Miért félek attól, hogy a szüleim nem élik meg az esküvőmet, a családalapításomat? Normális ez? (beszélgetés)

Lehet, csak ne legyen muszáj.

Kinek sz@r? Magadból indulsz ki?

Simogasd tovább a buksit! :)

BÚÉK! :D

Bölcs emberek azt mondják, hogy igazán akkor nő fel valaki, ha nincsenek már a szülei. Addig mindig a gyermeke valakinek, mindig fogja valaki a kezét és kölcsönösen segítik egymást.

Feleslegesen aggódsz ezeken a dolgokon előre. Majd megoldod, ha eljön az az idő. Addig próbálj önálló életet élni és nem másoktól függővé válni, mert egyszer mindenkit el kell engedni. Éld az életed! Ők is ezt szeretnék - szerintem.

Olyan a hangulata, amilyet csinált magának.

Rendben, az vagyok.

Vagy csak őszinte.

Ti meg csak sajnáljátok, attól jobb lesz neki.

Ja, nem.:)

Micsoda stílus.:)

Igen szabad, és talán szabad nem csak buksit simizni is.

Ki rúgott beléd?

Nőj már fel!

Csak nyavalyogsz, és mindenre van valami kifogásod.

Ha ennyire oda vagy, menj el pszichológushoz.

BÚÉK! :)

Azért sem a 65, sem a 70 éves ember nincs még fél lábbal a sírban.

Vigyázzanak magukra, járjanak szürövizsgálatokra, apud próbálhatna pár kilót leadni...

De amúgy még sok éved lehet velük együtt. Szóval ne erre

koncentrálj.

Kiírom amit érzek. Remélem szabad.

Ha nem tetszik minek válaszolsz? Hogy belémrúgj?

Igen, annak is rossz aki olyan korán elvesztette az anyukáját.

Nem, egyáltalán nem vagyok stabil...

Most is randizgatok, van egy kezdetleges kapcsolatom

Te most direkt sajnáltatod magad?

És aki 12 évesen elveszítette az anyukáját? Pedig az anyuka fiatalon szülte.

Jobb ha megtanulod, az életben semmire nincs garancia.

Arra sincs, hogy első körben megtalálod a nagyon rendes párod. Akkor mi lesz, ha borul a bili?

huha.... erzelmileg stabil vagy amugy? rettegsz h egyedul maradsz....nagyon sajnallak szegenykem, de ez mar kicsit tul eros kotelek....nem lehet egyszeru.

hat akkor huzzal bele a ransizasba ;) ne vesztegesd az idot;)

Ne temesd még őket!

Felesleges sírnod.

Szóval igen, ezért szeretném ha lenne egy saját családom majd, mikor ők már elmennek ha muszáj egyszer mindenkinek menni.

Tudom, hogy ugyanúgy fáj, de ha jó társra találok, lesznek saját gyerekeim, tőlük is fogok szeretet kapni és nem leszek ennyire magamra utalva.

Sajnálom!:(

Hát akkor még maradniuk kell egy darabig. Hiába nőttem fel, még szükségem van rájuk. Nem fizikai értelemben, mert nagy vagyok, el tudom intézni a dolgaimat, de lelkileg nagyon kell, hogy valaki támogasson. Nagyon kell a szeretetük és mivel még nincs saját családom, a párkapcsolatom is friss(randizási fázis), ők a legmélyebb kapcsolataim. Nagyon sokat segítenek érzelmileg, hogy haladjak előre az életben.

Basszus ahogy ezt írom is sírok. :(

Hidd el, hogy nekik is rossz arra gondolni, hogy esetleg nem láthatják az unokáikat! Biztos vagyok benne, hogy nagyon vágytak Rád, és nagyobb az örömük amiatt, hogy Te vagy, mint a bánatuk amiatt, hogy esetleg valamit már nem élhetnek meg Veled.

A félelmed egyébként érthető - fura, de a lányomban is megvan, pedig ő nem késői gyerek -, de próbáld félretenni, mert csak elvesztegeted vele az időt. Örülj annak, hogy még együtt vagytok! Bízzunk benne, hogy még sokáig együtt nevethettek! :)

Sajnos reális a félelmed, en is rettegtem attól h egyedül maradok, sajnos igy is lett. Nekem csak apu volt...

De neked ketten vannak, nyilván nem egyszerre fognak elmenni. Hidd el, h addig maradnak, ameddig szükséged van rájuk. 🙏🙏🙏

Normális, mert reális a félelmed.

Viszont ne ez határozza meg az életed. Ők is számolnak ezzel valószìnűleg.

Sose tudni, élhettek még 30 évet is egymás közelében. 😊

Köszönöm, de ez az élet rendje.

Kérlek, ne görcsölj azon amin nem tudsz változtatni, viszont tönkre teszed magad!

Nehéz nem erre gondolni. Rájuk mindig számíthatok, nagyon jó a kapcsolatom velük és olyan rossz lesz ha egyszer...

Nem vagyok második házasságból. Az elsőből születtem, későn találták meg egymást.

Jajj istenem, abszolút megertelek... Sajnos nekem sem értek meg :( valós a félelmed,de próbálj meg nem gondolni erre...

Második házasságból születtél? En igen

Előre elnézést kérek azért amit írok!

Aki egyszer megfogant az halálra van ítélve.

Én is egyke vagyok és 58 éves volt az édesanyám mikor elveszítettem.

Nehogy azt hidd, hogy ha van családod könnyebb. Nem az. Egy éve volt és még nem tettem túl magam rajta.

Mindig próbáltam úgy élni, hogy ne neki kelljen engem elveszítenie mert az túlélhetetlen!

Fogadd el, hogy ez a természet rendje, és csak élj!

Ha rettegsz is elmennek, viszont magadnak ártasz vele!