Teljesen tanácstalan vagyok! Mit tegyek? (beszélgetés)

Szia bejobetty14!

Csak most csatlakozom a hozzászólókhoz, és bár nem minden hsz-t olvastam el, azért kialakult bennem egy kép a két pólusról. Vannak, akik érzelemmentes "józan észre", keménységre, hideg viselkedésre biztattak a lányoddal szemben (első hozzászólásokban olvastam főként), és vannak akik pont másként látják.

Én is pont másként látom.

A mostani reagálásodból úgy érzem, már jó úton jártok, és talán már nem is vagy teljesen tanácstalan, mint ahogy a fenti címben írtad.

Ilyenkor érzem azt, hogy van értelme fórumot nyitni. Ha csak kicsit is sikerült jó tanácsokat kapnod, és azokat alkalmazni, már megérte, hogy ide fordultál.

Tudod, van itt egy mondatod, amiben sok minden benne van, és magyarázza a tini lányod viselkedését, lelkiállapotát: "Ami nagyon megneheziti a dolgom hogy olyan mint egy hullámvasut,tegnap egy hárpia volt ma kenyérre lehetett keni. "

Olyan, mint a hullámvasút. Ez a kulcsszó. Hullámvasút. Hol fent, hol lent. És nemcsak a lányod érzelmei hullámzóak. A tinik jellemzője.

Írod, hogy szinte naponta mondod neki, hogy szeretlek. Ez önmagában nem baj, de látod, milyen érdekes. Őt már ez is fojtogatja.

Lehet, hogy sok mindenben, amire te nem is gondolsz, a lányod azt érzi, hogy rátelepedsz, nem kap levegőt. A beszélgetések erre is jók. Talán megnyílik majd, és elmondja, hogy mi minden bántja.

Nagyon óvatosan azért a beszélgetésekkel! A tiniknek vannak mélyre ásott titkaik, amiket még az anyjukkal sem osztanak meg, inkább a barátnőket avatják be. Ez is természetes tinikori viselkedés. Ne azt érezze, hogy megfojtod az érdeklődéseddel, meg kell húzni a határt, meddig menj el. Még ha jót akarsz is, inkább hagyj neki időt a beszélgetések során.

Én még azt sem tartom kizártnak, hogy az őszinte, meghitt beszélgetéseitek során eljuttok odáig, hogy mire a pszichológushoz végre időpontot kapnátok, már nem is lesz rá szükség.

Kívánom, hogy így legyen!

Hajrá, csak ügyesen, így tovább!:)

Igen, sok dolognak kell örülni mostanában, mert mindenki mindenhez aránylag könnyedén hozzájut és ugye a gyerekek nagyon befolyásolhatok egy-egy felnőtt és a társaik által még inkább.

A szülők örülhetnek, ha megússzák, hogy a gyerekük ne keveredjen bele olyan társaságba, ahol isznak drogoznak, balhéznak, megkínoznak közösen egy másik gyereket, ne adj isten megölnek közösen egy hajléktalant.

Én azt sem tudom, hogy hogyan kellene beszerezni bármilyen szert, de hidd el, hogy a gyerekek nagy része tudja, mert megkörnyékezik őket olyanok, akiknek az eladásból származó pénz a fontos és nem gondolnak az emberi életekre....

Sajnos ez van, é lehet, hogy semmit nem tud tenni a szülő, csak végig nézi esetleg a gyereke tönkremenését.

Nekem nem tűnik úgy, hogy felnagyítod a dolgot, csupán nem tudod kezelni a helyzetet.

Jesszusmaríjja! Oda süllyedtünk, hogy örülni kell annak, ha a 13 éves gyerekünk nem drogfüggő???

Nem írtam olyat, hogy a lányod miattad viselkedik úgy, ahogy.

Nem,nem mondtam el de meg kell mondjam büszke vagyok magunkra,így ismeretlenül is legalább belátom hogy ezt én baltáztam el nagyon,ha voltak büntik mindig kikönyörögte hogy ne tartsuk be.

Most erősnek kellett maradnom.De szenvedtem vele én is “ugyanúgy”.

Igen, aggódunk, főleg, ha addig nem volt ilyen a gyerekünk:D

Én roppant szerencsés voltam, mert az én fiam valahogy kihagyta ezt a kamaszkort:))))

Na, a lényeg, hogy nincs nagy baj és ha mindketten odafigyeltek, akkor lecseng ez hamar. Támogasd és szeresd, ez a legfontosabb!

Lehet hogy úgy tűnik felnagyítom a dolgot.

De nekem ez amit nehéz megélni,hiába mondja hogy xy-nak a gyereke ennyi idősen drogfüggô.

Nekem ez számit nem más.

