Távkapcsolat - veszélyben (beszélgetés)

Nem az számít, hogy mi mit gondolunk róla, ha emiatt szakít. A kérdés, te mit fogsz iránta érezni ezek után. Akkor egyértelmű, hogy nem az igazival vagy.

Más: Ellentmondásosat írsz -> "Könyörögni biztos nem fogok, én mindent megteszek ezért a kapcsolatért. Jelenleg ennél többet nem tudok. De csak egyelőre."

Először is, én azt tanácsolom neked, ne ess pánikba, lehet csak megoldást keres a problémátokra, nem biztos, hogy rögtön szakítani akar. Én már két éve élek távkapcsolatban, előtte pedig másfél évig voltunk együtt úgy, hogy szinte naponta találkoztunk. Legrosszabb esetben is, még van másfél éve a drágámnak. Nagyon nehéz, és én is kiakadok sokszor, ami persze nem oldja meg a helyzetet, csak a lelkünkön könnyít.

Csak a szépre kell gondolni, és arra, hogy már mennyi időt, pénzt és energiát áldoztatok egymásra a távkapcsolatban, akkor nem véletlen vagytok együtt. Csak lehet ott valamiféle szerelem is, nem? :-)Igenis ki kell tartani.

Szerintem várd meg higgadtan a hét végét,erre gyúrj,hogy ne tégy elhamarkodott kijeletéseket,és ne hagyjon el a béketűrés.

Bármit is mond,válaszold azt,hogy szükséged van pár napra,hogy átgondold.És tedd is ezt.Felesleges előre készülgetni,meg túldimenzionálni dolgokat.

Szerintem ha szakítani akarna,sokkal egyszerűbb lenne neki nem elmenni,hanem telefonon megtenni,úh.én nem gondolom,h feltétlenül ez lesz a vége.

A távkapcsolat igen vegyes érzelmeket produkál mindkét félben, embert, ill. párt próbáló dolog. Megvannak a szépségei, mert amikor együtt lehetnek, távol a hétköznapoktól, bajoktól, problémáktól, az nagyon jó, de az ember természeténél fogva egyre többet és többet akar, s egyszer jó esetben összekerülnek...aztán kipukkan a rózsaszín lufi :-) Jönnek azok a bizonyos hétközapi problémák, amik kimaradtak az életükből, aztán elválik együtt maradnak-e vagy sem.

Én a párommal egy évig éltem távkapcsolatban, aztán összeköltöztünk, kis híján legyilkoltuk egymást, úgyhogy újra távra kapcsoltunk, de rájöttünk, hogy inkább megoldjuk a problémákat, mint sem egymás nélkül éljünk. Ennek már 11 éve :-) Persze ehhez két ember kell.

Én a helyedben elengedném, döntse el, mennyire kellesz neki, mert ha már az elején ezt csinálja, mi lesz később??? Persze én nem vagyok a helyedben, ahogy itt senki sem...

A távkapcsolat egyik veszélye, hogy az emberek hajlamosak túlmisztifikálni a másikat. Ilyenkor nincsenek meg azok a hétköznapi "egymásra növések" amiben megmutatkozik a valódi természet.

Különben hány éves vagy? Ugyanis a kérdéseid nagyon jók! Magadnak!

Minderre csak Te tudod választ, az érzéseid és a jó dolgok összegzésében ami eddig volt.

1. Nem vagyunk távolbalátók, hogy el akar-e hagyni vagy sem.

2. Ha ezért elhagy:

- éretlen.

- nem érzi biztosnak magát annyira, hogy a munkáját feladja, és más megoldást keressen ami miatt közelebb lehessetek egymásról.

- talált valaki mást, és terelő technikát alkalmaz.

3. Kérdezd meg, nincs-e valami a háttérben.

4. Ha szakítani akar engedd, vagy ne, de aki menni akar az menni is fog. :)

- Hogyan képzeled el a harcot?

- "Mit tegyek?" Csinálj egy lótuszülést és lélegezz mélyeket.:) Jobb már?

5. Segíts Magadon, Isten is megsegít. :)

6. Ha nem tudsz többet tenni, akkor újfent kérdem, milyen harcra gondolsz?

várd meg Őt, és hallgasd mg kedvesen, ne rohand le, lehet csak azt fogja elmondani, hogy elég volt a távolságból és a közeledbe költözik. Várni kell ebben az esetben. :)

"Hétvégén megbeszélünk mindent. >>>> Szerintetek el akar hagyni? Ha ezért elhagy, mit gondoltok róla?? Akkor érdemes sajnálni egyáltalán? <<<< "

Mi mindent beszéltek meg, ha még ezeket sem tudtátok? Szerintem ugorjatok neki még egyszer annak a megbeszélésnek. És tényleg az legyen, lényegre törő.

Szerintem nem elhagyni akar...

Csak valoszinű többet szeretne veled lenni,mert igen tény és valo ez az 1 nap nagyon kevés,és ugye már 8 honapja..

Sehogy sem tudtjátok megoldani h többet legyetek együtt??