kiírását, amiben azt taglalja hogy mi vagyunk a világon a negyedik legszeretni tudóbb nép, vagy valami ilyesmi.. odaficcentettem hogy valószínűleg csak a férfi populációt kérdezték meg és ebből hozták ki ezt. Erre persze a válasz az volt hogy rossz körökben mozgok hogy ezt így gondolom (olyan 500 nő melózik a vállalatnál és kb. 300 férfi, a soron amit felügyelek, 80%-ban csak nők). Szerintem nem mi velünk van gond, hanem hogy kicsit nagyobbak az elvárások, mint ami idokolt lenne és jóval kevesebb az amit ezért cserébe kapni tudunk, mert sajnos nagyrészt az elvárások kifejezetten egyirányúak (én speckó semmi elvárással nem fordulok a nők felé, üssék meg az átlagot és ne legyenek otsobák, tudjanak normálisan vislekedni és kész). És miért nincs sokszor párunk? Mert a végén már úgy érezzük hogy tényleg kevesek vagyunk és inkább kerüljük az ismerkedést. Aztán kiábrándulunk mikor látjuk hogy az ellenkező nem mikkel (direkt nem kikkelt írtam) áll szóba..

Szóval igen, nem idealizált, kiskori dedós, óvodás szerelmet kell keresni, hanem normális felnőttet, és először kedves hölgyek, a pasinak nem a pénztárcáját tessék nézni, nem abba beleszeretni!! Ha van is neki mély is, először azt is ki kell ám érdemelni, nem jár ez alanyi jogon, és azért látni sok nőt akit KILÓRA meg lehet venni, mert a nők eligénytelenedtek, átestek a ló túlfelére és normálisat nehéz találni. Én specó ilyet keresek, jól egyedül is vagyok:)

Amúgy életemben először vásároltam valentin napra ajándékot. A sógoromnak :).. 2 hetes huginál a baba, megkért vegyem meg a párjának én az ajándékot.. Eddig nem volt alkalmam nőnek ajándékot venni erre az "ünnepre", és látva az ellenkező nem viselkedését, hozzállását, nem tudom lesz-e ilyen alkalom.

Csajok, legyetek kicsit NŐK, legyetek kicsit empatikusabbak, legyetek végre kicsit EMBEREK!! :D Akkor talán nem csak lúzer jut mély pénztárcával!! Akinek nem inge, nem veszi magára természetesen..

Nem egyszerű dolog a szerelem fogalmát meghatározni, költőknek sem mindig sikerül. Én nem látok semmi ördögnek való dolgot abban, ha a kezdeti lángolás, szenvedély csitul, és a "tökéletes" már nem is annyira tökéletes, ha látjuk a másik hibáit is, sőt, azokkal együtt tudjuk elfogadni, szeretni, és ő is minket, kölcsönösen.

Sőt, számomra az az IGAZI, a mély szeretet.

Amikor tudom mondani, hogy kedves, most nagyon f... voltál. És azt mondja, tényleg, igazad van, bocsánat.

És mindezek mellett még a csók is lehet pont olyan, mint az elején ... ;)

Ez valóban kiábrándító.

De!

Ha a gondok közösek, akkor még van remény.

Minden kapcsolatnak van egy dinamizmusa, vannak felívelő és lefelé szálló korszakok. Beléphet a mindennapokba a fásultság, neadjisten unalom, ami ellen lehet tenni, ha mindketten úgy akarják.

És elég, ha csak az egyik kezdi el:mosollyal, érintéssel, "gyere, nézzük meg a múlt nyári fotóinkat együtt", ha kerül egy gyertya a vacsoraasztalra, vagy egy régen együtt ivott - szeretett borfajta. És még sorolhatnám, tudod te is ...

Akkor van baj, ha csak az egyik akarja, és a másik nem fogékony rá.

Akkor viszont érdemes elgondolkodni, és nem hagyni magunkat szétrágatni azzal a bizonyos szuval.

Minden emberben ott van a valakihez tartozás vágyának érzése, ha tagadja, ha nem.

És szükség van a "mindennapok szeretete - szerelme" mellett a hagyományokra, rítusokra is.

Ki - ki saját habitusa, személyisége szerint éli ezt meg.

Van, aki a tűzpiros szivecske - lufinak örül ma,Bálint napján, van, aki csendes, boldog mosollyal nyugtázza párja mosolyát este, mikor haza ér, de az érzés ugyan az. Tartozni valakihez, szeretni és szeretve lenni.

Bárcsak mindenkinek része lehetne benne!

