Jaj Istenem!Ne akarj szöveget kreálni ehhez! Sikítva menekülünk (mi nők) a "bevált" ismerkedős mondatoktól. Meg kell figyelni, miket csinál, hol üldögél hosszabban (büfé? Tanterem? Iroda? ) Ott lenni valamilyen valós indokkal. Gyakran csak "jelen lenni". Akit sokszor látok, ismerősnek érzem. Már lehet rendszeresen köszönni neki. Először valami "véletlenül" közös pontot keresni- ugyanazt olvassuk a folyosón, ugyanabban a projektben vagyunk benne, ugyanazt vesszük a büfében...A beszélgetés ne ismerkedési céllal történjen (vagyis a másik ne érezze annak). Ha nem ismered, csak látásból, te sem lehetsz biztos abban, hogy akarsz tőle valamit.
Én inkább személyesen beszélnék vele. Találnék valami indokot, amiért megszólítanám. Aztán abból, ahogy reagál már látnám mennyi az esélyem arra, hogy esetleg lesz köztünk valami, vagy elengedjem a dolgot.