Testi fogyatékosság kizáró ok egy társkereső hirdetésben? (beszélgetés)

Próbáld ki, hírdess.

Aki átugorja azért nem kár.

Akinek felkelted az erdeklődését, azzal már bármi lehet. Az esély végül is 50%. És gondolj bele, egy parkapcsolathoz elég az 1% is.

Egy ember a millióból.

Jobb lenne, ha leírnád, mert nagyobb rálátásod lenne kinek mi a véleménye róla.

Volt egy félkarú kollégám. Sportoló, versenyeken indul. Dolgozik, szórakoztatóan kommunikál, nem nyaldossa a sebeit, vezet, bulizik, mint bármelyik korabeli.

Neki nem nehéz ismerkedni.

Van vak ismerősöm is. Ő nő. Szintén sportról, cikkeket ír. Önálló otthona van. Nagyon dekoratív is. Divatbemutatókon, fotózásokon is szerepek. Neki sem nehéz kapcsolatot találni.

Ugye azért a fogyaték nélküliek többen vannak, de akad közöttük olyan,aki teljesen életképtelen , hiába ép és még jól is néz ki, ha 2 mondatot nem lehet vele beszélni, tudása sekélyes.

Tehát vágj bele, puding próbája az evés, majd alakul a dolog. Egy a lényeg ne vedd véresen komolyan, de a teljesen épeknél is ue. van.

"Ők csak az angolok nevetségesen erőltetett térdeléses bohóckodását látják, amiről nekik is meglehet a véleményük."

Jogod van magadban ezt gondolni, de le is írni nagyon gáz. Elnőzendő, ha fogalma sincs a kultúrájukról, az iskolai nevelésükről. DE, térdepelő emberbe nem rúgunk, nem röhögünk rajtuk, főleg, ha azt egy jó cél érdekében teszik.

Pedig pont ettől a mértéktől függ, hogy az ember (nagy általánosságban) ad-e esélyt, vagy sem.

Szerintem a legszánalmasabb dolog egy olyan bemutatkozás, ahol ez nincs leírva, és csak személyes találkozásnál döbben rá a másik. Eleve egy vesztes helyzetbe sodorja magát, mert az első pont az őszinteség, ami így már eleve ki van lőve...

Igaz.

Ott akkor a szimpátia működik. De az egészségesek között ha a társkeresőn feltűnik egy nem egészséges ... szerintem egy pillanatra megállnak az emberek, hogy hátha van valami benne. Kevés lehet aki tovább görget.

Soha se minősíts egy egész országot, mert azt senki sem teheti meg! Mindig vannak kivételek. A kisgyerekeket meg pláne hagyd ki az ilyen megbélyegző ítélkezésedből! Ők csak az angolok nevetségesen erőltetett térdeléses bohóckodását látják, amiről nekik is meglehet a véleményük.

Ha szerinted bárki megérdemel egy esélyt, hát add meg neki te! 😀

Az hogy valakivel eleve nem óhajtod összekötni az életed, az nem kirekesztés vagy rasszizmus.

Főleg nem esély kérdése. Ha nincs szerelem, miért kellene bárkinek esélyt adni, ha pedig van, akkor mindegy hogy milyen a másik.

Már megint ez a dolog szó.

Mi az hogy dolog, mit akarsz ezzel? Ha valami bánatod van akkor szólj, mert félszavakból még a normálist is nehéz megérteni.

Hozom a formám megint ... írd már le miféle formámat?

Rendezzük le hogy kivel keversz vagy egyáltalán mi bajod. Utána felejts el de örökre, számodra nem létezem. A többit a pszichológusodra bízom, én nem vagyok szakember.

Itt a fórumon is ismerek olyat, akinek mozgássérült a férje, és nem szánalomból ment hozzá, hanem szerelemből. Gyerekeik is születtek, tehát még az sem igaz, hogy egy mozgássérült ember alapból ne lenne alkalmas a szexre.

Szerintem senki nem keres mindenáron mozgássérült társat, de ha találkozik eggyel, és rádöbben, hogy ő az igazi, akkor miért ne fogadhatná el?

Az értelmi fogyatékosság egészen más, őket is szeretni kell és becsülni, elfogadni, de bennük nem társat kell keresni, mert arra nem alkalmasak.