"Az ottani szakember azt mondta hogy higgyem el ez nem nagy peobléma,ennél sokkal komolyabb gondok vannak. "

Én is ezt gondolom:)

szerintem igaza van a szakembernek, ezek inkabb idegorlo kozjatekok, nem komoly problemak. az ember azert latja nagy dolgoknak, mert szereti a gyereket, odafigyel ra, es szeretne, ha mindig minden jol menne

tul kell elni ezt az idoszakot, minel jobban kezelve otthon. mindenhol maskent jon elo a tinikor, hol fokozott agyremekkel, hol csak enyhebb tunetekkel :D

szerintem egy szulo sem tudja kezelni jol a lazado tinijet :D mindenki kovet el ilyenkor hibakat. mas dolog jozanul, higgadtan atgondolni a dolgokat, es mas, mikor ott vagy, amikor hiszteriazik, olyanokat vag a fejedhez, hogy megkerdojelezodik, minek is akartal szulo lenni, es hogy ronthattad el ennyire

annyi marad vigaszul, hogy majd visszakapjak a sajat gyerekuktol egyszer :D

Mindenben.

Igazad van, hogy egy 13 éves most is a gyerekkor és felnőttkor között lebeg. És abban is, hogy a család az első sejtje a társadalomnak, ott dől el nagyon sok minden.

Itt most arról van szó, hogy egy 3 gyerekes, hendikeppel induló, párkapcsolati problémákkal küzdő anya nem tud mit kezdeni a lázadójával.

Szia!

Mondhatjuk hogy változott,a büntetés még fenn áll a mai napig,ma kapja vissza a telefont.

Hullámzóan birta ki ezt is,és én is nem tudom elmondani mennyire sajnáltam és legszivesebben visszaadtam volna neki.Megállapodtunk hogy mindennap valamiben segiteni fog persze nem csak ő hanem a másik két testvére is.

Azóta hozott pár jó jegyet/meg egy rosszat is/,de félév van igy most sok javulás nem lesz nála szerintem.

Voltunk a családsegitőbe ahol sokat beszélgettünk,közösen.

Az ottani szakember azt mondta hogy higgyem el ez nem nagy peobléma,ennél sokkal komolyabb gondok vannak.

Igyekezni fogok én is jobban odafigyelni rá,mert az életemben csak ŐK a legfontosabbak.

szerinted miben mas egy mai 13 eves lany fizikailag, pszichesen, mint 20-40 eve? szerintem annyiban, hogy eppen mas az aktualis szleng, trend, technikai eszkozok. 20 eve sem eltek a tinik jozanabb vagy visszafogottabb eletet :D sem 40 eve. csak kevesbe aramlott az info

egy 13 eves akkor is, most is a gyerekkor es felnottkor kozott lebegett, ennek minden pozitiv es negativ hozadekaval

ugy gondolom, a csalad a legfontosabb, a csaladtagok mindenkepp szamithassanak egymasra, segitsek egymast. ne ugy banjanak egymassal, mint valami tv-sorozatban

Pontosan.

Ha ahhoz van esze, hogy mindenben ellenálljon az anyjának, akkor legyen bátorsága írásban is vállalni a követelését.

Ne felejtsük el: egy mai 13 éves már nem olyan 13 éves, mint 20-40 évvel ezelőttiek. Nem csak a világ lett bonyolultabb, hanem a tinik is.

Ami nekem lejön és elnézést, de a lányod egy elkényeztetett épp lázadó korban lévő tini.

Miért van az , hogy a mai világban nem merünk gyereket nevelni? Miért félünk a saját gyerekünktől, nemet mondani neki? Miért a gyereked irányít téged?

Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy a gyerek tényleg intézetbe akar menni? Ugyanmár, ez csak egy játszma. Tudni akarja, hogy számît-e ô annyira a szüleinek, hogy ha ismétli is gyakran, mégse fogják berakni.

Ráadásul az anyuka is volt intézetis, ezt nem tudom, hânyszor foglalhatta bele a prédikáiba, pl hogy "bezzeg én intézetis voltam, neked meg milyen jó sorod van, mégse akarsz semmit se csinálni". Ha náluk volt ilyen példálozás, akkor az is lehet, hogy arról jutott eszébe, hogy na, anya mindig ezzel jön, akkor ha én is bevonulok, legalább többször nem hányja a szememre, hogy ô intézetis volt.

Most viszont nem értek egyet Channával, szerintem egy jó pszichológus tud segíteni.

A múltkor azt kaptam az én kamaszomtól: mindig csak azt kérdezed, megtanultál? Nem tudnál azzal bejönni a szobámba, hogy szeretlek? Kimentem, majd azonnal visszanyitottam az ajtót: szeretlek. Megtanultál? Erre elnevette magát. Utána beszélgettünk, mondtam neki, hogy egy sünit nehéz simogatni. :)

Az iskolában történtekre úvy kérdezek rá pl. hogy mivel tudja a tanárotok fenntartani az érdeklődésetek x órán, vagy megbeszélitek-e az anyagot? Így tudtam meg, hogy volt már, hogy filmet néztek, innen pedig eljutottunk az én kedvenc filmjeimhez. Szóval nem direktben kérdezem, hogy mi volt a suliban, mert arra a semmi a válasz.

