Tényleg ezt érdemli egy idős ember? (beszélgetés)

Belelátok egy hasonló, ha nem is ilyen korú, hölgy életébe

Még egészséges, de mi lesz ha lerobban?

És hiába tanácsolok neki bármit, csak bólogat a fiának

:(

Biztos? ..nám?

Szóval nem vagy ilyen helyzetben.

10 évig ápoltuk a nagymamámat. Anyám eljött a jó munkahelyéről, hogy többet tudjon otthonról dolgozni. Az öcsém 10 évig megosztotta a szobáját a mamáva. (Akit egyébként imádtunk, a romlása fokozatos volt.) Közben nekem is gyerekeim születtek, volt, hogy kilencen laktunk a panelban. Kezdett rámenni a szüleim kapcsolata, anyám kapcsolata a nővérével (mert ők meg a házat gondozták, meg néha a mamát is), sőt anyám nővérének az egészsége is, ő se fiatal. Nálunk még mindenki dolgozott, vagy tanult, egy idő után az is gond volt, ha anyámnak fél napra be kellett menni a munkahelyére.

Aztán amikor pont a harmadik gyerekem születése előtt szegény szétkente a kakit a fél lakásban, mert már nem látott, akkor aztán teljesen kiborult a bili, mintdenkinél megtette a hatását a 10 év. Még akkor is, ha mi is úgy álltunk hozzá, hogy nem adjuk a MAMÁT. De nem volt más választás... Ő is pont 90 éves volt. Három hónapig élt még az otthonban... Azóta is nagyon gáz rágondolni, de ma se tudom, hogy mi más választás lett volna még..

Mindemellett arról amit írsz megvan a véleményem, még akkor is, ha eléggé csak az egyik oldalt mutatod. Mi is azért kínlódtunk a mama házával, hogy legyen neki hova "hazamenni", még akkor is, ha sokat volt nálunk. Mindig mindenről meg lett kérdezve, a pénzét is ő kezelte jószerével, amíg erre képes volt. És nem utolsó sorban szerettük, tiszteltük, a gyerekeimet is erre neveltem, örök élmény nekik a "dédi". Amikor már a lányai nevei se jutottak eszébe, akkor ránézett anyámra, és a dédunokák nevei eszébe jutottak..

Ami rosszat tesznek a bácsinak, azt ők is vissza fogják kapni egyszer valamiképpen...

Ilyen ez, bár senkinek se könnyű kérdés..

Soha ne mondd, hogy soha! Az élet bármit hozhat bármelyikünknek. Én már nem tudom mit tennék, már nincs édesapám és ő nem szorult segítségre. Úgy gondolom, talán én sem tettem volna. De volt olyan ismerősöm, aki az elvei miatt nem adta otthonba az idős szülőjét. Csak a boltba ment el és hivatalos ügyeket intézni 2 óra hosszára, ezidőalatt elment otthonról a 91 éves édesanyja... soha nem került elő. Pedig 1 hétig keresték a lakosság, rendőrök. Minden bokorba, kútba benéztek. Ennek már kb. 10 éve. Az ismerősöm a mai napig nem tudja magának megbocsájtani, hogy nem adta inkább intézetbe. El sem tudott tőle búcsúzni, nem tudta eltemettetni...

Nem vagyunk egyformák. Nem szabad ítélkezni mások felett, főleg, ha nem védekezhet az illető.

Jogilag ezt nem teheti meg az öreg aláírása nélkül. Különben lopás a pénz elvétele: rendőrség.

A házat meg nem adhatja el a bácsi aláírása nélkül.

Elgondolkodtató, hogy hogyan neveltek egy ilyen embert, aki ezt megteszi a szülőjével...

Én nem forgatok ki semmit. Mivel nem vagyok érintett, sőt nagyon sok hasonló helyzettel találkoztam már, próbálom reálisan értékelni a történetet.

Így egyoldalról nézve tényleg lehet egy fórumon belül ítélkezni, gyalázni embereket ismeretlenül, nyilván érdekesebb. De a valóságban ezek az esetek nem így zajlanak, az éremnek mindig 2 oldala van. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A család legbelső berkein kívül senki nem ismeri az igazságot. Az itt felvezetett történet is eléggé zavaros.

