Több mint fél éve viszonyom van egy munkatársammal és nem... (beszélgetés)

Szia Nusika!

Nem futamodtam meg a válasz elől, csak nem voltam olyan hangulatban, rossz napok járnak rám.

Másokat nem ítélek meg-el miatta, azt vallom egy élete van mindenkinek, tegye azt, ami számára a legjobbá teszi számára.

Vannak is szeretőstátuszt betöltő barátnőim, barátaim.

Egy gond volt a fórummal számomra, aki nem az, tuti kelkáposztaszagú prolinő.

Én nem tudok a szeretőstátusszal azonosulni.

Amikor férjhez mentem, akkor azt mondtam, nekem nem fér bele, ha megcsalnak, nem teszem én sem.

Amennyiben problémája van a házassággal valakinek, szóljon beszélje meg. Az említett egy életünk van, már akkor megfogalmazódott bennem. Soha senkit nem szerettem volna kényszeríteni semmire. Vallom, ami nem megy, még megbeszélés ellenére sem, nem szabad erőltetni, a szerető nem megoldás legtöbbször, a kivétel meg erősíti a szabályt.

Én, mint nő számtalan ajánlatot kaptam, mint sok más nő is. Nem tetszett, amikor nős férfiak tették ezt, hivatkozva arra, hogy elhanyagolják őket, de velem csodás lenne az életük. A sablon duma. Persze voltak nem nős férfiak is, álom pasik is. Ez önbizalomnövelő, legyezgeti az ember hiúságát, legalábbis nekem.

Sosem lettem volna képes, olyan pasival kapcsolatot létesíteni, ahol netán egy család rokkan bele, ha kiderül.

Nekem nem ment, és a mai napig nem megy, pedig volt aki nagyon is bejött volna, emberből vagyok én is, de az elveim erősek. Tudom más is van ilyen. Sem jobbnak, sem rosszabbnak nem érzem magam ettől, azokkal szemben akik meg elvétve, vagy gyakran szeretők.

Amikor már 1-2 gyerek életéért is felelős lettem, főleg nem fért bele.

Ha valami elromlik, le lehet zárni, új életet kezdeni, de nem szeretőként. Számomra megalázó, ha átveri bármelyik fél a másikat, aki megbízik benne. Mindig is nyílt lapokkal játszom, ilyen vagyok, vagy elfogadnak így, vagy nem.

Más meg tegye, ami neki belefér, csak ne gondolja, hangoztassa azt, mindenki más, aki nem szerető, csakis buta, a szürkénél is szürkébb egyed.

Ez is érdekes lehet.

A mi házasságunkat nem hiszem, h akkor anno 3éve megmenthette volna. Mind2 részről nagy volt a sértődöttség akkor...

A párom, akkor még szeretőm azt mondta, h ha a feleségében látott volna hajlandóságot, akkor tudott volna kompromisszumot kötni és szakított volna velem... de 27év után egy sajnálomot sem mondott, így nekik sem volt miről beszélni...

Nagyon nehézba szerető szerep, és az emberek nagyon gyorsan és hangosan tudnak ítélkezni, holott bárki bármikor kerülhet hasonló szerepbe.

Én nagyon durva dolgokat kaptam itt, azért is lett titkos a naplóm...

Volt ma egy érdekes fórum amit talàltam. Azt írta egy férfi, hogy szerelmes lett a kolleganôjébe. Nem tudom, hogy velük lett e valami, de nem szerettem olvasni a kommenteket. Én tudok azonosulni a lànnyal. Bár, az ilyen kapcsolatok nagyon nagyon nagyon ritkák és hamarabb ítélik el, mint nem. De tökös kiscsaj lehet, hogy vállalja az érzéseit. Ahogy olvastam, van egzisztencia, nem az a mérvadó, mielőtt valaki belekommentálna. Kevés az ilyen, de létezik. Azt írta a pasi (:-DDDD), hogy tudja nem lesz tartós. Mégis honnan? Az a ksinő mindent megtenne érte gyanîtom. Ellenkezô esetben szóba se àllt volna vele, majd csak kesôbb bànkódott volna, hogy nem hallgatott a megérzésekre.

Jo, hogy vannak még Emberek manapsàg.

