Tönkrement egy jó kis baráti kapcsolat. :( Mit tegyek? (beszélgetés)

Azt hiszem, hogy megoldódott a dolog, jelen pillanatban az esély rá, hogy rendbejöjjön valami is erősen konvergál a nullához.

Míg én barátnak tartottam, Ő csupán csak egy laza haveri kapcsolatnak, semmi többnek...

Valamint olyan 99%-ék, hogy egy cseppet belémhabarodott...

De talán majd az idő megoldja a dolgokat. Nekem ez fáj, hogy így történt, de majd csak túllépek rajta.

Akik hasonló cipőben járnak, sok sikert és kitartást a rendezéshez.

Sajnálom, hogy nem jött össze. Remélem hamarosan rendeződni fognak a dolgaitok, és minden rendben lesz ismét. Elhiszem, hogy bánt, de kitartás és fel a fejjel.

Nem tudom, hogy nálunk rendeződni fognak-e a dolgok, most már végre sikerült a férjemnek elmondanom, de nem mutat túl sok hajlandóságot, hogy lépjünk. Pedig Őt is nagyon bántja ez az egész... Már csupán szinte csak azt nem tudom felfogni, hogy miért így kellett reagálni, mármint, mindenféle előzmény nélkül, megszakíttani mindenféle barátságot, semmi nem mutatott erre :( Főleg, hogy így egyik pillanatról a másikra... Na, de majd csak lesz valami... már egy hete tart ez az egész, s sehogy sem tudok túllépni rajta, és ezt nem érti meg mindenki... de van ilyen... :( :(

Szia! Sajnos még nem jött össze, mert tele van a házam azóta hírtelen jött vendégekkel. Ez kb. vasárnapig fog tartani, addig halasztanom kell.

Egyébként tegnap átjött a kulcsáért (amin mellesleg az én lakáskulcsom is rajta van) , de egy mondattal elintézte és hazament, a gyerekemhez sem szólt egy szót sem :-(

Nagyon bánt :-( :-(

Nah sikerült beszélnem a férjemmel ő azt mondta, hogy Neki mindegy, sajnálja, hogy ilyen alacsony a srác ingerküszöbe. Tehát majd megpróbálok valahogy egy találkát összehozni s rendezni a dolgokat.

Holnaptól vasárnapig nem leszek, de ha valakinek van ötlete, tapasztalata az legyneszíves ossza meg velem/velünk, hátha segítt valamit.

Nos sikerült beszélni a barátnőddel? Ha igen akkor mi volt? Kell a tapasztalat nekem is :)

Mert nekem a férjemmel egyenlőre nem, csak a vállát rángatja, s azt mondja, hogy nem érdekli, de az a baj, hogy amíg Vele nem beszélem meg addíg nem tudok lépni, hogy pl. valahogy megszervezzek egy semleges helyre egy találkozót ahol mind a négyen ott vagyunk, vagy esetleg egy rendes kézzel írott - esetleg nyomtatott - levelet valahogy eljuttatni a srácnak.

Kevés az az ember akit barátnak érzek, s Ő/Ők azon kevesek közé tartoznak akiket én annak tartok/tartottam éppen ezért is szeretném rendezni a dolgainkat...

Sok szerencsét, bár tudom, hogy rég írtad a hsz-ed, de én most jutottam vissza a gép mellé.

A férjem egyenlőre nem hajlandó beszélgetni erről, hogy Őt nem érdekli... de azért nem hagyom annyiban :)

Hát, nem egyszerű. Én most megyek haza a munkából és megkérem a barátnőmet, hogy beszéljünk.

remélem, lesz valami. Ha enm, akkor nagyon rossz lesz. Holnap jövök és mesélek, hátha lesz valami újabb tapasztalatom :-)

Ez az, ez a legszőrnyűbb az egészben, hogy egyik napról a másikra történt mindez... Tényleg csak reménykedni tudok benne, hogy rendbejön majd minden, ha nem most majd később, ha minden letisztult. Igaz, hogy csupán még csak két éves ez a kapcsolat - az öccsével még rövidebb -, de akkor is...

Annyira nem értem néha ezt az életet...

De ha "bejössz" neki, akkor miért így reagál,

Nem hiszem, hogy ez épp ott és akkor tudatosodott benne. Akkor az lenne a normális, ha valami hihető okkal megpróbál finoman eltávolodni tőled(tek), nem így egyik pillanatról a másikra. És ráadásul úgy, hogy te érezd magad bűnösnek.

