Ti munkahelyet váltanátok ilyen esetben? (beszélgetés)

Igen, én is erre gondoltam.

Bár, előbb mindenképp meg akarom tudni, hogy lehet-e köztem és Anita között valami, a levegőn kívül.;)

Másrészt félek is tőle egy kicsit, sokszor arra gondolok, hogy talán ő is lrnéz, megvet engem a hátam mögött.

Hát ez a másik, hogy már nem tudom ki van velem és ki ellenem.

16 munkatársam van az étteremben, ebből talán 10 van akiről úgy hiszem, hogy nem túlzottan kedvel, illetve nem szeretné, hogy velük dolgozzak, mármint szóban nem mondta ki egyikük sem, de én így érzem.

Példaul 2 hete is az alagsort takarítottam, majd 2 munkatársam angolul kezdett beszélni, csak fél füllel hallgattam, de annyit tisztán kivettem, hogy az én illetve Georg nevét emlegették.

Majd jött Arthur, a másik séf, és azt mondta, hogy "No, no, no. Márk is here." Gondolom látta, hogy hallgatom őket, illetve tudván, hogy az angoltudásom relatíve jó, rájuk szólhatott, hogy ne beszéljenek ki, amikor hallom.

Nos, köszönöm szépen a válaszaitokat.

Lehet, hogy tényleg maradok és csak egy ugródeszkának tekintem az egészet.

Egyébként, azt hiszem van egy kis beszédhibám is, szerintem nem artikulálok megfelelően vagy nem jó a hanglejtésem és úgy érzem, hogy sokszor belekötnek.

Pontosabban van egy srác, talán valamivel fiatalabb nálam és néha hallom tőle, hogy "vavava" vagy "pupupu" és úgy tűnik, mintha uszítani is akarna ellenem, illetve már többször kifigurázott, pedig alapvetően tisztelettudó vagyok vele. Na most vele mit kezdjek? Szarjam le?

Illetve van még valami, amiről nem tettem említést, de úgy gondolom, hogy fontos lenne beszélnem róla.

Van egy német lány a munkahelyen, ő a recepción dolgozik és Anitának hívják, tőlem nem sokkal idősebb, és azt hiszem, hogy egy kicsit szerelmes vagyok belé.

Talán 2 héttel azután kezdődött nálam ez, hogy munkába álltam takarítóként, és bár eleinte nem is nagyon figyeltem oda rá, egy idő után feltűnt, hogy viszonylag szép nő és kedvesnek, aranyosnak láttam.

Eddig nem beszéltünk sokat, de például mindig köszön nekem, sokszor megérdekli hogysmint vagyok, amire általában csak egy rövid felelettel válaszolok.

Úgy érzem, hogy nagyon szeretnék vele lenni, de sajnos nincs nagy gyakorlatom a csajozásban, eddig csak egy barátnőm volt.

Bár nem tudom, hogy van-e párkapcsolata jelenleg, de ha nincs, talán esélyes lehetek nála.

Szóval, hogyan közeledjek hozzá?

Ez az első munkahelyed, és nem az utolsó! A helyedben figyelnék, pontosan dolgoznék, és nem foglalkoznék azokkal, akik idiótának mondanak a hátad mögött. Ellenben mindkét nyelvet (az angolt is) komolyan tanulnám. A gondjaid nagy része abból adódik, hogy nem érted teljesen, mit mondanak, nem pedig a munkád bonyolultságából.

Ha tapasztalatot szerzel + a főnök látja, hogy tisztességesen dolgozol, és nyelvileg is fejlődsz, sokkal több lehetőséged lesz. Ez csak egy ugródeszka, ne tekinsd többnek.

Lenyomtam…

Szóval szerintem maradj kitartó és majd meg lesznek a munkáddal elégedve, be fognak fogadni. Jó cimbik lesznek. Figyeld csak! ☺️

Hozzám több mint fél évig nem szólt senki a munkahelyen. Tartottak tőlem vagy nem tudom. Azt mondták, hogy furcsa vagyok. Most már nem vagyok. 😀

Szerintem azt hiszik feladod, talán még fogadást is kötöttek rád, hogy meddig maradsz.

végre valaki nem 3 szóval indított beszélgetést

szerintem tarts ki egy kicsit. egyrészt az ember nem menekülhet el az első problémánál, másrészt akkor is tapasztalatot szerzel amikor épp nem érzed magad valami fényesen ebben a társaságban. legyél laza, kérdezz ha ugy érzed kell, kedves akivel kell, aztán kialakul

kicsit olyan érzésem van mikor olvasom a történeted, amikor a suliban a gyerekek rászállnak a leggyengébbre. szóval azért ne hagyd magad.

beszélsz angolul, valamennyire németül és már elindultál. szóval kitartás

Az eleje mindig nehéz. Ha be szeretnél illeszkedni ne félj a főnöktől, kollégától is kérdezni pl. a sütőtakarításnál, hogy mivel, hogyan szoktátok, stb. Ha épp nincs mit csinálni -bár nem tudom, van-e olyan- mit segíthestz? Szóval lássák, hogy akarsz dolgozni, odateszed magad. Túlzásba azért ne ess mert mindent (is) rád raknak akkor ha látják, hogy meg udod csinálni. Azt is megemlítheted, ha valami baj van a munkáddal neked szóljanak ne a hátad mögött, hisz abból tanulsz. Egyébként nem biztos, hogy rólad van szó, téged idiótáznak amikor elcsípsz egy-egy beszélgetést, simán lehet a főnököt / tulajt szidják.

Kitartást, minden kezdet nehéz! Adj még egy kis időt magadnak aztán, ha még mindig úgy érzed nem fogadtak el, keresel mást. Csak ne add fel!

Egyetértek!

