Terhesség 9.hete. Mik a tapasztalatok? (beszélgetés)

Ez megnyugtató! :)

Köszönöm mindenkinek a válaszokat, jókívánságokat!

Kedves Papája!

Igazából lekaptál a körömről, ha először is olyan hangvételű választ adsz mint az előbb, akkor senki nem szólt volna.

Lehet hogy igazad van, csak a hangvétel nem épp a megfelelő volt... De nem baj, nem haragszom, csak legközelebb gondold meg hogy kinek mit mondasz és hogy hogy, mert te nem vagy tisztába a múltammal, hogy mért félek, hogy hányszor vetéltem...

Eddig egy vizsgálaton voltam, tehát nem azok miatt nem idegeskedem.

Igazából nincs kivel megbeszelni, mert a 12. hétig nem szeretnénk senkinek sem elmondani, így a kérdések csak gyűlnek, de nincs kivel megbeszelni.

Boldognak érzem magam, szeretem minden pillanatát, csak nekem más elképzeléseim voltak a terhességről. Pl hányás, folyamatos rosszullétek, de eddig (szerencsére) engem eddig elkerült.

Petrezselyem28 ezért indította a topikot, hogy ugyan minden rendben van, de aggódik.

Világért sem akartam letámadni a kismamát, sőt épp azt szeretném, ha nem agyalna annyit azon, hogy mit érez, vagy nem érez. Élje meg boldogan ezt az időszakot. a terhesség más állapot, tehát normális, ha másként érez.

Épp ott a probléma, hogy annyi vizsgálatra küldik szegényeket, hogy állandóan fenntartják náluk a streszt. Ez nem jó.

Többeknek mondják, hogy itt-ott 1-1 mm eltérést találnak, ettől ennyi-annyi %-ban lehet sérült a baba. Újra küldik, mindíg csak várakozni kell az eredményre, stb. Fenntartják az aggodalmat.

A boldog várakozás, így egy állandó aggódás lesz.

Természetesen (szerencsére) kiderül a végén, hogy mégsem lett baj az 1-1 mm-es elváltozásból, meg tudom is én micsodából. Akkor meg minek az izgalomba tartás.

Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ne legyen egyetlen vizsgálat sem. Természetesen jelenjen meg amin kell, de nem szabad túlzásba sem esni és mindenen aggódni.

Legyél boldog és gondtalan kismama ezt kívánom szívből, - egy nagymama

Nem tudom miért kell támadni? Lehet nincs kivel megbeszélnie a tüneteit, félelmeit hagy írja ki érdeklődjön nyugodtan. 😊

Sok boldogságot.

Örülj neki hogy most kincs semmi kellemetlen tüneted, később lesz majd ez az a végén még örülsz ha mozogni tudsz a nagy pocaktól 😊 éld meg ezt a szép időszakot, jön a jóidő, sétálj, tervezz stb.

Semminek nem tudtok örülni kismamák !

Ha bajotok van az a baj, ha meg nem éreztek semmit az a baj.

Mindenki úgy éli meg a terhességét, amilyen a lelkivilága. Ha a rosszra figyel, bebeszéli magának a rosszat, akkor azt érzi. Ha meg boldog, akkor a jót.

9 hónapig ez lesz a témád ?

Éld a mindennapjaidat, hiszen ez nem betegség, hanem egy boldog állapot. Valamikor a nők nagyjából 9 hetesen tudták meg nőgyógyászati vizsgálaton a biztosa, hogy várandósak. Ti meg ez időre már tele vagytok kérdéssel, ne tán problémával, pánikkal.

Személy szerint 11 hetesen voltam először nőgyógyásznál és 36 hetesen utoljára, mégsem volt semmi baj. 36 hetes koromig dolgoztam.

Amennyiben éreztünk bármit is tudtuk ez a terhesség vele járója és kész. Nem volt ultrahang, vagyis csak akkor, ha szükségesnek találták a vizsgálatot.

Nem tudtuk a gyermekünk nemét előre. Milyen boldog találgatás volt ez akkor.

Tudom ma már más az orvostudomány, de hidd el akkor sem született több problémás baba, mint most.

Már bőven a 9 hét közepénél járok. Múlt héten voltam Uh-n, ott minden rendben volt, crl 18mm,volt szívdobogás :)

Kellemetlenség a 6-7 héten volt, iszonyatos puffadás és gyomorégés, 8 hétre megszünt, most néha megint érzem hogy ég, de nem vészes.

Tavaly augusztusban döntöttünk úgy hogy ideje családot alapítani, tavaly novemberben volt egy kémiaim, nagyon megviselt.

Most néha aggódom, hogy szinte nem is érzem hogy terhes vagyok, alig vannak jelek. De ettől persze lehet minden rendben, másnak még annyi baja se volt mint nekem. Nem idegeskedem, főleg előre nem, de egy pici félsz mindig van bennem.