Akik úgy érzik tönkrement a kapcsolatuk a párjukkal/férjükkel miután megszületett a baba (beszélgetés)

Már nem sírós de az első 4 hónap az katasztrofális volt. Szó szerint végigüvöltötte a napokat, heteket, hónapokat. A szülésem és a terhességem sem volt könnyű.......Ezek vezettek a depihez de ez lényegtelen.

Ma már egy kedves kislánnyá cseperedett, akit imádunk mind2-en.

Nekem is megromlott a kapcsolatom a gyerek apjával pedig még meg se szültem. Most kéne szülnöm a napokban valamikor, és szó szerint rám se...

És ő állt ki amellett anno hogy mennyire szeretné a babát. Ez azért elkeserítő, mégjobban az lesz ha majd hónapokkal később jelentkezik hogy "bocs mostmár itt vagyok" és jön a magyarázkodás összevissza.

A legtöbb házaspár - és leginkább a férfi - nem tud mit kezdeni az új életformával. Amíg ketten éltek, volt közös életük. Ez a kis jövevény felborítja az eddigi megszokott kis életüket. Ráadásul úgy érzi, ő nem fontos, hiszen pelenka, sírás, altatás, etetés... Volt apuka, aki "lábonjáró tejcsárdának" érezte a feleségét. Nem véletlenül mondják, hogy a kisgyermek érkezése a jó kapcsolatot még jobbá teszi, a bizonytalanat pedig még rosszabbá.

Itt bizony kőkemény lemondás, alkalmazkodás, tolerancia, mert ez a kisbaba az úr a házban. El kell telnie néhány hónapnak, hogy az anyuka nőként is tudjon érezni a férje iránt, aki bizony gyakran elhanyagolva érzi magát.

És erre nincsenek az ifjű szülők felkészülve, nem tudják megoldani az új szituációt, hiszen maguk sincsenek tisztában a problémával.

Nálunk is ez megy....

Cseszeget,hogy mért nem takarítok jobban,mért nem csillog-villog a lakás(egyáltalán nincs kupi nálunk!!)

Meg mondja,hogy ő dolgozik,én meg itthon vagyok egész nap a gyerekkel nem hiszi el,hogy nem érek rá...

A jó kapcsolatért dolgozni kell. Nem csak akkor/addig, amíg az udvarlás, járás tart, hanem utána is.

Elhiszem, hogy nehéz és fárasztó egész nap egyedül lenni a gyerekkel és háztartást vezetni, hogy a párod egész nap dolgozik, stb., de ha még meg akarjátok menteni a kapcsolatot, akkor kell minőségi időt szakítani egymásra. Nem feltétlen kell ahhoz a gyereket rábízni valakire és elutazni, vagy étterembe menni...este, mikor a kislány már alszik, kiülni kettesben udvarra/teraszra/konyhába egy üveg borral, egy doboz fagyival, vagy éppen, amihez kedvetek van és magatokról, egymásról beszélgetni és figyelni a másikra. Vagy csak csendben átölelni a másikat.

Az sem árt, ha időnként a kislány csak az apukájával marad, Te pedig elmész sétálni, bevásárolni, barátnőzni...

Én is sok helyen olvastam ezt, hogy egy apa nem besegít a nevelésbe, hanem az ő feladata is, ez a természetes, ketten akarták.

Igen, vele kell hagyni a gyereket és kicsit kimozdulni, had szokják egymást és érezze a férfi is, hogy mivel jár ez, rögtön nem lenne szekálás....

Szerintem az a baj, hogy Ő automatikusan elkezdte védeni a férjét, amikor megjegyezték, hogy a férfi egy gyökér... :DDD (jogosan :) )

Nálunk egyszer volt ilyen a legelején, amikor a férjem nem tudta, mivel jár egy pocakfájás és egy egész napos üvöltés...

