Ti hogyan teremtitek meg a családi idilt? (beszélgetés)

A "családi idill" mint olyan, nagyon tág fogalom , és ahányan vagyunk, kinek-kinek annyifélét jelent.

Megteremteni pedig szerintem nem lehet, csak élni lehet benne, (vagy nem élni).

Családi idill... létezik ilyen egyáltalán? Én eddig - életem 53 éve alatt - csak filmekben láttam családi idillt. Mindig sajgó szívvel, gombócal a torkomban vágytam rá. De az idill megteremtéséhez legkevesebb ketten kellenek. Egyedül sztem ha belegebedsz sem tudod megteremteni a családi idillt. Legfeljebb a megteremtődésükhöz szükséges hátteret biztosítod.

De mondom: szerintem.

... akkor egy kicsit a gyerekekről... ;)

"Nem. Nem vagy tökéletes – és nagyon sajnálom,

hogy amikor még kicsi voltál, némelykor talán

éppen a tökéletességet vártam tőled. Te jobb vagy

a tökéletesnél. Egyedülálló emberi lény vagy,

esendő, kutakodó, akit mindig is lenyűgöztek

felfedezései és álmai. Örök hálával tartozom azért,

hogy egy kis darab belőlem is visszatükröződik a

lényedben, melyet magaddal viszel majd abba a

jövőbe, amit én már nem láthatok meg.

Magadban hordozod minannyiunkat – és mégis

örökre önmagad maradsz."

.... meeeeeeeeeeeer' Őket is imádom! Kettő van! :o))

Jaaajj,ezek annyira szépek,annyira igazak, annyira jó olvasgatni... csakhát... olyan nehéz nem megfeledkezni róla. Okosan szeretni? Ez z élet legnagyobb kihívása, gyerekünkre, párkapcsolatunkra egyaránt!

De már maga a tény,hogy erről beszélgetünk,olvasunk,mutatja a bennünk lévő igyekezetet ! :)

... még ezt az egyet ide írom, mert kicsit bekapcsolható a témába.... és megígérem, hogy többet nem idézegetek....

"Amikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől mégis hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?"

Márai)

"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos."

Jelenits István

.... ez teljesen így szép... én is szeretem Müller Péter írásait! :o) ... és még néhány hasonló gondolkodóét... :o)

"Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában, hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat, de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot, jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket, megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit."

Thomas Stearns Elliot)

Igazakat írtok és fontos dolgokat. De a legfontosabb a szeretet. Az igazi. Amiről Müller Péter úgy fogalmaz a Szeretetkönyvben,hogy "a szív szemével látni". Mert akkor tudjuk megtartani a másikat,ha a hibáin túl látjuk az igaz emberi valóját. És ha szeretünk és viszont szeretnek,akkor nem is KELL MEGTEREMTENI/MEGTTARTANI egy családi idillt,hanem MAGÁTÓL megmarad.A nő feladata ez a szeretet, hogy ő nyisson:mert szeretni kiszolgáltatott dolog. Ezekben a törődésekben,amiről Camea írt, nyilvánul meg a szertet. De belülről kell fakadjon, akkor tud a ffi viszont szeretni és tanulnak meg a gyerkek igazi kapcsolatokat. Ettől lesz szerintem egy család igazi család. Nincs az a szép mesteri vacsora vagy gazdag program,ami összetart egy családot,ha nincs mögötte igazi érzés. Akkor érezzük jól magunkat egy családban,ha levehetjük az álarcunkat, felvállalhatjuk a hibáinkat és meg is bocsájtjuk egymásnak azt,mert látjuk és szeretjük a másikban az embert. Akit pedig jónak látnak,igyekszik is jó lenni,így előrébb visszük, felemeljük egymást.

Persze "csinálni kell a szeretést", kinek-kinek más a vágya, van,aki a szavaktól várja a megerősítést, más a tettekben, megint mások az ajándékokban stb. Tehát "személyre szabott kivitelezés" kell. De az alapja az,hogy ne hagyjuk becsukódni a szív szemét.

Nem azok:))))Mert ez mindig két emberen múlik,bizony.

Ha tanácsom lehetne ,a kismamás felé az az lenne,hogy harcolják ki önmaguknak a szabad időt,néha öltözzenek fel és sminkeljenek és kérjék meg a férjüket ,hogy maradjanak a gyerekekkel,mert nekik is megjár egy pár óra szabad levegő,meg maga az érzés ,hogy NŐK és nem csak anyucik.

Igenis folyton ki kell vívni a férj elismerő tekintetét,meg bezsebelni a dícséreteket ,hogy "milyen szép vagy":))),már csak ezért érdemes elmenni néha,egyedül is.

Mert a férjek,hajlamosak elfelejteni(a mi hibánkból),hogy kit is vettek feleségül egyszer és miért:D

Igen,pontosan.Ezen minden nő keresztül megy,szerintem.Egyszerűen képtelenség annyira skizofrénnek lenni,hogy nappal anya,este feleség,közben házvezetőnő és takarítónő,aztán meg éjjel ,fel a csipkés tanga,illatosan ,frissen .....na nem ,ez sajna nem működik.Nem azért mert igénytelenek lennénk,hanem azért ,mert túl skizofrén helyzet:D

Szóval nehéz dolgok ezek és valahol a mi hibánk,hogy így alakul,mert a fontossági sorrendbe a kapcsolatunkat a férjünkkel helyezzük a legalsóbb szintre,no és persze vele együtt önmagunkat is.

Pedig a férfiak ,ha választanuk kell ,inkább a tangabugyit válasszák(-nák),mint a finom vacsit :DDDD

Na igen,persze,de te is a saját hibádból tanúltál,vagy nem?:)))

Gondolom azóta a gyerekek is nagyobbak,már nem kell futkozni utánnuk,van időd más dolgokra is,de az elején nagyon nehéz ,még ezeknek a dolgoknak is megfelelni,sőt én azt mondom szinte lehetetlen.

Szerintem ,minden házasság a gyerekek születése után eljut erre a szintre,kivétel nélkül.

Van ,ahol helyrehozható,de van ,hogy annyira eltűnt a valódi kapcsolat,hogy már nincs mitt tenni.

Nem biztos, mivel ezek nem annyira óriási dolgok... , pl. hogy ne csak otthon szabadidőruhában lásson a párunk; hogy néha rá lehet bízni a gyerekeket a mamára; hogy el lehet menni néha egy színházba és utána beülni egy vacsira; hogy a barátokkal egy zöldövezeti bográcsparti jót tesz a családi életnek.... szóval apróságok. Van, aki ezeket alapból tudja, de van akinek eszébe se jut. :o)

Hja, én pl. imádok a fiúkkal (a párom és a horgásztársai) horgászni menni. Ha tudják, hogy én is megyek, akkor viszik a bográcsot, vagy a grillsütöt... és sütnek, főznek ezerrel. Én meg királylány vagyok.... én kapom a legfinomabb falatokat... a legfinomabb bort... a legjobban behűtött sört. :o) .. és ezért csak csodálnom kell őket, hogy milyen ügyesek, hogy mekkora halat fogtak, és milyen finomat főztek... és a párom ezért roppantul büszke rám! :o) Olyan könnyű a férfiembert boldoggá tenni, hogy ezt 20 évesen nem is gondolja az ember. :o)))))))

Így van.

Viszont senki nem fog tanúlni addig ,amíg maga is meg nem botlik:))))