Törvényszerű, hogy felnőtt korra elmagányosodik az ember? (beszélgetés)
Se túl visszahúzódó, se túl harsány nem vagyok:D De jobban szeretek beszélni, mint hallgatni.
akkor tényleg nem neked való az ilyen meló.
Volt már hasonló melóm...igaz, akkor hostess voltam, de nekem ezek a típusú munkák nagyon nem fekszenek. Amúgy szerintem mindegy, hol van az ember, szerencse is kell ehhez...akkoriban nagyon sok ember vett körül, mégse találtam senkit. Amikor meg itthon ültem, mert nem volt társaságom, a neten találtam egy jó barátnőt.:) Furcsa az élet, néha ellentmondásos.
azt tartsd szem előtt, hogy TE mit akarsz, s eszerint válogass. nem vicceltem a pultoslány dologgal. :) nagyon sok és sokféle embert ismernél meg. s akad köztük olyan is, aki megfelel.
Csak fiúk között már rizikósabb, hogy többet is akar.:D Nem vagyok egy pasizógép.
te fiúkkal vagy lányokkal szeretnél barátkozni? :D
Inkább önbizalomhiányom van. Bár ez is okozhat kapcsolatteremtési problémákat. De barátkozni mindig is tudtam, mert szeretek beszélgetni és érdeklődő vagyok. Csak az utóbbi időben annyira nem volt semmi közös pontom senkivel, hogy max csak a felszínes beszélgetésig jutottunk el, barátkozásig nem.
Pultoslánynak?:D De azok nem biztos, hogy csak barátkozni akarnának:D
ahogy én értettem, tud barátkozni, csak nem olyanok vannak körülötte jelenleg, akivel megegyezik a felfogása.
Ha valaki egyetemen nem tud barátkozni a hasonszôrûek között, akkor valami problémája lehet a kapcsolat teremtéssel.
pl ha beállnál pultoslánynak, garantálom, hogy rengeteg ismerősöd lenne. :) s minél több van, annál nagyobb az esély arra, hogy barátokat találj.
kezdetnek elég, ha bemutatnak néhány embernek. s te majd feltalálod magad. :)
Vannak hobbijaim, meg érdeklődési köröm, de sok esetben ez nem elég. Szerencse kérdése minden. Találkoztam olyannal, akivel szinte teljesen egyezett az érdeklődésünk, de mégsem jött össze a dolog...mégpedig miattam nem, mert nem bírtam az erőszakos természetét.
Hát ez az, amikor nincs választásod. Vagy egyedül, vagy olyanok között, akik lehúznak, vagy csak nem illesz oda...ez a szívás.:(
mik a hobbijaid? milyen zenét kedvelsz, mit olvasol, olvasol-e egyáltalán? próbálj egy-két embert találni, aki bevezetne egy társaságba, s ott keresgélhetsz. és nem kell feltétlenül az egyetemen a csoporttársaid közül válogass..
de ha olyan emberek között leszel, akik előtt meg kell játszanod magad, úgy sem leszel az.
Nem baj, csak így se vagyok boldog...
megváltozott az értékrended, ami nem baj.
Na, pont ugyanezt érzem én is. Nekem két ember van, akikben megvan ez a plusz, de velük össze is barátkoztam. Viszont eddig a környezetemben lévő emberek között nem volt senki...pedig nagyon sok helyen megfordultam. Akkor most vagy a világ változott meg, vagy én voltam balszerencsés...
nem gondolom,hogy torvenyszeru lenne!
amúgy most én is úgy érzem, hogy úgymond nem ihletnek meg a körülöttem lévők. dumálni mindig van kivel. felületesen. de hiányoznak azok az emberek, akik adnának egz lökést stb. új környezetbe kerültem. fiatalabbak, mint én. és semmit nem látok bennük. én az idősebb emberekkel, főleg pasikkal jobban kijövök.
Legyen igazad:) Hát időt már adtam magamnak, de hiányzik a társaság. Szerintem majd ha jó tapasztalatok érnek, feldolgozom. Mivel a magány nem sokat segített...
talán időre van szükséged, h feldolgozd a csalódásaidat. várj türelmesen, amíg olyan embereket találsz, akikkel passzolsz. vagy fogadd el azt, ami van, ha nagyon fontos a társaság. szerintem megtalálod őket. :)
úgy beszélgettek itt, mintha legalább 70 évesek lennétek! nekem sok új barátnőm lett 25 éves korom után.
Igen, gyűjtöm a cicákat:D De nem baj, ha beletarkítanak, legalább változatos lesz:P :)
"Az első időben rátelepedés nélküli szórakozás és kikapcsolódás, aztán ha kibírja a kapcsolat a közös pasizást, közös szórakozást, akkor kiderül, hogy lehet másban is számítani a barátunkra."
Hát ez az. Az én régi "barátságaim" nem bírták ki ezeket. Azért mondom, hogy naiv voltam, mert hagytam magam kihasználni. Mindig meghallgattam őket, mindig ott voltam, ha baj van, de amikor nekem lett volna szükségem lelki támaszra, akkor egyből otthagyott az összes. És ha ez nem elég, még néhányan bajba is kevertek és áskálódtak a hátam mögött, meg pletykáltak.
Ez egy jó kis klasszikus pofára esés volt, csak sajnos túl sok embertől kaptam ezt. Azt hittem, hogy ők a barátaim, de kiderült, hogy nem. És amióta ezt a sok pofont megkaptam és rájöttem, hogy mi történt, hogy valójában kihasználnak, azóta félek a barátkozástól és az emberektől...és eddig nehezen tudtam nyitni. Csak az utóbbi időben határoztam el magam, hogy nyitok, mert rossz barátok nélkül.
Te kértél ilyen macskákat? Akartam jelet küldeni, de ilyet nem szoktam.
Igen , ebben a korban már nehezebb, én 14 voltam, mikor megismertem a barátnőmet. Őszintén remélem,sikerül.
További ajánlott fórumok: