Mért nem mondja/írja le, hogy: szeretlek? (beszélgetés)

Hát akkor elmondom; én hogy jártam... Nekem kimondta hogy szeretlek. (Na de...)

Egyszer erről beszéltünk a volt barátommal pont, hogy miért fontos a nőknek, hogy a férfi kimondja ezt a szót, hogy szeretlek, vagy valamiféle szóbeli kinyilvánítását ennek. Erre beszólt ilyet nekem, hogy azért mondja annyiszor, mert megsértődnék, ha nem mondaná vagy 100-szor egy nap. Erre jól felháborodtam, mondtam neki, ha ez ennyire nagy teher neked, meg csak kényszerből mondod nekem, hogy nehogy háború legyen, akkor inkább ne mondj semmit, pláne ha nem is gondolja komolyan, mert akkor lesz háború.

Mondtam is neki, hogy mondhatod 100-szor nekem azt, hogy szeretsz amúgy, ha teljesen másképpen csinálja a dolgokat.

Én nem is vártam el, hogy minden percben azt mondja, hogy szeretlek, hanem mutassa ki tettekkel, mert a szeretlek az egy szép szó, de mit érünk vele, ha nincs mögötte tartalom?

Miért nem mondja, vagy írja le, hogy szeretlek? A válasz elég meglepő. Az apai nevelés tehet erről. Magyarországon él egy olyan idősebb férfi generáció, akik úgy tartják, hogy a sírás, virágot venni házassági évfordulóra, vagy a szeretlek szó a gyengeséget sugározza ki. Túlzott szigorban nőttek föl a háború után. Én sosem hallottam apámtól azt a szót, hogy Szeretlek fiam. Tudom, hogy szeret ettől független, de nem mondja ki mert nem mutatja ki sose a gyengédségét. Tulajdonképpen az apai szigor az ami beleivódott a fiatalabb generációba, és ez apáról fiúra szállt.

A háború után sokmindent megváltoztattak a bolsevisták. Kiölték az emberekből a nemzeti öntudatot, az összetartást.

Sziasztok! Elég nagy bajom van, tehát segítséget kérek!

A párommal 3 éve vagyunk együtt és az a baj hogy félévente talán 1x mondja azt hogy szeretlek! Nem is lenne ez baj ha nem a kérdésem után mondaná ami a köv. ''Szeretsz te még engem?,, ma említette h gimiben volt egy csaj akivel napi szinten szeretkeztek, én rákérdeztem hogy ki az, de ő annyit mondott hogynem mondja el! Fenn áll a lehetősége annak, hogy érez valamit még iránta? Kérdeztem hogy csinosabb volt nállam? De erre nem jött válasz! Nem unalmas a sex, jó alakom van, ez egy picit egos volt! Nem kicsi a mellem nem vagyok kövér... stb Már arra sem emlékszem hogy mikor csókolóztunk utoljára! Kedveskedek neki, reggelit csinálok, ágyba viszem a kávéját, de mégsem vagyok jó! Mit tegyek?

Sziasztok

Szerintem egy férfi csak akkor mondja ki,ha érzi is..meg ha már teljesen biztos benne..

Szerintem olyan nincs,hogy még idő kell neki,hogy megszeressen,ha idő kell neki akkor az nem szerelem és nem is lesz az soha...ezt magunkba belül rögtön az első találkozásnál eldől,hogy mit fogunk érezni iránta....más kérdés,hogy mennyi idő után valljuk be magunknak és aztán neki is...szerintem ez ugyanúgy zajlik bennük is...meg talán büszkék is picit.

Én speciál novemberbe ismertem meg egy pasit,rögtön tudtam,hogy ő kell nekem,éreztem...és láttam rajta,hogy ugyanúgy van vele.Azóta eltelt két hónap,(igaz még nagyon friss) de még nem mondta ki egyikünk sem,pedig élünk halunk egymásért.Én már majd megőrülök,hogy mikor mondhatom,legszívesebben világgá kiáltanám,de nem...várok,arra a percre amelyik a legtökéletesebb..tudom,hogy az lesz életem legboldogabb perce,tehát érdemes várni...Láttam már rajta sokszor hogy kimondaná,de nem mondta,talán még fél,hogy én nem azt érzem..

Mondjuk volt olyan,hogy éjjel felhívott és azt mondta imád...az mégsem ugyanaz..de én annak is örültem,nem magának a szónak,hanem annak,hogy tőle hallottam...

Nagyon szeretem őt,minden porcikáját imádom.

Tudom,hogy ő is szeret,mikor a szemembe néz érzem,meg ahogy átölel és magához szorít..ezek a fontosak szerintem...nem az hogy kimondja,majd kimondja,ha akarja,én nem sűrgetem:)

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt

állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök,

lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"

... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek?

Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet

mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani,

hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled,

egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult...

Agysejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!

... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ,

az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van.

Elmondhatatlanok."

Ezzel csak azt akarom mondani,hogy nem is olyan fontos ez a szó. Érezzétek:)

a pasik ritkábban mondják..

de nézd a szemét a vonásait...mindent el tudna árulni...

én pl m kor elbúcsúztam mentem haza a vonattal kikísért és láttam az arcán, szemén, hogy SZERET

azt mondta maradj még..ne menj...mindent elárul egy egy pillantás..és boldog vtam.

de azért jelzi és néha mondja is váratlanul...és akkor olvadok a keze között mint a vaj...