Ez olyan gyerekes.

No igen, valami ilyesmiről van szó. Azóta is azon rágódom, hogy mi az amit csináltam vagy mi az amit éppen nem csináltam, hogy mi történt?...

Már olyan is az eszembe jutott, hogy tényleg bejönnék a srácnak, csak hát ugye férj és gyerek - főleg az elöbbi - mellett ez nem jöhetne össze, maximum akkor ha egyátalán nem jönnénk ki a férjemmel. Ami igaz az igaz, nehezen tudunk dolgokat megbeszélni, de ez most más tészta.

Vagy, hogy nincs hozzászokva a másik fél ahhoz, hogy valaki ilyen közvetlen legyen - mint írtam nehezen bontakozom ki -, vagy pedig meglepődött, hogy végre kinyíltam... Tényleg nem tudom, de jó lenne tudni...

A közvetlenséggel szerintem nincs semmi baj.

Mondom én, akinek épp ez a baja,ha-ha...

Nálam az eddigi összes baráti társaságban (úgy értem, hogy az egyetemi haverokkal, vagy a gyerekkori barátaimmal, vagy a mostani barátaimmal) teljesen természetes volt a "testi érintkezés". Ezt nem kell félre érteni, mert baráti ölelésekről, puszikról beszélek.

Ami furcsa - és úgy veszem ki a te szavaidból is- hogy ez egy ideig oké, aztán az egyik fél mégis bedurcázik. A másik, egyébként teljesen ártatlan fél meg gondolkodjon nyugodta, hogy mit is csinált, amit máskor nem.

Erre nehéz magyarázatot találni.

Öööö, ami az előző hsz-emből kimaradt...

"Én sem akartam, hogy a nyakamat puszilgassa, abban a pillanatban elhúzódtam tőle és mondtam is, hogy ezt nem kellett volna..."

Ehhez egy kis kiegészítés: csak valami gonoszságot csinált a karakteremmel, s megölelt, én baráti ölelésnek vettem egészen a fent említett eseményig...

Eddíg nem volt semmi gond, ez most vasárnap történt, gondolta a fene, hogy ez lesz belőlle. Másokkal is akik mellett fel bírok oldódni ugyan így elszórakozgatunk, és akkor sem volt semmiféle gond.

Én sem akartam, hogy a nyakamat puszilgassa, abban a pillanatban elhúzódtam tőle és mondtam is, hogy ezt nem kellett volna...

Egyébként meg pont az a bajom, hogy inkább visszahúzódom a csigaházamban, sok idő kell, hogy bárki mellett fel tudjak oldódni, néha egyátalán hozzászólni vagy megszólalni...

Remélem én is, hogy sikerül majd valahogy rendezni mindezt...

Szia!

Ne haragudj,hogy ezt irom de miert jatszottal gyaltalan vele?En tuti nem bohockodnek mas ferfival aferjemen kivul,plane nem hagynam hogy a nyakamat puszilgassak.Lehet,hogy tartozkodobbnak kene lenned es akkor nem kerulnel ilyen helyzetben.Egyebkent tenyleg furcsa a "baratotok"vielkedese.Remelem megoldodika problemad.

Igen szerepjáték volt mint ahogy írtam lentebb is, Ő volt a mesélő én pedig épp egy boszorkány karaktert alakítottam, s a játék alatt én nem vettem észre, hogy bármi félreérthetőt csináltam volna.

Az meg, hogy "beszólogatott" poénosan néha és én erre "ugrottam" szintén poénból megcsikiztem meg hasonlók. Valamint amikor kissé nagyon gonosz volt a karakteremmel bocsánatkérően megölelt meg ilyesmik...

Semmi gond ha ilyen hosszú lett, az enyém sem rövidebb.

Nálunk talán annyi a "szerencse", hogy nem egy városban lakunk, de egy HÉV vonalon, s itt dolgozik a mi városunkban.

Amikor sikerült tegnap éjjel kideríttenem, hogy mi történt képes voltam felkelteni a férjemet, hogy elmondjam Neki, féltem, hogy "leharapja a fejemet"... de akkor ez nem történt meg, de szerintem erről még fogunk beszélni...

Azt meg nem hinném, hogy sikerül összehozni egy olyan napot, hogy a srác és a tesója valamint mi lehetőség szerint egy semleges helyen tudjunk találkozni és megbeszélni a dolgokat, mivel olyan üzeneteket küldött, hogy: felejtsük el a telefonszámaikat, meg, hogy Isten velünk... mindha 180 fokot fordult volna, egyszerűen nem értem...

