Terhes vagyok, a párom mégis csúnyán viselkedik velem (beszélgetés)

Férreértés ne essék, nem vagyok elragadtatva az apukától.. Csak azért mi itt a teljes valóságot nem érzékeljük.. Nem tudjuk, hogy tényleg egy bunkó, vagy csak zavarban van, és mint itt sokan leírták már, nem tud alkalmazkodni a körülményekhez..

Már azt is leírtam régebben, legalább most ne hazudjon magának a fórumindító, és ha gáz van, már most keressen segítséget későbbi élete megszervezéséhez.. Mert nem valószínű, hogy jobb lesz sajna..

Bár ne lenne igazam.

Hát én nem értek egyet azzal, hogy így lecseszni szegény kismamát. Lehet, hogy a férj is dolgozik keményen, de ha csinál valamit, akkor minek kell lecseszni a kismamát? Hiszen ő csinálja a dolgokat, de ilyen okos Tóbi módon folyton leszúrni, nagyon felháborít. Pláne, hogy áccsal meg ilyenekkel kell foglalkoznia.

Azt meg hülyeségnek tartom, hogy a nő magának szüli a gyereket. Mindkét ember részt vett a gyerek összehozásába. Az apának is kell törődnie vele és a házi dolgokkal. És ami még baromira unszimpatikus nekem, hogy a nőnek kéne körbeugrálnia az "urát"? Hol élünk? A 19. században? Hogy a nő viselkedjen? Az ilyen kapcsolatok nem egyenlőek. Nekem ez a véleményem. Jól helyre kell tenni ezt az embert, hogy vagy normálisan viselkedik, vagy megy a levesbe. Meg mi az, hogy ne hívja? És ha előbb jön a baba? Vagy baj van?

Mindenki hozzászólásást elolvastam, köszönöm, hogy saját tapasztalataitokat is megírtátok. Ha hazaér, akkor majd leülünk megbeszéljük a dolgokat,az eredményről meg majd beszámolok nektek itt.

Szép estét mindenkinek.

Ha korábban minden rendben volt köztetek, akkor szerintem elsőként meg kéne beszélni a dolgot.

Nyilván belőle is kiváltja valami az ilyen viselkedést, ha eddig más volt.

Szerintem készülj úgy, mint eddig. De mondd meg neki előre, hogy valamit szeretnél megbeszélni, ha hazaér.

Fontos, hogy ne támadj neki, hanem nyugodtan, őszintén, óvatosan fogalmazva mondd el, mi bánt. Ne éreztesd vele, hogy haragszol, vagy vádolod, mert akkor ő is sarokba szorulva érzi majd magát, és első reakcióként tuti visszatámadna.

Mondd meg neki, hogy boldogtalan vagy, és szeretnéd visszakapni a korábbi boldog életed, stb.

És hát ugye ott van a gyerek...

Ha nem akarja megoldani, akkor még mindig marad a másik lépés, amit már többen mondtak: pihenést írt elő az orvos, és kész. Akár erre hivatkozva is mehetsz anyukádhoz, és akkor még teljesen be se kell avatni. Bár ha jó a kapcsolatotok, szerintem megértené és segítene.

Mindenképpen tegyél valamit, mert a gyerek születése után az első időkben nem hogy ügyintézni és rohangálni nem lesz időd, de a zuhanyozás is pontos szervezést fog igényelni, hogy legyen rá időd... Tapasztalat!:)

Marcsi, azt írtad, hogy ezelőtt itthon dolgozott, és így elvégzett minden férfi munkát, így ebből nem volt gond. Nem lehet, hogy most őt frusztrálja az a helyzet, hogy az, ami eddig az ő dolga volt, amiben eddig ő döntött, mostmár a te dolgod..és ő esetleg azért mondja meg, hogy mit hogy csinálj, mert ő akar mégis a döntéshozó lenni a férfi dolgokban. Aztán, ha valami nem úgy alakul, akkor abban nyilván módosítani kell, és ez zavarja őt, hiszen tulajdonképp ezzel borulnak az ő tervei..nyilván ez történt volna, ha ő intézi is, csak így, ilyenkor rosszabbul esik ez neki..

Nyilván, neked mindez most rosszul esik, mert kismama vagy (én is 32. hetes vagyok a másodikkal..és tudok bőgni meg háborogni a semmin sajna:D, bár mondjuk én meg főleg a tehetetlenségem miatt, merthogy dupla annyi időbe kerül minden)..de ha úgy érzed ez neked sok, akkor egyszerűen legyen megállj. Állj ki magadért..nem kell neked sehová menni, fáradt vagy, pihenned kell, ezt mondta a doki, max azt mondod. És megkéred szépen, hogy vagy halassza úgy a férfi dolgokat, hiszen ehhez ő úgyis jobban ért..vagy ha halaszthatatlan próbálja meg a melót úgy alakítani...a lényeg azon van, hogy ehhez ő ért jobban úgyis...:))) Fontos, hogy tudd jól irányítani a mondandódat neki.:D

Szerintem nem az a baj, hogy a terheséged alatt így viselkedik, hanem hogy egyáltalán így viselkedik veled. Bár ha neked ez eddig jó volt, akkor most minden bizonnyal most csak túlérzékeny vagy, és felfújod.