A testi fogyatékosság is sokrétű, van, amit számításba kell venni, és van, ami simán áthidalható. Pl. ha valakinek hiányzik egy ujja, az is fogyatékosság, de nyilván fel sem merül, hogy annak tekintsék. Egy súlyos cukorbetegség nem szokott annak számítani, pedig legalább annyira korlátozza az életet, inzulin, orvos, oda kell figyelni nagyon, hogy ne essen kómába, ezt ehet, ezt nem ehet, most muszáj ennie, ahhoz hozzá kell igazítani a programokat...

Nekem egyébként az érzelmi fogyatékos emberek a riasztók, de ők nagyon. Még régen olvastam egyszer ezt a fogalmat, és sajnos elég sok ilyen emberrel találkoztam - na, velük nem mernék kapcsolatot kezdeni, akármilyen ragyogó fizikai állapotúak lennének is.

Ha nem akarok egy bzival jarni, akkor homofob vagyok?

Ha en szeretnek varost nezni, szuk sikatorokban csatangolni a macskakovon, imadom a regi, szep kartelyokat, es keptelenseg ileyre egy fellabu emberrel elmenni, de celom, hogy olyan programokra menjunk a keves egyutt toltheto szabadindonkben, amit mindketten szeretunk, eloiteletes vagyok?

Es a szexben is vannak elvarasaim, ami mondjuk hianyzo vegtagokkal nem mukodik.

Es akarmilyen gonoszul hangzik, de szeretem a nagy erkelyes lakasom, ahol nincs lift. Viszonylag magas vagyok, es utalom a mosogatokat, amit liliputi embereknek terveztek, mert megfajdul a hatam, amig elmosogatok, ami az egesz napos allasnak van kiteve. Hova kellene tenni a mosogatot, ha kwrekesszekben lenne valaki mellettem?

Egy csomo mindent a karnisra aggatok, jo idoben kitesszuk a ruhakat az erkelyre.

En egy egeszseges pasi helyett SEM vinnem egyedul a haztartast, nemhogy muszajbol.

Eleg sok fizikailag serult, vagy csak oreg(edo) emberrel volt/van jo kapcsolatom, es szivesen segitek, de parkapcsolatot nem kezdenek olyannal, aki terhet jelentene, amit nem szeretnek elviselni.

Engem sem egyszeru elviselni, ha rossz periodusban vagyok, de nem is varom el.

Igen, nálam kizáró ok lenne.

De te ne add fel, Mosolyka is férjre lelt, és évek óta boldog házasságba élnek.

Egyébként őszintén?

Pszichológia.

Egészséges ember egészséges partnert keres, testi fogyatékos ha teheti inkább önmagához hasonlót. A fogyatékosban mindig ott lehet a talán szánalomból van velem érzete, az egészségesben pedig ott lehet a szüksége van rám érzete.

Így nem lesznek egyenlő partnerek.

Mas a szitu ha már egy meglévő párkapcsolatban szerez valamelyikük fogyatékot.

Álszent módon lehet azt mondani hogy nem számít.

Viszont, ha valakit fogyatékkal ismernek meg és fogadnak el, az őszinte szerelem. Az viszont ritka, épp úgy mint az egészségeseknél.

Épp így gondoltam. Családtagként magam elé helyezem a szükségleteit, de új emberként mint társ, nem vállalom. A kommunikáció nagyon fontos az életben, az nem szerelem hogy valakinek csak az igényeit elégízem ki úgy, hogy értelmes mondatot nem tudunk váltani.

Ez így nem szégyen, hiszen nem dobunk el senkit, nem vállaltunk el olyan felelősséget amelyet biztos hogy nem tudunk teljesíteni. Aki értelmi fogyatékost nem zár ki partnerként, annál azért valami gond van.

Ennek a kérdésnek van valami köze ahhoz hogy megkértelek, ne vegyél figyelembe?

Ha igen, akkor a kérdésedre már választ is kaptál.

Az a baj, hogy rébuszokban beszélsz. Van olyan fogyatékosság, amivel szinte lehetetlen társat találni, és olyan is, amivel röhögve lehet. Ahogy már írták páran a fogyatékosság szintjétől függ. Nem összehasonlítható két összenőtt ujj, meg egy levágott láb...

Bár én például személy szerint inkább egy teljességében ép embert választanék magam mellé, ahogy a legtöbb ember, még ha el is játssza, hogy az embert kell látni mögötte...