Szegény Te!

Teljesen átérzem, hogy mit érezhetsz, mert ugyanebben a cipőben járok.

Engem a legjobb barátnőm - akiért és a 4 gyerekéért is tűzbe tenném az összes kezemet - megvádolt azzal, hogy én meg a férje.

Egyébként szemben lakunk egymással, szóval ezért is nagyon ciki.

Megbeszéltem a párommal a helyzetet - ő is képtelennek és egyébként is kivitelezhetetlennek tartja az egészet. Mellesleg nekem is van egy gyönyörű kétéves lányom, ha másért nem, miatta tuti nem csinálnék semmi hülyeséget. De ha mégis, akkor sem a legjobb barátnőm férjével.

Napok óta nem tudok napirendre térni az ügy fölött, szóval arra jutottunk a párommal, hogy mivel ez mindenkit érint, le kell ülni és meg kell beszélni.

Az előbb felhívtam a férjét, aki szintén szenvedi az egészet és ő is abban bízik, hogy ha négyesben leülünk beszélni, akkor talán rendeződhet a helyzet.

Egyébként nálaunk is a baráti közvetlenség volt a kiindulópont, csak az a furcsa, hogy ez négy éve így van, nem értjük, hogy miért most.

Hát, lehet, hogy ez nálatok is jól jönne. Bár még azt sem tudom, hogy nálunk hajlandő lesz e a hölgy a beszélgetésre :-(

Mindenesetre megpróbálom.....mert a barátságunk megér ennyit. Legfeljebb hoppon maradok, de nyugodt lelkiismerettel, mert próbálkoztam. Holott nem érzem, hogy nekem kellene pedálozni a semmiért............

Szerepjátékoztunk (RPG) volna, az én karakteremnek a bemesélése történt éppen. Az egész okés volt, s mint majdnem mindenkivel akivel jóban vagyok hülyéskedtünk is. Másnap sms-ben bocsánatot is kértem az illetőtől hátha félreértette, választ nem kaptam.

Következő nap ismét írtam sms-t, hogy tudja-e már a beosztását, hogy mikor tudunk majd játszani. Jön haza a férjem, mondta, hogy kereste a srác, hogy menjen ki hozzá a melóhelyére. Mikor jött vissza kérdeztem, hogy "Na mi van? Mikor játszunk?" Erre az volt a válasza, hogy "Minden kapcsolatot meg akarnak szakíttani velünk." Semmi konkrétum, semmi magyarázat, semmi. Eleinte én is tanácstalan voltam, majd megpróbáltam kiderítteni, hogy mi is történt valójában.

Sajnos a srác félreértette a hülyéskedést, s azt hitte, hogy ki akarok Vele kezdeni - én egy férjes asszony, akinek másféléves lánya van -. Próbáltam bocsánatot kérni, meg, hogy gondolja át újra az egészet, s felejtsük el ami történt, erre visszaír, hogy ne zaklassam már, de választ nem kaptam kérdésemre, miszerint, hogy miattam történt-e mindez. Végül kaptam még egy utolsó sms-t, hogy ne bizonytalankodjak, alapjába véve miattam van, meg, hogy a jövőben ne kezdjek ki a haverjainkal, mert nem lesz jó vége.

Én tényleg nem akartam kikezdeni vele, ha úgy érezte, hogy igen akkor miért nem állított le határozottan, akkor miért puszilt bele a nyakamba? Én tényleg nem akartam/akarok a sráctól semmit, ugyan ezeket a hülyéskedéseket (csikizés, csipkedés, bohóckodás stb... ) már mással is elkövettem annak semmi következménye nem lett.

Szóval nem értem, hogy mi romlott el. Kétségbe vagyok esve, enyhén szólva magam alatt vagyok, ilyenkor érzem úgy magam, hogy kár volt megszületnem... Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ártatlan kis tréfálkozást így félre lehet érteni...

Esetleg tényleg bejövök a srácnak, s mielött Ő csinálna bármi meggondolatlanságot, inkább megszakítt velünk minden kapcsolatot?

Mit tegyek? :((((

ui.: bocsánat ha kicsit kusza lett, de magam is próbálok rájönni a miértekre és a hogyanokra és magára a válaszra, hogy mit kéne csinálni... hogy lehetne mindezt rendbehozni... ha egyátalán még van rá remény...