Különösen bíznék a főnökben, ha még ráadásul önként továbbképeznéd magadat németből is. Nem kell nekik tudni róla, csak hogy légy spéci benne, és alkalomadtán majd tökéletes német nyelvtudással tudsz nekik "beválaszolni". Addig pedig azzal is gyakorlod a nyelvet, ha (beleszólás nélkül!) hallgatod őket. :))

Ez az első munkahelyed idegenben? Úgy érzem az írásodból, hogy kisebbségi érzés van benned. Meg akarsz felelni, de kinek is?

Ha nem fogadnak be, de legalább nem szívatnak.

Az, hogy fél füllel elcsípsz szavakat közel sem biztos, hogy rólad van szó.

Saját magad fogod így kikészíteni.

Van ismerősöm, aki néhány éve japán ételeket csomagolt. Ma ő vezeti a boltot.

Légy türelmes magadhoz és igyekezz legjobb tudásod szerint elvégezni a munkádat! Ha megismernek a kollégáid biztosan szerzel majd barátokat is. Csak türelem!

Szia!

Ezzel mit akarsz mondani?😁

Sziasztok!

Leírom a lényeget, ami lehet, hogy hosszú lesz, mivel úgy érzem, ki kell írnom magamból.

A nevem Márk, 25 éves férfi vagyok, 2 hónapja jöttem ki Németországba dolgozni és egy szállodában helyezkedtem el, ahol kezdetben szobatakarítást végeztem, jelenleg pedig mosogató vagyok az éttermi részlegben.

Nos, szobatakarítóként csak ideiglenesen kellettem, mivel hiány volt e téren és előre megbeszéltük a főnökkel, hogy más jön majd a helyemre, én pedig mehetek a konyhára (egyébként hárman vagyunk mosogatók, egyszerre ketten dolgozunk).

Nagyon örültem neki, mivel úgy gondoltam, hogy majd csak beilleszkedek, szerzek pár barátot, ráadásul kapok ételt is, szóval minden szipi-szupi lesz.

Bár itt megjegyzem, adódtak nehézségek, mert a német nem megy olyan jól, inkább az angolt használom, aber ich lerne Deutsch, továbbá soha nem dolgoztam étteremben/szállodában, nem töltöttem még huzamosabb időt teljesen idegen nyelvű környezetben, mindenesetre, mint említettem, optimista voltam.

Kezdetben egy fekete srácot kaptam magam mellé (Frank), aki 1 éve van itt, vele angolul kommunikálok, jelenleg pedig egy német fickóval tettek össze, vele is azt angolt, néha a németet használjuk, amelyik jól esik.

Azonban, már a harmadik napon elkezdődtek a bonyodalmak, mivel a papírszemetet a kartonos konténerbe ürítettem véletlenül, ami nem lett volna szabad és a szállodatulaj tudomást szerzett róla.

Másnap mondta is a kolléga, hogy ez big problem, de ezen kívúl nem történt semmi említésreméltó, majd harmadnap kihallgattam egy angol nyelvű beszélgetést, amiben leidiótázott a Peter, a séf, aminek vélhetően a kukás incidens volt az oka.

Egész pontosan, csak a végét füleltem le, rólam és a német mosogatóról beszéltek (Georg a neve) és valahogy úgy hangzott, hogy: "He (Georg) is not an idiot than this Márk. Where are Georg? I can show you." Körülötte pedig volt másik 3 ember, akik jót nevettek ezen, az egyik Frank volt, illetve egy szakács és egy pincér.

Na mondom, helyben vagyunk.

Ekkor gondolkoztam először a felmondáson, de aztán a főnök (nem ő a tulajdonos, egyébként Mateo a neve) lebeszélt, azt mondta, hogy nem akarja, hogy rosszul érezzem magam. Végülis hallgattam rá, úgy tűnt egy ideig, minden a helyére kerül.

Ezt követő 2 hét után Frank szabadságra ment (28. óta) és Georggal dolgozok azóta is.

Nos, igyekszek, ahogy tudok, de kiütköznek a nyelvi nehézségek, főleg az én részemről, ami miatt néha elég esetlen vagyok.

Ehhez hozzájön, hogy múlt hét óta úgy érzem, hogy rendszeresen kibeszélnek, főképp németül, gondolván azt úgy sem értem annyira.

Egyébként meg is kérdeztem Georgot, hogy "Do you don't like me?", amire az volt a válasz "Keine Problem", de én úgy érzem nagyon is van problémája, csak valamiért nem nekem mondja el, hanem például Peternek.

Aztán szerdán nekem kellett kitakarítani a sütőt egyedül és először, ami csupa korom volt, kínlódtam is vele nem keveset.

Hirtelen azt se tudtam, hogyan, mivel csináljam, végül Peter is szólt, hogy még 1 órám van rá, de azt hiszem jól sikerült a munkám.

Ugyanakkor közben megint meghallottam Petert beszélgetni egy recepcióssal, tőlem talán 2 méterre voltak, nem sokat értettem tisztán, viszont megakadt a fülemen, mikor azt mondta, "idiots", és éreztem, hogy rólam lehet szó.

Ma pedig szintén előfordult.

Például mentem a konyhából az étterembe, ott volt Peter és Gian, az egyik szakácsunk, akik egyébként jóban vannak, és azt mondta, ha jól hallottam, "come the idiot".

Vagy másik eset, hogy Gian hoz a mosogatóhoz egy tányért, erre azt mondja az egyik pincér, Ricci, hogy "die idiot des leicht schritten", ami gondolom szintén nekem szólt.

Egyszerűen azt érzem, hogy mindenki utál és megvet, pedig alapjáraton egy segítőkész és tisztelettudó srác vagyok, illetve tényleg próbálok alkalmazkodni.