Az lehet, hogy indulatos vagyok, érzelmileg nagyon megérintett ez a történet! :(

Azt, hogy a lánya miért akarja olyan sebesen eladni a házat, csak sejtem, de mivel azt írtad, részrehajló vagyok, inkább nem írom ide!

A házat úgysem tudják eladni az összes tulajdonos beleegyezése nélkül!

Egyébként pedig nem hiszem, hogy torzsalkodás lenne az örökség körül, hiszen minden örökös a hagyatéki eljárás szerint örököl, nincs min torzsalkodni!

Részemről inkább érzelmekről, elvekről van szó, arról, hogy én BIZTOS nem adnám otthonba az Édesapámat!

Hol írtam azt, hogy nincs tervbe véve a ház eladása?

Azt írtam, hogy árulják a házat, de még nincs eladva!

Nem vagyok érintett az ügyben, nem vagyok örökös, semmi közöm az egészhez!

A bankszámla az idős bácsi nevén van, nem képezte az örökség részét!

Akkor még nem lakott a lányáéknál, a felesége halála után kb. 1 évvel költözött a lányáékhoz!

Ezt pedig nem igazán értem:

Az unokák sem akarnak róla gondoskodni, rá akarják bízni másokra, eü., szociális ellátásra. Pedig egy ilyen idős ember 24 órás felügyeletre szorul. Én úgy látom, ez egy egyszerú családi huzavona az örökség körül...."

Szerintem, tényleg érintve vagy az ögyben. Ne sértődj meg, de egyik szavaddal ütöd a másikat. Egy haláleset kapcsán első dolog, hogy a hagyatéki tárgyalásig zárolják a bankszámlát, mivel az is az örökség része. Tehát a lánya még meghatalmazással sem juthatott csak úgy hozzá. Ráadásul azt írtad, hogy a lányáéknál lakott.

Az unokák sem akarnak róla gondoskodni, rá akarják bízni másokra, eü., szociális ellátásra. Pedig egy ilyen idős ember 24 órás felügyeletre szorul. Én úgy látom, ez egy egyszerú családi huzavona az örökség körül... sajnos.

Igen így van!

Az unokák is meg tudják szerintem akadályozni a ház eladását, ha nem írják alá az adásvételi szerződést! Jól tudom?

Az unokák felnőttek, egyiknek családja van.Van munkahelyük. meg tudják oldani, hogy minden nap munka után látogatják felváltva, akár egyikük éjszakára ott is tud maradni.

Olyan emberek mindig vannak, akik megszólnak másokat, ez ellen sajnos nem lehet tenni!

Itt most az a fontos, hogy ki cselekszik szívből és ki érdekből!

Azért is írtam le ezt a történetet, mert kíváncsi vagyok kívülállók véleményére, hogy látják, látjátok ezt a dolgot!

Kedves Schwarze Katze!

Elég jók az információim, mondjuk azt, hogy közeli!

Nem bankkártyáról van szó, a bankban bankszámláról vette le a lánya a pénzt, mivel volt meghatalmazása, hozzáférése a számlához.

Mondjuk azt, hogy annyira hiteles a dolog, hogy a lánya maga beismerte, hogy levette a pénzt, mert szerinte " az jár neki" ! A bácsi nem vádaskodik, sajnos ez így történt!

Valóban igaz, hogy segítségre szorul, mióta egyedül maradt, de egy egészségügyi dolgozó hölgy minden nap járt hozzá vérnyomásmérésre, gyógyszeradagolásra,és amire még szükség volt.

Az ebédet megrendelték Neki egy ételfutár szolgálattól, minden nap főtt ételt tudott enni.

Micróban Ő meg tudta melegíteni. Hétvégén a családból mindig vitt Neki valaki főtt ételt, segített a ház körül amit kellett! Ők legfőképpen az unokák voltak! Hozzátenném, hogy mindent a bácsi fizetett a nyugdíjából. A lányáék is vittek Neki főtt ételt, egyéb ennivalót, de csak addig, amíg ki nem jelentették, hogy MINDEN fel van írva, mennyit költöttek ezekre a dolgora! Akkor a bácsi már nem fogadta el tőlük az ennivalót.

Sajnos a bácsi kiszolgáltatottsága miatt is eléggé befolyásolható.

Az idősek otthonában a térítést fedezi az Ő nyugdíja.