Ti hogyan teszitek túl magatokat a múltban elszenvedett sérelmeken? (beszélgetés)

Idővel.

Kiiktatni, tudatosan nem gondolni rá. Aztán elhalványulnak a sérelmek.

Én mondjuk nem tudok haragudni azokra, akik valaha fontosak voltak számomra.

Én is megtalálnám a gyenge pontját, és amikor legkevésbé számít rá, megkapná.

Pár napja volt ilyen. DDD

Igazából arra irányult a kérdésem, hogy ti milyen módszerekkel teszitek túl magatokat azon, ami a legjobban bánt benneteket, hogyan éritek el, hogy ne fájjon.

Ha megalázott valaki benneteket, megtalálta a gyenge pontjaitokat, és azokat használta fel, akkor mit tesztek?

Tudom, hogy az onmarcangolásnak, a haragnak és a megalázottság érzésnek hosszú távon nagy egészségkárosító kovetkezményei vannak, ezért szeretném megváltoztatni a hozzáálásom a sérelmekhez.

Csak nem tudom, hogyan csináljam, hogy ne torjjon rám az ezek miatt érzett fájdalom.

És le akarom kuzdeni a mefelelési kényszeremet is.

Szerintem senki sem turné el, hogy meghurcolják igazságtalanul, és, hogy alapból tiszteletlenul viszonyuljon hozzá néhány ember, akik képesek megítelni másokat, pletykák alapján, úgy, hogy nem is ismerik, és nem is gondolkodnak el rajta, hogy van-e a dolognak valóságalapja.

Emellé még alapból van, mindig is volt egy lekuzdhetetlen, megrogott mefelelési kényszerem, hogy az érdekel, hogy mit mondanak rólam mások.

És nem tudom azt mondani, hogy elfogadom, hogy megaláztak, megrovidítettek, és lejárattak, hiába tudom, hogy, akik ismernek, akiknek fogntos vagyok, akik tisztelnek, ok úgyis tudják, hogy mi az igazság.

Mert zavar, hogy vannak olyanok, akik nem tudják.

Nem érzek gyilkos haragot iránta, és, hogy mindenáron bosszút kell állnom.

Az érdekel az egészbol a legjobban, hogy tisztázzam magam olyan megalzó és undorító dolgok alól, amiket sokan gondolnak vagy elgondolkoztak rajta miatta.

És, hogy visszakapjam, amit miatta veszítettem el, és a naivságom miatt.

Mert ezek fájnak a legjobban.

Ha tisztázódna minden, akkor nem érdekelne, hogy vele mi lesz.

Ez már megtortént.

Tudod, ha pofán versz valakit, mert nem tudsz uralkodni magadon, mikozben a képedbe rohog, és ennek azok a szemtanui, akik annyiból ismernek téged, amit tole hallottak, akkor magad alatt vágod a fát, és azt fogja sugallni ez a tett mások felé, hogy biztos frusztrált vagy azért mert lejáratott téged az ,,igazsággal´´. Amirol csak te tudod, hogy hazugság és azok, akik jól ismernek téged és ot is.

És ha elgodolkodsz azon, hogy miért a pont te lejáratásoddal akart elore jutni, akkor rájossz arra, hogy naiv voltál, azt hitted, ha te nem akarsz másokat bántani, akkor ok sem fognak téged, és rosszkor voltál rossz helyen, így éppen kapóra jott a naivságod egy számító embernek.

Valoszínuleg nem a személyeddel volt a gond, hanem te voltál kéznél, és tudta, hogy veled megteheti.

Én csak vissza akarom kapni, amit igazságtalanul elveszítettem, és hogy kideruljon az igazság mindenrol.

Ha kiderulne az igazság, akkor úgy is megkapná, amit érdemel. Azután már hiába tenne bármit, soha tobbé nem bízna benne senki, és nem tudna senkit megrovidíteni, hacsak nem tunik el messzire, ahol senki nem ismeri.