A topikinditó kérdésére:

mert nem érzi a szívében a szeretetet.A pasik sokkal egyszerűbben vannak összerakva, mint a nők.

Szerintem a szeretet ott kezdődik, amikor 14 évig valaki hazamegy és a két gyereket nem hagyta ott veled, mert ő is ölelésre vágyik, csak máshol. Összeraktatok egy fészket, és van mire büszkének lennetek.

Ha az ember dolgozik, mint egy állat, és otthon is helyt kell állnia, ráadásul jön az asszony, hogy "miért nem romantikázunk" nem csoda, ha letépi a maradék haját.

Egyébként meg te örülnél, ha erre a reklamációra másnaptól minden nap szerelmet vallana meg ölelgetne? Mivel eddig nem csinálta, valószínűleg nem éreznéd őszintének a dolgot.

Nekem ez egy kicsit arra hajaz, amikor x év kapcsolat után a pasi megkér, hogy öltözz dominának, vagy nővérkének, mert az olyan szexi. Nem valószínű, hogy az első utam a szexshopba vezetne a megfelelő kellékért, hogy a meló meg a gyereknevelés után besántikáljak a hálónkba. És ha valami rejtélyes oknál fogva mégis megtenném, nagyon hülyén érezném magam, és minden lennék csak szexi nem.

Szerintem ők is így vannak a romantikával.

Mármint, hogy nem mondja, hogy szeret... bemásolom egy naplóbejegyzésem:

"Jól megvagyunk, már több mint 2 hónapja, de úgy szeretném már hallani, hogy szeret. Kérdeztem az előző kapcsolatáról, és ott viszonylag hamar mondta azt a bizonyos szót... pedig a kislány hamar kidobta. Szóval rá is kérdeztem már többször is, hogy szeret-e engem, de nem akarta mondani, talán nem is szeret, azért nem mondja, de lehet valami férfidolog, hogy megijedt az érzelmeitől. Egyébként a kettőnk közötti kapcsolatban azt érzem inkább, hogy Ő kötődik jobban hozzám. Én viszont addig nem merem neki mondani, hogy szeretem, sőt megkockáztatom nem is merek annyira ragaszkodni hozzá így. Emlékszem az első sms-ezéseink során azt írta az egyikben, hogy reméli, hogy nagyon megszeret majd. Háááát, nem tudhatom, mert nem mondta még :S. De türelemmel kell lennem. " Szerintetek?

Akár az én életem.... 2 gyerek, közös ház, 14 év kapcsolat... Nem is volna rossz, csak már belefáradtam. Nincs spontán ölelés, csak ha szexelni kell akkor van egy kis kedvesség, amúgy meg elmegyünk egymás mellett a lakásban úgy, h. szinte egymáshoz se érünk. Nincs beszélgetés, nincs érinkezés, nincs ölelés. Őszerinte éreznem kell, h. szeret vagy nem, ő nem az a típus, h. ömlengeni fog nekem. És h. ő mindig ilyen volt, ne várjam, h. megváltozzon. Ez neki csak külsőség és én ne abban mérjem le, ha szeret, akkor megölel vagy megpuszilgat... :(( Akkor mégis miben? Ha nem mondja és nem is érezteti, akkor honnan kéne tudnom, h. valójában mit érez??

És ugyanúgy vagyok vele, mint Te... hova menjek, mit csináljak? Kezdjem előlről az életemet?! Félek az újtól, félek egy válási hercehurcától, mindent újrakezdeni.

Sziasztok. Szerintem a férfiak zöme súlyos kommunikációs problémákkal küzd, teljesen mást gondolnak az egészről, mint amit a nők, például ezért sem mondják, hogy szeretlek. Náluk ez kimerül abban, hogy rendesen elmennek dolgozni, hazajönnek utána, kifizetik a számlát, és néha ránéznek a gyerekre.

Sajnos, aki hajlamos arra, hogy virágcsokrokkal, vallomásokkal, és édességgel, netán színházjeggyel vegyen le a lábadról, az ugyanezt teszi a többi 30 nővel, aki bomlik utána.

Nekem bejön, ha valaki 3-4 évente véletlenül elszólja magát és rögtön elüti egy viccel, ha egyébként normális velem.

Áááá, szerintem nem kéne játszani ezzel a szóval!

Igazából tudni kell, hogy mikor kell mondani, és tudni kell úgy mondani, hogy a másikban ne legyenek kétségek!

Nem szabad elcsépelni, mert értékét veszti a szó!

Ha túl gyakran mondják az se jó, ha egyátalán nem, az se! De aki igazán szeret, megtalálja az alkalmat mikor mondani kell, és azt is, hogy hogyan mondja!

Szerintem az a jó ha ez természetes módon fakad az emberből, az őszinte szeretet/szerelem megnyilvánulása képpen, nem pedig kötelesség képpen, csak mert a másik elvárja!

Mondd neki, hogy szereted, ha valóban úgy érzed, de ne várd, hogy ő is mondja! Ne azért mondd neki, mert ugyanezt a választ várod, ne érezze kényszernek, mert ha netán ki is nyögi, nem lesz őszinte a válasza, téged is becsap és saját magát is! Ha szeret, mondani fogja! Magától! :)

És sokkal boldogabbá fog tenni a szó, ha akkor mondja amikor Ő akarja, nem pedig akkor, amikor csalafinta módon kicsikarod belőle! :)))

Attól meg, hogy nem mondja, még nem jelenti azt, hogy nem szeret, csak lehet idő kell neki! :)