Túlképzelem a családalapítás kérdését? (beszélgetős fórum)
ő kifejezetten azt mondta, jó hatással van rá. Eredmény (értsd: pasi :D) még nincs, de nyár elején kezdte csak, és ez egy hosszútávú dolog.
Egy próbát megér! Merrefelé laksz egyébként? Mi Bp-n, ha neked az ok, esetleg elkérem a tesómtól a nevet/számot neked szívesen!
Már régóta gondolkodom rajta hogy valami ilyesmi kellene talán. Csak hogy van e értelme..
Pénzkidobáson kívül.
Meg nagyon ingadozó a hangulatom. Napokig, hetekig megvagyok. Aztán jön egy külső hatás és végem. Jönnek a lehúzó, negativ érzések. És napokig sírok.
A statisztikák szerint mindkettőre van esély. Ahogy 20 évesen is, csak kisebb. Ezek eshetőségek.
Jó, ha felelősen akarsz gondolkodni, és számba veszel minél több szempontot. De minden eshetőségre nem tudsz felkészülni, minden problémát nem lehet kivédeni, 20 évesen sem, ne kombináld túl.
A gyereknek legelsősorban egymást és őt feltétel nélkül szerető anya és apa kell. Ez olyan biztos alap, ami erőt, önbizalmat, hitet ad neki ahhoz, hogy leküzdje az életben rá váró nehézségeket. Személyes véleményem, hogy aki gyerekvállalásban gondolkodik, az a fentieket helyezze első helyre, ha ez megvalósul, akkor nem mellékes, de megoldható lesz sok egyéb nehézség.
Nem is tudom, hogy szerencse-e, mert nehéz elhinni, hogy amikor két ember úgy talál egymásra, mintha hiányzó másik felüket találnák meg, akkor az véletlen lenne, tehát a forgandó szerencse műve.
Minden esetre azok a házaspárok, akiket én ismerek és a házasságukat boldognak látom, nagyon változatos módon ismerkedtek meg, a szilveszteri bulitól az interneten keresztül a klasszikus barátok általi bemutatásig minden verzió létezik. És minden nagy egymásra találást megelőzött a környezetemben minimum egy, de inkább több nagy csalódás, tévedés.
Kedves Lizi.
Én világéletemben nem az a lány voltam, aki után szaladtak a pasik. Pedig bulis voltam, nagyszájú, érdekes, szerintem okos is :) (mondjuk mindig volt rajtam pár plsuz kiló, de nem voltam "dagadt",).
A tesóm mindig nagyon szép volt, körülrajongták a pasik, egyiket a másikra cserélte tiniként, fiatal felnőttként egyik hosszú kapcs.ból a másikba ugrott (nem fenékig tejfel volt neki sem, kapott ő is, kaptunk a rosszból rendesen).
Nekem egy hosszú kapcsolatom volt, az egyetem előtt, az egyetem kezdetekor vége lett. Az egyetemen csak egyéjszakások "jutottak", illetve plátói szerelmek. Akinek én kellettem, nem kellett, aki nekem kellett, annak én nem kellettem.
Közben a tesóm ahogy írtam, élte világát.
Most én vagyok 36, 13 éve boldog párkapcsolatban élek, van egy gyerekünk, most várjuk a tesót.
A tesóm pedig terápiára jár, mert nem tudja feldolgozni, nem tud rájönni, hogy miért maradt vajon egyedül, mikor már ő is 34 lesz lassan, és vágyik a családra, kapcsolatra, gyerekre, biztonságra ....
Ha szembejönne veled az utcán, biztos azt gondolnád, hogy ilyen tuti csajnak minden ujjára akad pasi. És nem. Szóval a lényeg, hogy a megoldás benned keresendő, ahogy a tesóm esetében is őbenne - ha nincs kapcsolatod, akkor annak oka van, de nem az, hogy nem érdekled a pasikat. Esetleg menj el te is terápiára, a tesómnak nagyon jót tett/tesz.
Én sokszor ezen is gondolkodom.
Van aki 15-16 évesen összejön valakivel és együtt is maradnak. Hogy lehet az, hogy neki ilyen hamar eljön a nagy Ő. Másnak meg soha..
Van aki megérdemli a sorstól már fiatalon? Vagy valami felsőbb áldás/bűntetés.
Na ez is. Néha merengek azon, hogy milyen vétkem lehet amiért nekem nem sikerül. Gyerekkorba visszagondolva stb.
"Minden nőnél van jobb nő, minden bajnok legyőzhető" - mondja a Junkies zenekar :)
Avagy: az legszebb nőt is unja valaki...
Közhelyek, igen, de igaz... Hiába emeled pedesztálra azokat akik kapcsolatban élnek, hidd el, megvan nekik is a maguk gondja! ;)
Tegnapi nap folyamán 3 ismerősről tudtam meg hogy babája lesz.
