Tudnátok olyan helyen élni, ahol nem jó nektek? (beszélgetés)

Szia Céda!

Én nagyon megértelek, mert másfél évig éltem egy másik földrészen hasonló érzésekkel. Én sem nagyon tudtam semmit csinálni, max. főztem, ill. elvittem a kicsit az ógy kb. 50 m-re lévő oviba. Minden reggel úgy keltem fel, csak minél gyorsabban vége legyen ennek a napnak. Ez a hely sokaknak egy álom nyaralás helyszíne lenne, de aki nincs ilyen helyzetben, az nem tudja, hogy más egy ilyen helyen nyaralni és más ott élni.

Nekem is kemény meccsek voltak a (volt)férjemmel, bár a végén már hajlandó volt beismerni, hogy ez nem az amit ígértek. Neki ott szakmailag sem jött be, anyagilag egy nagy O volt. Egyedül a nagyobb gyermekem profitált belőle a nyelvtanulás miatt.

Tanácsot nehéz adni, de kérdezhetsz itt is és priviben is, ha tudok segítek.

Nehéz dió!

Én annak ellenére, hogy annak a munkának esetleg nem lesz nagy jövője, mégis belefognék, mert ha minden kötél szakad, még mindig ott van a munkanélküli segély, tehát pénz nélkül nem maradnátok.

És még az is lehet, hogy sikerül!

Csak Ti ne invesztáljatok be sehová,(legalábbis ilyen bizonytalanba ne!) csak a munkát adjátok.

És természetesen az sem utolsó szempont, hogy azon a környéken Te is találnál munkát, de legalábbis nem szenvednéd totálkárra magad.

Pont ma este tárgyaltuk meg az egészet Skype-on:

A költözésre nem sokmindent tudott mondani, ugyanis a férjem új munkalehetősége egy új városban kissé rizikósnak tűnik. A hotel igazgatónak nincs vendéglátós tapasztalata (magyarul balul sülhet el minden..) a hely nem bejáratott, semmi garancia nincs a forgalomra - vagyis ott az esély, hogy nem lesz belőle hosszú távú dolog...itt pedig most biztos állása van a férjemnek. Szóval meggondolandó mit teszünk! Az is igaz, meg van már majd 2 éves munkaviszonya, és a legrosszab esetben is megkapná segélyként a fizuja 80százalékát...szóval lehet érdemes lenne meglépni mégis. Én is tuti találnék állást arrafelé.

Mindenesetre anyukám azt mondta, beszéljem le a férjem a nagy tervekről. 1 évet töltsünk azzal, hogy félrepakolunk pénzt, aztán gondolkozzon, hogy mibe akar belevágni. Ha van szabdnapja, inkább menjünk el kirándulni, élvezzük egy kicsit az életet és ami marad, tegyük félre.

Márciusban vesztette életét egyik recepciós kolléganőm. A szakács kollégával lezuhatak a szakadékba vezetés közben, a ködtől nem látták a kanyar. A lány kirepült az ablakon és reggelre megfagyott a hóban. :-( Mégha nyáron lebuszozhatunk is, télen elég körülményes...

[link]

Elmentünk, tárgyaltunk, de végül nem vágtunk bele, mert már akkor is fennt állt egy másik üzleti lehetőség, ami most valósulna meg ha én nem szólnék bele...ez stabilabb, kevesebb kockázattal jár. Ezért sem tudom, hogy rábeszéljem-e a férjem a költözésre, mert neki nagyon jó lenne ez a lehetőség több szempontból csak éppen én végigdepizem vele az elkövetkezendő éveket. Jót akarok a férjemnek, csak úgy érzem az önmagam feladásával, feláldozásával jár...

Édesanyám tanácsa, hogy

Nem igazán értlek!

Kocsitok biztosan van, 12 km a városig kocsival 10 perc!...de legyen húsz!

Én 20 percnél többet gyalogoltam a buszig, ami a munkahelyemre vitt.