És amíg nincs így, addig mindig lesznek fanyalgók is ...Őket is meg lehet érteni.

A Valentin napról mindig az a nadrágpelenkás ultra pampers angyal jut eszembe... Ámor.. Ki valószínűleg már szobatiszta elvégre egyszer sem mutatják, hogy berepül az anyukaangyal és tisztába teszi... Továbbá nem is értem minek az a pelus, az angyalok az özönvíz óta nemtelenek...

Na mindegy, tele van a gatyóm Ámorral. :) Az idealizált lét nem tökéletes, a tökéletes az amiben minden előfordulhat, és azokat az akadálynak nevezett dolgokat küzdjük le. A szerelem megélése komplikált. Valóban függ az anyagi világtól, nagyban! Ebbe ne is menjünk bele miért, mindenki ismeri. A szerelem olyan mint Ámor pelenkája, ha igazán használva van büdös, de ha gyakran cserélik idilli és rózsaillatú. :) Viszont ha szeretve kimosható pelust adunk a „gyerekre, mindig tisztát gondoskodva, akkor még az is lehet, hogy egészséges szeretetteli kapcsolattá cseperedik a szerelem, ami érettebb komolyabb és valódibb mint a lila felhők feletti röpködés és nyilazás! :)

Idealizalt iras, idealizalt, semmitmondo kovetkeztetesekkel. A legjobban az a megallapitasa tetszik a cikknek, amikor a szerzo kijelenti, hogy egy eleten at kell tenni egy kapcsolat sikereert es akkor talan letezik sirig tarto szerelem.

A baj az, hogy az elet nem idealizalt formaban mukodik. Az anyagiak (hianya) tonkre tudja tenni a legszebben indulo "alomkapcsolatot" is. Veszekedesek, kiabrandulas a masikbol, mert rajovunk, hogy o is csak egy esendo ember es nem Superman...

Vagy a szerzo a fenti korulmenyt mar eleve elofeltetelezte? Prejudikalta, hogy csak annak lehet jussa az "orok" szerelem, aki tarsadalmilag "hibatlan"? A tobbieknek pedig ott az "orok visszateres" Jean Cocteau ertelmeben.

Gabriel Garcia-Marquez nagy iro es nem most jott a "hat huszassal", ahogyan a szerzo. "Szerelem a kolera idejen" cimu regenyeben az antihos ferfi egy eleten at var szerelmere, hogy beteljesuljon vegre. A legszebb, hogy fiatalon a no egy gazdag ferfit valaszt parnak, s antihosunk szerelme csak akkor teljesulhet be, amikor a ferj meghalt.

Vajon mi taplalta ezt a tavolbol is emeszto tuzet egy ferfi lelkeben? Talan a szerzo altal emlegetett egy masodperc, az elso pillantas?

Aligha.

Kedvenc mozzanatom a regenybol, amikor antihosunk mar idosen ismet kozeledni akar a nohoz, de az idegessegtol eros hasmenes jon ra es rohannia kell abba a bizonyos ketbetusbe. Gondolom, milyen kiabrandito lenne a cikkironak, ha addig kedvenc hodoloja ekkorat "botlana" a jelenleteben...

A szerzo eloadott egy tanmeset, en is mondanek egy masikat. Elt egyszer egy kiraly, aki a vilag osszes tudasat szerette volna magaenak tudni, ezert magahoz hivatta a bolcseket es parancsot adott, hogy allitsanak ossze neki egy konyvtarat azokbol a konyvekbol, amelyekbol elsajatithatja a tudast.

Telt-mult az ido, de a konyvtar nem akart elkeszulni. A kiraly csak idosodott es mar a turelme is fogytan volt. Parancsot adott hat a bolcseknek, hogy egyetlen konyvbe suritsek ossze a vilag osszes tudasat, amelyet aztan elolvashat. Mult az ido, de ez a konyv sem akart elkeszulni. A bolcsek veszekedtek egymassal, ki ezt, ki azt tartotta fontosnak.

A kiraly mar nagyon idos volt, s midon halalat erezte kozeledni, hivatta a legnagyobb bolcset, s azt kerte tole, suritse egy mondatba a vilag osszes bolcsesseget, mondana meg neki egy mondatban a vilag ertelmet.

A bolcs eltoprengett kicsit, majd igy felelt:

-Amit mondhatok neked, ennyi: a vilag bonyolult.

Akarcsak a szerelem es a parkapcsolatok. Tobbet erdemel, mint amit egy ilyen feluletesnek is joindulattal nevezheto cikk nyujtani tud.