Ezek csak szàmok Fifi. Ő házasságban élt. Egy rossz kapcsolatban. Egy leány gyerekkel. Aztán találkoztunk. Se ő, se én nem hittük el elôszőr, hogy a másik észrevett minket. Sok pasival ellentetben az első pillanattól vállalt, viszonylag hamar megbeszélte otthol is. Hallottam olyanról, hogy hónapok telnek el. Van egy -tényleg szerelmes- fiatal kishölgy, aki végül koppon marad. Én tényleg szerencsés vagyok a Férjemmel.

Ritkaság az, ha valaki nem a javakat nèzi és keresi.

Nőként biztos tudod milyen egy pasira “szerelmesen” nézni. Ezt az érzést kell keresni. Ha îgy néz rád egy nô, te vagy egy ritka szerencsés ember. Meg kell becsülni az efféle kapcsolatokat.

" Nem jàr kézenfogva tehát az iskolàzottság és az intelligencia, vagy éppen a szeretet."

Nagyon egyetértek ezzel.

Eleve többféle intelligencia van.

A, meg B, meg egyebek.

Genetikailag öröklött IQ intelligencia, meg a B, a tanult dolgok.

Én pl. 2 durva egyetemet szenvedtem végig, számos nyelven beszélek , szóval papíron "comme il faut " vagyok, de valójában nem túl sok ész szorult belém. Nem valami vidám szembenézés önmagammal, elhiheted nekem. Megkérdezhetem, hogy hány év volt köztetek az idősebb férfival ?

Tudod,èrtelmiségi berkekben, sokkal nehezebben fogadták el a tényt, hogy a férfi nálam jóval idősebb-az apâm lehetne, és biztos pedofil vagy bolond, “mit akar az egy kislànytól?” Volt ez nagyon régen. Én sem voltam normális szerintűk, mondanom sem kell. De megbékéltek a gondolattal. Az ő csalàdja, a szàmomra túlzott vallásosság és Istenbe vetett hit ellenère -annyit làtott, hogy a fiuk boldog. Nem számított volna, ha azonos nemű párra talàlt volna se(!!!!!!!!).

Nem jàr kézenfogva tehát az iskolàzottság és az intelligencia, vagy éppen a szeretet.

megfejtettem a välasz miertjet.

A Nusikät Hansikänak olvastam,mert a szemem sem mär a regi...

Az en hibäm volt, ne haragudj...

Ö sem irt ilyesmit, nem tudom megmagyaräzni tenyleg.

vedd kerlek semmisnek a szavaim.

megöregedtem.

Bocsänat, Nusikänak szäntam a soraim...

Tul korän volt amikor irtam, bocsi.

Nem rád irigykedem ! :)

Mondtam volna ilyesmit ? :)

köszönöm a kedves szavaid, de räm tenyleg kär irigykedni..-))

mert megöregedtem...sajnos...

Minden reggel megremülök a sajät tükörkepemtöl...-))

Nem szoktam irigykedni, de azért bevallom, picit irigyellek.

Talán mindenki olyan idillre vágyik, amit leírtál.

na, akkor erre koccintsunk...

Prosit..-))

Egyébként szeretek egy férfit. Csak két évtizede :-) tisztelem. És ő is engem. Ezek a hazudozások és jàtkok a mi kapcsolatunkba nem férnének bele.

Esznk ágàba se jutna megcsalni egymást. Mondjuk màr hova? Egyebként is. Az első pillanattól olyanok vagyink, mint a borsó meg a héja. A röpke sok éves korkülönbség dacàra.

Sajnálom azokat, akiknek ez a fajta tiszta szeretet és elsöprő szenvedély nem adatott meg. De magamat szerencsésnek tartom :-)

Aha, pont egy Liliomos Szent Imre hercegnek tűnsz, aki szigorú, szűzi erényekkel ékes ! :):):)

A Congregatio Jesu rendházában rólad van megmintázva Assisi Szent Ferenc freskója az apáca-dormitórium plafonján ! :):)

én is ezt gondolom.

mindkettőnknek egyszerűbb lenne az élete, ha otthon 100 %-os, maradéktalan boldogságban élnénk.

De nem adatott meg ez egyikünknek sem.