És neki ez fájna a legjobban, ha kiderulne, hogy semmi nem igaz abból a képbol, amin mindedn erejével dolgozik, hogy elhitessen másokkal.

És ha ezek a sérelmek kihatnak a jelenedre is?

Ha hiába próbálod megvédeni magad, akkor is te fogsz veszíteni, mert nem hitted el, hogy képes olyan dolgokra, amikre nem számítottál, és nem tudtál idoben reagálni?

Ezzel én is tisztában vagyok!

De hogy valamivel én is visszavágok, valahol valamit én is adjak neki vissza, azért az, annyi nekem is jár!

A múltban érteken?

Én akkor, ott szoktam kifejteni véleményemet, ahol ér. Így utólag nem kell rágódni rajta. Max. 2-3 nap, de az még nem annyira a múlt.:))

Sokáig nem hittem el, de léteznek olyan emberek akiknek nincs lelkiismeretuk, és szemrebbenés nélkul megtesznek bárkivel bármit.

Nem cipelném ezeket a sérelmeket, de ha egy másik ember miatt veszítek el sok mindent, ami fontos neked, és sok ember, aki alig ismer, mebélyegez, és elhisz rólad olyan dolgokat, amiket más kitalált, amikbol egy szó sem igaz, csak rájott mik a gyenge pontjaid, hogy lejárasson,akkor nem tudom mit kéne tennem.

Hiába vagyok sokszor tisztában azzal, hogy valaki azért akar eltiporni vagy lejáratni, mert a saját gyengeségét, sérelmeit vetíti ki rám vagy másra.

De mégis sikerul neki az, amit el akar ezzel érni.

Hogyan tegyek úgy, mintha nem fájna az, hogy sokan elhiszik, amit mond, hogy neki van igaza, és kozben a szemembe rohog, olyan szoveggel, hogy ,,így jártál, fogadd el, hogy a gátlástalan, gerincterlen, patkanyoké a világ.´´?

Ha a belső vizsgálódásodnak ez a végeredménye, akkor már legalább tudod, hogy nem te váltottad ki belőle, és akkor azt is tudod, hogy majd, amikor eljön az idő, a saját lelki-ismeretével őneki kell elszámolnia! Felesleges a tüskéket hordoznunk magunkban, felesleges sérelmeket cipelnünk, tedd le, annak megoldása legyen a másik gondja.

Egyszer egy kollégával tisztességgel össze-szólalkoztunk, szakmai kérdésekben nem igazán értettünk egyet. Ő is mondta a magáét és én is.

Másnap odajött hozzám: ne haragudj, hogy olyan csúnyán kiabáltam veled, tudod, ha ezt teszem, utána elszáll a mérgem, és azok után már nem haragszom!

Mondtam neki, én is csak addig haragudtam, amíg el nem aludtam!

És szerintem ennél hosszabb időre nem is kell, nem is szabad sérelmeket magunkban hordozni!

Soha nem ártanék szándékosan egy másik embernek.

Nem erkolcsi okokból, hanem mert nem érzek rá késztetést, nem tudok, nem akarok bántani másokat.

Nem kell tenni vagy mondani az embernek néha semmit, hogy egy másik ember irigységbol vagy azért akarja eltiporni, mert a saját onbecsulési problémáit, és belso konfliktusait akarja rá kivetíteni, és saját magáról elterelni a figyelmet.

A rosszinduatnak és a gonoszságnak nincsenek racionális okai.

Sokkal inkább ellenszenv, irigység váltja ki.

És sok ember mások lelki terrorizálásával akarja erosnek láttatni magát.

És sok ember másokkal való elfoglaltsága a semmittevésuket tukrozi.

Mindig tisztában vagyok a cselekedeteimmel, a szavaimmal, és azok súlyával.

És nem kell racionális ok arra, hogy egy ember tonkre akarjon tenni egy msáik embert.