Mi innen, a béka se..e alól nem fogjuk tudni megoldani a Te eget rengető problémádat, mert a megélhetésért folytatott harcban nem érünk rá unatkozni, tehát tippünk sem igen van számodra.

Tudod szoktam azon gondolodni, hogy nem-e a házasságunkban van a baj. Kötelességtudóan követem a férjem mindenhová és összetartom a családot, csak éppen nem érzem boldognak magam. A férjem elég erős akaratú, domináns személy és úgy érzem teljesen elnyom engem. Amikor arról beszélek, milyen jó lenne a gyerkőcöt valamilyen tanfolyamra beíratni, vagy éppen nekem is vannak vágyaim pl. imádom az állatokat és eljárhatnék kutyasuliba (ami nagyon lekötne) vagy éppen kerékpározni, vagy csak sétálni a városban és bámulni az embereket, beszélgetni más anyukákkal a játszótéren, már nem érezném ilyen üresnek az életem. Sokszor olyasmik jutnak az eszembe, hogy talán más férfit kellett volna anno választanom és most könnyebb lenne az életem és bizony haragszom a páromra mert úgy érztem miatta vagyunk itt (és valóban miatta) ilyen körülmények között.

Ő mindig a vállalkozásra gondol, valamilyen üzleti lehetőséget hajkurász, én meg csak egy kiegyensúlyozott hétköznapi életet szeretnék. Ő még örül is hogy ilyen kietlen helyen vagyunk, még pénzköltésre sincs mód.

A férjem nagyon ki szeretne szabadulni a szakácskodásból, végtelenül fárasztó fizikai munka, ezért minél előbb bele szeretne fogni valamilyen vállalkozásba. Hitelt felvenni csak 1 éves munkaviszony után tudunk és ez most rendben van. Ha költöznénk, kezdhetné elölről.

Én ugyan arra buzdítottam, mielőtt nagy fába vágja a fejszéjét, inkább találjuk meg a mi kis családi fészkünket, ahol mindenki jól érzi magát, de az ő szeme előtt elsősorban az üzleti lehetőség lebeg. Mivel 2 éve itt vagyunk valóban vannak itt lehetőségek, de én már az elején kikötöttem hogy nekem itt nem lesz jó, már akkor máshová tereltem volna a férjem, de nem tudtam.

Feleségként pedig kötelességem követni mindenhová.

Elég nagy szívás nekem így összetartani a családot. Tudjátok, rá nem nagyon tudom bízni a gyereket, márcsak azért sem mert nincs hozzá egy percnyi türelme sem és ezt a kicsi és érzi és nem is nagyon szeret az apjával lenni.

Helyes:-)

Segíts magadon Isten is megsegít :-)

Akkor valamit félre olvastam. Én azt hittem,hogy utána sem lesz az élete felhőtlen,mert unalmas a hely,ahol laknak..

Azért gondoltam párkapcsolati problémára,mert én pl. nagyon szerettem otthon lenni a fiaimmal,ameddig kicsik voltak.Nem igazán érdekelt,hogy hegyen,völgyben,vagy dombon vagyok. De tény,hogy olyan dolgokról,mint pl.hol lakjunk,nem döntött egyikünk sem egyedül!

Viszont,úgy alakult az életem,hogy most már 27 éve vagyok itthon...No,ezt sokan irigylik(de jó nekem,itthon vagyok) és ...hát nem annyira jó:((

Nem minden a sok pénz..Persze,tudom:"A pénz nem boldogít,de könnyebb egy Mercedesben sírni,mint egy kerékpáron"..:))

De komolyan...Szerintem,a lelke mélyén,sok ember tudja,hogy cseszheted,ha tele vagy pénzzel,és közben meg öl a depresszió..!

..akkor az meg tegyen érte vagy ellene,

hál az égnek nem vagyunk egyformák...

Képzeld el,ilyen értetlen vagyok azért!

Valaki "konkrétan mindenbe belehülyül"...mert egyszerűen nem veszi észre a JÓT és mindenben csak a rosszat látja,hány meg hány boldog ember lehetne,de inkább kesereg,problémákat gyárt...stb