Úgy eldugtam, hogy nem találom?! (beszélgetés)

Nálam néha beválik, ha újra gondolom a folyamatot.

Megpróbálok nagyon nyugodt és higgadt lenni.

Azt gondolom, hogy kezemben van a tárgy és el kell tennem "biztos" helyre. Jár az agyam, jönnek a lehetőségek és egyszer csak megtalálom, hová tenném. Na akkor gyorsan "oda is teszem" és meglepődök, mert már ott van a cucc. Vagyis megtaláltam.

Az agyam a gondolataim újra odavezetnek, megint ezt a helyet találom a legjobbnak.

Véletlenszerűen előfog kerülni,amikor már nem keresed.

Én is voltam már így,persze nem igazán el akartam dugni,csak biztonságos helyre eltenni.:)

De jó neked.

Nekem nem kell eldugni, lehet h nézem, de nem látom h ott van. Előttem már írták, h általában akkor találjuk meg amikor nem keressük.

Nekem volt olyan, hogy biztos helyre akartam eltenni az autóm törzskönyvét. Nem eldugni csak biztos helyre.

De ki emlékszik már arra, hogy 10 évvel ezelőtt mit tartottam biztos helynek? Amikor eladásra került az autó egy hétig kerestem a törzskönyvet a közben összegyűlt fél szekrényt kitöltő papírok között. Már ott tartottam, hogy megyek másolatot csináltatni , amikor megtaláltam: Az az évi adópapírok között gondosan elhelyezve, hiszen azokat 30 évig nem szabad kidobni.

Magasfokon űzöm ezt a mesterséget.😀

Jobbik változat, amikor eszembe sem jut, hogy eldugtam valamit, aztán félév múlva előkerül.

Hát szétvet az ideg. Szabadságra utaztunk és előtte gyorsan elrejtettem valahová a külső winchesterünket, hogy ha esetleg valaki bejön az üres házba, nehogy elvigye több év fényképeit, csak hogy eladhassa egy ezresért a vinyót.

Nem emlékszem hova dugtam. Remélem azért majd megtalálom.

Más is tud ilyen hülye lenni, vagy csak én? :DDDD Veled volt már, hogy olyan jól elrejtettél valamit, hogy aztán te sem találtad meg? Remélem azért meglett utólag, talán én is rájövök, mit gondoltam biztos helynek az utolsó pillanatban.