Aztán a szabi alatt megtapasztalta, én magamra zártam a fürdőben az ajtót, mondtam, hogy mosogasson már el és porszívózzon fel, miközben én pancsolok egyet és közben figyelje a kicsit is(aki épp pocakfájásos volt)

15perc után bekopogott, hogy ne haragudjak, de a 3 feladat közül, amit rábíztam, egyiket sem tudja teljesíteni....:DDD

Pedig ő aztán fantasztikus apuka, első pillanattól pelust cserél , ő fürdet, stb.

Ez a negyedóra elég volt arra, hogy Ő megtanulja és elkezdje tisztelni azt, amit én csinálok...

"Sokat piszkál, minden rossz amit csinálok. . . ."

" inkább mondja, hogy ne takarítsak hanem pihenjek"

Tudok értelmezve olvasni és beleélő képességem is van, de akkor sem értem. Azért beszélgetnénk, hogy elmondja.

Mert vagy piszkál valakit a férje, vagy csak ritkán (akkor nem az lenne a kérdés, hogy "tönkrement a kapcsolat", vagy nem piszkálja. Nem mindegy és a fokozatok sem mindegy, hogy állnak, sem a hozzáállás, sem semmi.

Szerintem azért nem értitek mert nem vagytok a helyébe.

Olyanokkal akar beszélgetni akiknek problémájuk van...ennyi....

Ne haragudj,kicsit erősen fogalmaztam,elnézést kérek.

Csak tudod érzékenyen érint,mert apám is ilyen volt, a lelki halál szélére sodorta anyámat ezzel a "végighúzza a ujját a radiátoron,és ha poros,3 hétig ezzel gyötri anyámat" hozzáállással..pedig anyu hármunkat nevelt,közben egy családi ház építkezését felügyelte,irányította...Láttam,mit tesz egy ilyen férfi egy családdal.

No azért nem mondanám, hogy a párom egy gy...ér...

Ha ő nem segített volna a depis korszakban annyit amennyit...hát nem tudom most hol lennék.

Szerintem ott ronthattam el, hogy minden segítséget megköszöntem, ha felkelt a gyerekhez éjjel és megetette, ha bepelenkázta stb..stb..

És ő úgy vehette, hogy mennyit segít...értitek igaz?

Ezeknek természetesnek kéne lenniük nem?

És abban is igazatok van, hogy nem szabadna a depresszióm miatt magamat okolnom. De azt gondolom, amiatt kezdődtek köztünk a problémák.

Most komolyan,még ő puncsoljon,meg legyen kedvesebb,meg találjon ki programokat,meg bókoljon,amikor a férje egy érzéketlen gy*kér???

A férj élete semmiben nem változott,az asszony kapott a normál életéhez egy plusz 24 órás műszakot,amihez a férjének egy jó szava nincs,és majd sajnáljuk szegény elhanyagolt férjet? Háááát,nem tudom...

Ez a cikk egy kicsit más oldalról közelíti meg a dolgot, de a végkövetkeztetés ugyanaz. A hozzászólások között nagyon sok jó dolgot találsz!

[link]

Apuka itt is hanyagabb és nemtörődöm, érdektelen.

A férj-gyerek vonalhoz nem tudok érdemben szólni, de valamit megjegyeznék: abban, hogy szülés utáni depressziód volt, nem vagy "ludas"! Ezt nem akarja az ember, és nem jellemhiba! Valóban, nem öröm vele együtt élni, nade a gyereket se hibáztatja a párod mondjuk azért, mert nem lehet tőle csinálni semmit, vagy mert sír, ugye? Na pont ennyire vagy hibás a depressziódban is, semennyire. Nem kell belátnod, és nem kell magad megkövezned. A férjednek kéne tudnia, hogy a szülés ezzel is járhat! Elég rossz, hogy te úgy érzed, mentegetőznöd kell még ismeretlenek előtt is olyan dologgal kapcsolatban, amiről nyilvánvalóan nem te tehetsz.

Mellesleg, elmúlt a depressziód? Kezelték?