Ti is így élitek ezt meg, vagy csak az én "szűrőm" működik másként? (beszélgetés)
:D
Johny!
Valami problémád van talán? :)
nemrég még védtelek egy másik topicban, mert szimpi volt a hozzászólásod.
Nem jól látod a dolgokat, de tudod én okos nő vagyok, és nem szoktam vitázni ismeretlenekkel.
Mindenkit meg kell hagyni a saját hitében!
Még engem minősítesz mert őszinte vagyok és van geincem elmondani egy randi utás ha esetleg nem jün be egy pasi?
Ne nevettes már...és még te papolsz itt nekem a képmutatásról?
Az írásaidból ordít a lekezelő,nagyképű, önelégült jellemed!
Jahhh, hogy nem vagy kíváncsi az analizálásomra? nos ezzel én is így vagyok a te irányodból! ;)szóval csapj bele! :D
Az hogy ez a topic mennyire fölösleges, azt nehogy te mond már meg, jó? :)
Annyi bugyuta fölös topicokat lehet látni itt, hogy néha csak lesek..
Mégsem fröcsögök bele egybe sem hogy miért lettek indítva.
Miért? mert nem vagyok negatív ember.
Én nem a beszólogatásokban élem ki vágyaimat!
De egy dologban egyet értünk: az amikor egy pasi nagyon bejön külsőre, az még nagyon nem szerelem!!!
Az csak egy vágy!
Ezt én is tudom....
A szerelem ennél egy bensőségesebb, mélyebb érzés.
És olyanban nem létezik kor és külső..... :)
Szióóó! :)
Igen, adtam én nem csak testépítős pasinak is esélyt.
Hiszed vagy sem,az én egóm egyenes arányban áll az intelligenciámmal.
Pl: egy pasi volt olyan, akinek nem jöttem be az első randin.
És tök őszinte volt hozzám, elmondta ezt, és én nagyon díjaztam benne hogy őszinte velem.
Nem urciztam be, nem utálkoztam, hizsen azt néztem ebben, hogy ha ilyen őszinte ebben, akkor szerintem ugyanilyen korrekt lenne másban is.
Nos, ez a pasi már nagyon sok éve az egyik jó barátom.
Nem izgat hogy utána hogy utál egy pasi ha elutaístom, csak tudod, eléggé kellemetlen tud lenni amikor egy egótörés miatt ellentábort csinál nekem...pedig csak őszinte voltam vele..
Minden inteligencia kérdése szerintem.
Az információ nem helyettesíti a belső munkát, maximum lehetőségeket, technikákat ad hozzá.
Ha hiány, elakadás, sérülés, fájdalom van, azt mind meg kell gyógyítani (mert ezek meggátolnak abban, hogy szabadon és szeretve tudj élni) és erre sokan nem képesek vagy még inkább neki sem állnak. Nem akarják, mert még szembenézni vele is félnek. És igazuk van, mert sokszor borzasztó nehéz, iszonyúan fájdalmas. Ez kőkemény munka.
Nézd meg mennyi információ vesz minket körül. Csak nem vesszük a fáradtságot hogy tovább olvassunk. Hogy megértsük őket. De ha elolvassuk, akkor meg nem alkalmazzuk. Annyi lehetőséget, kegyelmet kapunk fentől, és mégis erősebb a lenti, sötét, kollektív erő. Mert hagyjuk. Csak ennyi a probléma.
Képesek lennénk szeretni, csak nem ez a menő. Meg nem akarunk kitűnni. Holott a szeretetreméltóság alaptermészetünk.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy tudomásul veszem. Ez természetes, attól, hogy tagadom még létezik.
Amit a fájdalomról írsz: ez max. kis fájdalomnál működik, sajnos.
Ne keverd össze az azonosulást az elfogadással. Azonosulnod nem kell vele. De érdemes elfogadnod, hogy létezik. A saját érdekedben is.
Gondolj arra, hogy mondjuk fáj a derekad. Először kicsit zavar, aztán nagyon, végül elviselhetetlen. Veszel be gyógyszert, de nem használ. Ideges vagy és veszekszel mindenkivel. Dühöngesz és közben még azt is megkapod, hogy milyen kiállhatatlan sárkány vagy ma...
VAGY elfogadod, hogy most ott az a fájdalom, egy kicsit itt lesz, majd elmúlik, de nem kell sem azonosulnod vele, sem küzdeni ellene. Tudomásul veszed, hogy van, amit tudsz, azt megteszed, kezeled, aztán teszed a dolgod. Észre sem veszed, hogy fáj, ezerszer jobban alakul a napod. Nem veszekszel és nem erőlködsz. Úgy elmúlik a fájdalom, hogy nem is tűnik fel.
Itt a különbség.
Valaki az izmosból válogat, van aki a vékonyból, van aki a szőkéből, stb...
Ezzel nincs is semmi baj. Tudja mit akar.
De kellenek a lelki minőségek is.
Aztán persze lehet hogy pont az ellenkezője (test) fogja vinni a pálmát.
Úgy tűnik félreértettelek, így már más a helyzet.
Én sokkal jobban szeretem a "megkülönböztetni" szót, mert abban nincs semmilyen a minősítés, csak a másság elismerése.
Erős lelkületű ember nem hullik szét, csak olyan, aki már eleve gyengébb. Aki erős, el sem jut a vesztes pozícióig.
De teljesen mindegy, széthullva, nagyon vesztes pozícióban még inkább nem marad benne valaki, akinek van önbecsülése (vagy volt).
Mindenkinek joga van megítélni másokat. Megítélés nélkül nem tudjuk hogy MI VAN. A megítélés egy reális, objektív, tudatos tevékenység.
Az ítélkezés az más dolog, mert ott a megértés hiányáról van szó. Az egy elvakult, szubjektív vagdalkozás.