Én azt hittem hogy ennyi idősen már tartani fogok valahova. De se kapcsolat, se semmi. Az idő meg megy.
És ez igy elkeserit.
Ami fontos,írták többen, egy húron pendüljetek. Temperamentum lehet eltérő,de a vilàgkép, értékrend ugyanaz v. nagyon hasonló.
Külső meg: csinos dekoratív 27 éves voltam amikor összejöttünk, ez azért tudjuk múlandó, feljött "pár" kiló. De azt mondja, ha rámnéz, azt a vékony szőke , piros miniszoknyás lányt látja mint 22 évvel ezelőtt.
Fórumindító, valaki számára különleges vagy, legyen önbizalmad. És szűrjél, nem a làtszat-pasikkal jó és érdekes az élet.
Ne csináld már!
Én nem nagyon bírom a nagyszájúakat. Elnézést! Azokat sem akik közönségesek, pedig általában a nagyszájúság ezzel jár. Ezt a pasik sem szeretik! Persze, jókat röhögnek az ilyenen, de ha a pasi nem ilyen habitusú, akkor csak ennyi.
Humor: ez nem csak a párkapcsolathoz kell! tehát tréning! Ha neked nincs ebből semmi. Nézz vicces filmeket, olvass sok könyvet, mert ettől a szókincsed is választékosabb lesz, stb.
Vág az esze: ehhez meg gyakorlat kell. Figyeld az embereket, mire mit reagálnak és tanulj el tőlük bizonyos dolgokat.
Szépek: hát persze. Van sok szép lány, de magadból is ki tudod hozni a maximumot. Ha megnézed a veled egykorú lányokat, akkor látod, hogy kb. egyformák. Nem nagy dolog összehozni ugyan azt:D
Sütés-főzés: ha neked ez fontos, akkor kezdj el tanulni sütni-főzni:D Nekem nem volt az, ráadásul nem is tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Ha rajtam múlna, akkor a családom csak este enne és akkor is egy szelet kenyeret+felvágottat:DDDD A férjemet és az előtte levő barátaimat sem nagyon érdekelte, hogy a főzés helyett szívesebben olvasok.
Jók a szexben: ezt ránézésre nem tudhatod! Ha jó a partner, akkor nem nehéz annak lenni:D
Az általad felsoroltak közül én a legfontosabbnak a humort gondolom és azt, hogy vágjon az eszed. A többi meg majd jön. Csak a hozzá állásodon múlik, hogy megszeretnek e az emberek, ezt gyakorold. Ne azon agyalj, hogy miben nem vagy jó, hanem ezt az energiát használd sokkal fontosabb dolgokra!
Ne legyél savanyú, mert az ilyen embereket senki nem szereti.
26 vagy,türelem.
Sok negyvenes nőt ismerek akinek sem párkapcsolat sem gyerek...
Majd eljön mindennek az ideje,vagy nem:)
Nem is a szétmenéssel van problémám. Hanem az egymásra találással.
Vannak napok mikor elvagyok egyedül. De egyre többször zuhanok meg.
Volt egy fiú aki nekem sokat jelentett. És pár hétig elvoltunk. De én semmit sem értem neki. És ez folyton visszajön belém. Mint egy tükör. Ez mutatja meg, hogy mit érek.
Más ki bír hozni a pasikból dolgokat. Azt hogy ő legyen álmai nője. Én meg semmi hatást nem birtam elérni.
Ezt rólam îrtad? Kedves vagy! Puszi. :* :)
Egyikhez sem értesz? Nem hiszem. Biztos jó vagy valamiben, olyan nincs hogy nem!
26 vagyok. És ebben a korban van az, hogy az ismerőseim sorban vagy gyereket várnak, vagy házasodnak.
Van munkahelyem és városban élek.
Igen úgy gondolom.
Amikor elnézem akik kapcsolatban élnek vagy:
-nagyszájúak
-humorosak
-vág az eszük hogy frappánsak legyene
Vagy szépek. Vagy tudnak sütni, főzni. Vagy akár jók a szexben. Vagy bármi. Mindben felfedezek valami pozitívat.
De magamban ezekből semmi nincs.
Más meg birja magát szerettetni a pasi családjával akár. Stb.
További ajánlott fórumok:
- Hogy fognátok bele a minél hamarabbi pártalálásba, családalapítás céljából?
- Párommal már tervezzük a családalapítást, de mindent át szeretnénk gondolni, mielőtt ilyen komoly döntést hozunk. Segítenétek?
- Miért félek attól, hogy a szüleim nem élik meg az esküvőmet, a családalapításomat? Normális ez?
- Mi az ideális kor a családalapításra?
- Akik tervezik az esküvőt, családalapítást, ház....
- Amikor a férfi éretlen a családalapításhoz...