Ti mindent megvesztek a gyereknek? (beszélgetés)

Ha valamit nagyon szeretne, és nem kerül irreálisan sokba, és nincs valami komoly oka hogy ne kapja meg, akkor előbb-utóbb megkapja. Ezt Ő is tudja, nem jellemző rá, hogy hisztizne pl. egy üzletben mindenért amit meglát. Ha olyat kér, amivel nem értek egyet, azt megbeszélem vele is, hogy értse az okát.

Húsvétra nálunk van ajándék, bár nem ez a lényeg. Viszont nem szeretem ha elárasztanánk édességgel, így inkább játékot kap. A másik, hogy nálunk minden ajándékozós ünnep télen van, ilyenkor meg semmi. Most pl. Logico-t kap, mert a kicsiknek valót már kinőtte, és sellőbarbie-t mert annyira régen vágyik rá - bár ez utóbbival kapcsolatban nagyon-nagyon nehezen és csak nagyon korlátozottan adtam be a derekamat, 4.5 éves és ez lesz a második példány...

Úgy gondolom, egy gyerek akkor tanulja meg kezelni a vágyait ha megtanítjuk rá. Meg kell tanulnia persze, hogy nem kaphat meg mindent azonnal amint kiejti a száján, vagy hogy nem lehet mindene ami másnak van, de azt is meg kell szerintem tapasztalnia, hogy milyen érzés nagyon vágyni valamire és végül megkapni és örülni neki. Hiszen később, felnőtt korában is valahogy így kell működnie... nem kell hogy mindent megvonjon magától, de fontos hogy tudjon mérlegelni, mi mennyire fontos és mennyire szeretné, és vajon okoz-e majd annyi örömet mint amire számít... nem tudom érthető-e ;)

Megbeszeltuk a ferjemmel a dolgot. Hazajott es a Vanda ezzel fogadta egy nagy puszi utan :-) :

"Apa! Kepzeld, mit lattam... " Mire apa: "Meselj, mit?" (azt hitte, h valami allatot vagy erdekesseget) :-)

"Egy masik kisfiunak csicsije volt." ;-) persze apa nem tudta mi az a csicsi! Visszakerdezett. Vandi megkerdezte tolem sugva, hogy mi is volt az... Majd odakiabalta apjanak: "Moncsicsi!!! Apa! Nem tudod mi az?! Egy kis majom nagy fulekkel!" :-)

Ugy dontottunk, ha meg par nap mulva is emlegeti, akkor megkapja hamarosan. Ma egesz nap errol beszelt!

Édes lehetett :)

Nos ..hogy én mit mondtam volna ? Azt ,hogy " keresünk neked is olyan moncsi kis majmot " ! 3 gyermekem van és nem élünk úgy ,mint a királyok, de ha a gyerekek valami olyan dolgot szerettek volna ami futotta a lehetőségeinkből akkor azt megkapták . Érdekes módon nem lettek ettől követelőzők és azt is megértették mindig ha valamire nemet kellett mondanom . Persze én sem vagyok híve annak, hogy azonnal rohanni kell a játékboltba ha a gyerek valamit meglát ..de meg lehet lepni vele szülinapra vagy névnapra , vagy csak úgy ajándékba ha valami nagy dolgot tett :)Ész nélkül minden azonnal megadni, megvenni nem szabad ..de vannak erre jó alkalmak .

Ha mar ugye nagyobb a gyerek, az mas dolog...

Az, hogy azt mondani neki, "ha meset szeretnel nezni, akkor pakold el a jatekaidat!", az egy kicsit nekem olyan zsarolas szagu... Ez visszafele is elsulhet, nem?! Azaz mondjuk ezt eltanulja tolem es egyszer valamit kerek tole es visszavag, hogy "majd, ha veszel nekem gumimacit!" :-) csak egy pelda...

Olyan szokott elofordulni, hogy jatszik valamivel (mondjuk a fa vonatsinnel), ami szerte szet van. Kitalalja, h valami massal jatszana. Olyanker ertelemszeruen megmondom neki, ha osszepakolja az elozo jatekot... Mondjuk ezt mar van, amikor magatol is megteszi!

Én is valahogy így gondolom, az én fiam is mindent megkap aminek van értelme és játszik is vele. Nem kell ahhoz semmiféle ünnep, mert én sem lelkesedem hogy húsvétra, gyereknapra nagy ajándékokat kapjon.

A gyerekeknek mindig az kell ami a másiknak is van, ha nem csak egy fellángolás, és tényleg nem múlik a lelkesedés hát legyen.

Ezt is, meg azt is..

A maga után elrámolás, meg fürdés, meg mosogatás ezek alap..

De ha kell neki zsebpénz, vagy valami, akkor nem csak kunyerál, hanem pl. lemossa érte az ablakot, széket, konyhapultot, stb.. Ha több kell neki, többet dolgozik..

Ezt se baj, ha megszokja..

Ez nem azt jelenti, hogy amúgy nem kap semmit, mert nyilván munka nélkül is kap, csak a miérteket jó, ha időben tudja..

Kb. egy eves koraig en is beleestem abba a hibaba, h "mindent" megvettem neki a teszen, vagy a vateran - mondvan: olcso volt! :-) ezzel lealltam!!! Belattam, h elaraszta ak minket az "olcso" jatekok. Most ajandekozgatom el oket a baratnoim kisebb gyerkoceinek. :-)

Egyebkent szerencsere nem kovetelozo a lanyom es nem is akaratos ezen a teren. Hetente max. keszer kap esetleg kindertojast, vagy valami aprosagot - amikor boltba megyunk.

Ketten voltunk testvérek: két lány.

A locsolkodás kimaradt, ez volt helyette.

Tradíció: nagyapám udvarán kerestük, mit hozott a nyuszi.

4 fiam van.anyagi csőd lenne....és ők járnak locsolkodni :)

Nah, akkor megnyugodtam! :-) ugy latom a tobbseg hasonlo elvekben bizik, mint en! :-)

Azert tettem fel ezt a kerdest, mert nalunk ilyen meg nem volt, h valakinel latott valamit es esetleg szeretett volna olyat.

ez jó ötlet, én is jártam már így, az ember megtanulja idővel mit érdemes megvenni mit nem.

De addig nem tudjuk míg nem hibázunk néha:)

Nem régen olvastam egy hatalmas bölcsességet, ami így szólt:

Az a gyerek, aki mindent megkap, éppen, hogy mindent elveszít.

Már 3 éves kortól meg kell "dolgoztatni" a luxusért a gyermekeket, ha valóban, és a mai világban az életre akarjuk nevelni őket.

A dolgoztatáson itt azt értem, hogy egy mese nézésért minimum összepakolja a játékait.