Te hogyan hagytad abba a fogyókúrázást? (beszélgetés)

Mint írtam, reggel jöttem haza. Ilyenkor a gyomrom olyan mint a mosogatórongy.

Holnap főzök, akkor azért legalább egy étkezés hozzám képest normális lesz.

20 éve ennyit eszek, vagy ennyit se. Mégis egészséges vagyok. Rendben kihordtam a gyermekem is. És gizda sem vagyok.

Nos, megígértem, hogy leírom.

Reggel 1 db fahéjas croissant ettem. Délután 2 kávét ittam. 3 óra felé fél tányér leves. Inni csak vizet ittam és vacsira megpróbálok legyömöszölni 2 db pogácsát.

Ezért számolom a kalóriákat.

Nem zavar, csak leírtam mit tapasztalok.

Téged miért zavar, hogy mások miben korlátozzák a saját táplálékbevitelüket?

Mindegy, nekem ehhez nincs több hozzáfűznivalóm, mindenki él, ahogy neki tetszik.

Hat évvel vagyok idősebb nálad, és nyomon követtem a választék változását gyerekkoromtól napjainkig. Én egyáltalán nem érzékelem azt a bőséget, amiről beszélsz, inkább látom az élelmiszeripar silány tákolmányainak az áradatát. Egy szupermarket kínálatában az alapanyagok legnagyobb százaléka búza, cukor és szója. Az, hogy másmilyen a csomagolásuk, remélhetőleg sokakat nem téveszt már meg. A kérdéseim inkább arra vonatkoznak, hogy miként reagálunk arra a világra, ami körülvesz minket? Igen. Az, amelyikben ilyen a kínálata az élelmiszerüzleteknek. Miért helyezik sokan a biztonságérzetüket abba, hogy kizárnak alapanyagokat, ételcsoportokat. Miért ringatják magukat egyre többen abba az illúzióba, hogy ha ún. tiszta élelmiszereket fogyasztanak, és sikerül kizárniuk minden károsnak vélt alapanyagot, akkor azzal belépőjegyet váltanak az örök életbe?

Téged miért zavar, hogy mások azt esznek, amit akarnak? Ha úgy tartja kedvük, hogy alacsony tápértékű ételekkel tömik magukat? És akkor mi van? Miért jobb az, ha folyamatos ellenállásban és önkorlátozásban élik mások az életüket, azok, akiknek már fogalmuk sincs, mikor van szüksége a szervezetüknek táplálékra, olyan sikeresen elhallgattatták az éhségjelzésüket? De mások megmondták nekik, mi az egészséges, mit mivel kell társítani, miből mekkora egy adag, és azt elhiszik. Nekem ezzel az önkorlátozó diétamentalitással van problémám, amibe sokan belecsúsznak, és észre sem veszik, hogy benne vannak.

Apósom gyerekkorában elég nehéz körülmények között élt és megfogadta, hogy ja egyszer jobban fog élni azt eszi amit megkíván.

Na ez így is lett. Most mindenféle eü problémája van és mégsem képes féken tartani magát. Vajon megéri neki, hogy alig bír sokszor lábra állni de megeheti amit megkíván...?

Nyilván neki meg mert különben nem tartana ott ahol tart.

Aztán ünnepekkor náluk is ez van, hogy adunk még egy pofont az egészségnek mert akkor még szabad is, hiszen mindenki ezt csinálja, zabál...

Ha észrevetted, a mai - jóléti társadalomban élő ember, ahova soroljuk most magunkat is - túleszi magát. Nem tudom, mennyi idős vagy, én 83-as születésű, ezért még kaptam némi ízelítőt a rendszerváltozás előtti érából. Amikor adott élelmiszerből sokszor csak egyféle volt, nem volt olyan irdatlan választék bármely termékből, mint manapság, nem volt minden sarkon valami faloda, süti-püti fornetti rágcsafarm.

Korunk embere mindent akar, minden jár, a finom falat, ízletes nedű, legalább enni hadd ehessek egy jót és társai felfogás. Ezért sem értem többek között a sátoros ünnepekkor tartott iszonyatos traktákat. Minek, hova, miért? Amikor egy sima hétköznap százféle különböző ételt vesz magához valaki, mire van mégis úgy kiéhezve karácsonykor?

Sokan belenyomorodnak egy-egy lazább diétába és korlátozásba is, mert mit ér az élet, ha egy szelet csokit sem lehet már megenni.

Félreértés ne essék, én sem vetem meg a finomságokat, de a prioritási sorrendemben nem a habzsi-dőzsi az első.

Egyre több embernek vígasz, stresszlevezető, vagy akár unaloműző az evészet, amire a szervezetnek egyáltalán nincs szüksége. De jár, és mondjon le róla aki aszkéta. 😄

Azok a kérdések érdekelnek, amiket feltettem. Pontosabban az, hogy arról mások hogyan vélekednek.

Rábeszélhető vagy, hogy E/1.-ben fogalmazz meg véleményt? Attól, hogy beleilleszted a mondataidba, hogy mindenki vagy senki, nem lesz általánosabb és hitelesebb. Én nem hiszek abban, hogy kalkulátorokkal kiszámolható, mi az illető set point weight-je. Nem tudok megfelelő szót rá magyarul.

Látom hogy az intúitív étkezés témaköre érdekel ,akkor miért nem ezt Írod.

Ha Tévedtem bocsi:)) De nem hiszem:))

Kitalációnak végképp nem nevezném azt ha valaki(mindenki!!)tudja mi lenne az ideális súlya:)

"pszichésen képtelen elengedni azt az elképzelést, hogy neki alanyi jogon jár, hogy mindig azt egye, amit csak megkíván"

Ez a megnyilatkozás számomra nagyon idegenül hangzik a táplálkozás vonatkozásában. Kifejted, mire gondolsz?

Van olyan ember, aki ha saját elhatározásból némi megszorítást eszközöl az étkezésében, akkor cserébe egész nap a sóvárgását győzködi le? Ott vagy drasztikus a csökkentés vagy pszichésen képtelen elengedni azt az elképzelést, hogy neki alanyi jogon jár, hogy mindig azt egye, amit csak megkíván.

Ha valakinek abból áll az élet, hogy nyakló nélkül fal, az sajnálatos.

Az önkorlátozással véleményem szerint akkor van baj, ha sóvárgáshoz vezet, és az akaraterőd nagy részét arra fordítod, hogy legyőzd ezt a sóvárgást, nem pedig arra, hogy éld az életed, végezd a feladataidat.

Ha nincs sóvárgás, nem gond; ha nem akarja a szervezeted folyton felrúgni az általad kitalált szabályokat, akkor minden rendben.

Más példák meg mást mutatnának!

JÓ étvágyam van,szeretem a jó ételeket,édességek stb.

Még ha nem "fogyóztam " akkor is kellett az önkorlátozás!!!!

Mert többet is tudtam volna enni mint amennyit megettem!

Ha ezt megtettem volna akkor nem X kg lettem volna hanem XXXXX.

Mindenkinek más.