Azt elhiszem, hogy nehezebb egész nap terhesen rohangászni, de ha ács meg ilyesmi miatt kell... Gondolom, jó lenne, ha ezek a munkák a baba születésére meglennének, a férjed meg nem tud kétfelé szakadni, ha nincs ott, nem tudja megcsinálni. Azt is gonolom, hogy a pénz meg kell, szóval neked tetszik-e vagy sem, ez van.

"Egy nő mindig magának szüli a gyerekét.

Az csak egy óriási szerencse, hogy ebben az apuka is társ, és partner egy életen át! "

Ismeretlen szerző mondása...

/és milyen igaz!/

És ha ezekben az esetekben anyuka sokat panaszkodik, akkor a férfi azt fogja érezni, nem jó semmiben, és simán belemenekülhet egy olyan kapcsolatba, ahol nincs felelősség.. Még az eredetileg legjobb férj is..

Bizony nagy a felelőssége a nőknek, hogyan viselkednek..

Nagyon kicsi a különbség egy "önzőnek mondott" ember és egy "rosszul irányított" ember között.. Talán nincs is.. Ezért nagy felelősség jó PÁRT választani, akivel együtt egy egészet alkotunk. Aki kiegészíti azt, ami bennem gyenge, és fordítva..

Amit meg leírtam eléggé realitás.. Sajnos a legtöbb férfi manapság ahhoz, hogy működjön a család erején felül dolgozik, és anyukának a legtöbb dolgot egyedül kell megoldani még akkor is, ha ő is dolgozik... Ez akkor is így van, ha a férj egyébként aranyember. Mert ha 20km-re van a munkahelyén, nem fog tudni leckét átnézni, meg fürdetni. Ez ilyen.

Az enyém is. Apám is, férjem is.

De a bevásárlócetlit anyám írja össze, amit apám megvesz a csarnokban. Ő mondja meg, mi lenne a legfontosabb, ha apám kitakarítaná, mert ő esetleg soká jön haza.. Tehát ő mindenképpen részt vesz a dolgokban, még ha drága apám segít is, amit tud.. De magától tuti nem azt csinálná amit kéne..

A férjem meg napi 12 órát dolgozik. Minden nap... Akármennyire imádom, akkor is magamnak kell megoldani a dolgokat. Ha nyafogok, nem vagyok népszerű, mert ő is sokat dolgozik, fáradt, indiszponált.. Nálunk az a jó kapcsolat titka, hogy együtt döntöttük el, hogy ez így legyen, utána meg mindenki a lelkét is kiteszi a saját dolgáért..

A gyerek az plusz vállalkozás, és általában a változás miatt ideiglenesen gyengíti a kapcsolatot, és naív, aki úgy lesz terhes, hogy azt hiszi, majd ettől jobb lesz..

kedves kérdező!

nagyon sajnálom ami veled történik, remélem minden jóra furdul..

nem értek egyet, mert igenis vannak rendes család apák!és rendes férjek!

Az én férjemre egy panaszom se lehet! és 11 éve vagyunk együtt. Apukám is egy nagyon jó apa, és férj...

Ki honnan nézi.

Az volt a lényeg, hogy nem helyes azért, mert terhesek vagyunk rögtön azt várni, hogy a világ kifordul a sarkából körülöttünk.. Aztán meg megsértődni, mert nem fordul ki.. Aki ezt várja, az mindig keserű lesz. Aki meg megpróbál mindent megoldani, megcsinálni, az haladni fog, és a kezdeti tényleg nehéz szakasz után hamar magára talál. Ebbe persze kell a férj, a társ is, csak igazából azt is a nő "szervezi meg", hogy hogyan..

A férfi ugyanis, ha normális, meg ha tud elmegy a gyerekért az oviba ha megkérjük, de magától ritkán találja ki, hogy neki oda kell menni. Nekik - általában (persze van kivétel) - meg kell mondani. És nem ott kell keseregni, hogy jaj, "még ez se jut eszedbe"..

Dehogy szarnak bele, de egy pasinak plusz tanulási folyamat a szülőség. A nő miután ő terhes, 9 hónap alatt totál "összehaverkodik" a babával, de egy pasi akárhogy is várja nem nagyon tud it kezdeni a helyzettel, csak egy csomó mindent nem tudnak megérteni, max elfogadni, hogy ez most ilyen.

Nekem szavam nem lehet a páromra, de azt észrevettem rajta, meg ismeretségi körben más apukán is, hogy úgy szívvel-lélekkel úgy a gyerek 1-1,5 éves kora után tudják magukat igazán beleélni a baba-dologba, addig nem a gyereknek, hanem inkább az anyának van szüksége egy mindenben támogató apára.