Óóóóó, olyan hosszú időre?:(

Elég lett volna 2 nap is.

Na, most már mindegy...

Sok sikert! És drukkolok, hogy minden jóra forduljon!

Nem fog nyugtatót kapni az egymillió százalék,mert azt pszcihiáter adhat esetleg,a pszchiólogus ahova fordultam nem Sztk-S rendelésen van.

Magán de mégis ingyenes támogatás.

A büntetéssel kapcsolatban,igen ezt magam is így gondolom,hogy elvettem a telót laptopot,hétvégéig.Magamban úgy sajnálom mikor kéri,tényleg a szívem megszakad,de erősnek kell lennem.

Büntikkel kapcsolatban, hogy következetes tudj maradni. Én mindig ezt csináltam és azt hiszem bevált.:)

Nagy büntetést ne osztogass, csak piciket.

Egy példa: Szobafogság esetén ne mond, hogy 2 hét, mert azt lehetetlen betartani, legyen 1 nap vagy kettő, de azt tényleg tartsd be.

Mindig kicsi legyen a bünti, mert mi szülők sokszor azért nem vagyunk következetesek, mert akkora büntiket adunk, hogy azt mi sem tudjuk betartani, és ha mi nem komolyan csináljuk, akkor a gyerek miért venné komolyan?

A kenyérre kenős napokat használd ki! Ekkor lehet finoman terelgetni, érdeklődni, megbeszélni dolgokat. Itt nem a rendrakásra és tanulásra gondolok, hanem a többire.

A dühöngős napokon egy kicsit hagyd rá, próbáld elterelni a figyelmét.

Ne legyen minden nap téma, hogy mit kell megtennie és mit kap érte.

Én változatlanul azt gondolom, hogy nincs szükség pszichológusra, mert szerintem tudjátok a valódi okokat. Ha lehet, akkor ne adj nyugtatót a gyereknek, mert hosszútávon nem hinném, hogy jó lenne.

Éreztesd a gyereknek, hogy te mindig vele vagy és nem ellene, és bármiben számíthat rád.

Na igen:)

Ez meg a másik ő olyan dagadt,ezt fújja állandóan/egyáltalán nem az szerintem,de nem is sovány/

Én nem tartom jó dolognak a pofont,verést lehet hogy használ(t) volna de szerintem már ezzel elkéstem és nem hiszem hogy ez már segitene.

Addig eljutottam hogy már nem tudom melyik válaszoló volt,de megfogadtam.

Hazaérve leültettem beszélgetni,elmondtam hogy én mit várok el ha teljesiti én is teljesitek felé.

Ami nagyon megneheziti a dolgom hogy olyan mint egy hullámvasut,tegnap egy hárpia volt ma kenyérre lehetett keni.

Elmondtam neki hogy azért szeretném ha tudnánk járni közösen pszchiólogushoz mert lehet hogy felszinre kerülne mi a valódi ok.

Ami még hirtelen eszembe jut az az hogy a szeretetemet ö nagyon is érzi,persze igy ismeretlenül nehèz kiszürni de én pont olyan ember vagyok aki szinte napi rendszereséggel mondja hogy szeretlek leginkább a gyerekeimnek.

Bár azt csak zárojelbe jegyezném meg hogy volt aki felhivta arra a figyelmemet hogy ez nem mindig pozitiv,sőt néha már fojtogató,de én ilyen vagyok.

Ugye tegnap kilettek szabva a büntetések,elmondtam hogy mit várok el és akkor ha ezeket megteszi én is megteszem felé a jót.

Ez az intézet dolog annyira megragadt néhány hozzászolóban,én erre is csak azt tudom mondani hogy szerintem tényleg nem tudja mit beszèl,zagyvál össze-vissza.

Mivel az apja már nem pátyolgatja ezzel támad.

Egy biztos most eldöntöttem,hogy következetes leszek vele szemben mindenben.

Mellesleg az nagy igazság hogy oda fogok figyelni hogy több időm jusson rá./is/

Elmondtam neki is,és már magamnak is számtalanszor hogy valamit én is elronthattam,de lehet hogy semmit.

Ma ismét telefonáltam a pszchiólogus felé hogy értsék meg nem várhat a probléma,de ez egy vidéki kisváros,és ök visszafelé azt mondják kevés az ember.

Mindenesetre köszönöm mindenkinek hogy időt szánt rám/ránk rengeteg olyan válasz van amiben segitséget találtam.