Segítsetek, a volt férjem nője zaklat, fenyeget, és a kislányom is veszélyben van.... (beszélgetés)
Sziasztok!
Érdekesen alakulnak a dolgok, mióta nem volt időm írni!
Volt egy nőnap, egy névnap, és még mindig nem jelzett. Két napja felhívott, nekiállta osztani az észt, hogy én vagyok az oka a kialakult helyzetnek! Na erre kiakadtam, és a saját pénzén elküldtem a francba! Megmondtam neki, hogy egy ilyen szemét, mint az a nő, nem jut az én lányom közelébe!
Meg azt is, hogy lemondunk mindenről, csak hagyjon békén minket! Az volt a válasz, hogy ha a kislány mondaná neki, vagy éreztetné vele, hogy nem akarja látni, akkor aláírna minden papírt, mert mindenkinek jobb is volna!
Kikeltem magamból, nagyon csúnyán odavágtam, hogy én nem tárgyaltam ki őt, de ezután én sem nézem, kinek mesélem az ügyes-bajos dolgait, és lehet, hogy baráti körökben majd honorálják neki a multat... meg azt is megmondtam, több decibellel magasabban a kelleténél, hogy akármit csinál, én a lány mellett állok, és nem hagyom, hogy akarata ellen tegyen!
Megértette, és nem akarja elrángatni, aláírja a papírt, hogy a kapcsolattartás csökken kéthetente szombatról havi 1-re, csak ne legyen háború!
Hát ha az kell, hogy durva legyek, leszek!
Ezen nem fog múlni a dolog... :D
Most kicsit nyugisabb vagyok, de a csaj változatlanul nem hagy fel a piszkálással...
Most az lesz a következő lépés, hogy azt fogom kiharcolni, hogy visszavegyen a pofájából!!!
Aztán majd alakul...
de nálunk pl.: úgy tűnik, az működik, ha nem hagyom magam bántani, hanem odasózok... :)
De még jövök, mert biztosan alakul dolog... :)
Jó éjt... :)
valahol ezt én tudom, ő kezeli a kettőt együtt... azért kell nekem is így kezelnem... Még mindig nem jelzett semmit... karácsony óta nem volt itt...
még csak fel sem hívja...
De hát ez ilyen... :S
igen, de ha most felszólíttatom, hogy látogassa a gyerekét, akkor ide fog jönni, és mivel a gyámügyis azt mondta, hogy neki, hogy legyen erőszakosabb a gyerekkel, fogja meg, tegye a kocsiba, akkor azon összerúgjuk a port... mert én nem nézem végig, és nem is hagyom...
csapda...
A gyerektartásról egyrészt nem mondhatsz le, mert az nem a tiéd, hanem a gyereké. Másrészt a törvény előtt nincs összefüggés a fizetés és a láthatás között! Pl. annak a munkanélkülinek is van joga a gyerekét látni, aki a nehéz helyzete miatt nem tud gyerektartást fizetni.
Az más kérdés, ha ő (a pénz miatt) beleegyezik, hogy lemond a láthatásról, de akkor a papírnak erről kell szólnia, a gyerektartást nem lehet belekeverni.
Sajnálom... Nálunk is ez megy... gyermeki védekező reflex...
szegénykék tehetetlenek, és így próbálnak menekülni..
Ma van páros hétvége... Gerti egész nap körülöttem sündörgött, nem mert kimenni az udvarra, és ha valaki kopogott, elbújt...
és az apja csak fel sem hívott, hogy nem jön... egész nap görcsöltem én is...
Annyira dühít, hogy tehetetlen vagyok... nem tudom, hogyan lehetne úgy csinálni, hogy a gyerek ne sérüljön... talán becsületesen... és fel kellene nevelni... nem hagyni, hogy valaki egy kis nehézség láttán kivonuljon a küzdőtérről...
Köszönöm! Majd igyekszem!
Félek én is, de egyenlőre nem jut jobb az eszembe...
Ha lemondok a pénzről, szerintem lemond a gyerekről. Ez volna a legideálisabb megoldás. mindannyionknak...
természetesen nem fejjel a falnak tenném... szigorúan illetékes szervek előtt, hivatalosan!
nem szívesen menekülnénk. Inkább érdekes lehetőség jutott az eszembe. Mi van, ha lemondunk a gyerektartásról, ő meg mondjon le a gyerekről, Igazából ezt már felajánlottam, azóta nincs reakció. szerintem gondolkozik.... úgysem élt a jogaival, csak a kötelességek terhelték...
majd alakul...
de a gyerek érzi, hogy páros hét van, pedig nem is mondtam neki... mégis belázasodott, most itthol van, vírusos tünetekkel...
fekszik, teázik, tévézik... és sokat beszélgetünk... :)
remélem jobb lesz egyszer... :)
Nem is kell várnod tőlük semmit, ők már leszerepeltek. Úgy tűnik, egyetlen kiutad van: a távolságtartás elérése, amit sajnos csak hosszadalmas és fárasztó hivatalos procedúrákon át tudsz valószínűleg elérni. A helyedben ebbe úgy belekapaszkodnék, mint egy buldog, s mennék ez érdekében, mint egy tank.
A költözés nem biztos, hogy eredményre vezetne. Túl azon, hogy neked rengeteg plusz munkát jelentene, ha kellően kitartóak a gonoszkodásban, akkor egy idő után pont ott tartanál, mintha nem vállaltad volna fel a helyváltoztatással járó feladatokat. Menekülnél egy életen át?
az a helyzet, hogy ott nem sok intelligenciát sejtek, ahol az sem számít, hogy van egy gyermek... Sem kikacsintó, sem belépő 3. személy oldaláról. Nálam a volt férj meglépte, hogy sírt, elhanyagolom, meg ráerőltettem a gyereket, meg ilyenek... aztán lett, aki meghallgatta, és nem eligazította... egyiktől sem várok semmit ezek után...
csaka kislányt próbálom védeni...
Szerintem csak egy kis jóindulat, meg intelligencia kellene ahhoz, hogy válás után a gyerekek ne sérüljenek. Amikor elzavartam a férjem, a kisfiam még nem volt 4 éves, a nagy 11 múlt. Soha egy rossz szót nem szóltam az apjukra, pedig lett volna mit. Ha el akarta őket vinni, mindig megengedtem. Ha nem akarta őket elvinni, eltereltem a gyerekek figyelmét, csináltam velük én programokat.
Meg persze az is intelligencia kérdése, hogy egyik ex se zaklassa a másikat. Nálunk ez szerencsére megvolt.
Egy szétválás hoz magával éppen elég problémát, nem értem, mi a fenének kell zaklatással is tetézni.
Hát igen, ilyen is van!
Sajnálom is az ilyen embereket! Én is ismerek ilyen elvált szülőt, aki a másik oldalról ragaszkodna, de ellehetetlenítik. Pontosan ezért nehéz ez a harc. Van, akinek a gyermeke valóban szenved a másik szülő érdektelensége, az új kapcsolat felől áradó rosszindulat, és az együtt élő szülő tehetetlensége miatt. Sajnos hiába tettem meg én is mindent, hogy a kislány ne fogja fel veszteségként a válást, ne érezze meg, mégis elérte őt is...
Tegnap este elvittem táncra, ahol hasonló korú gyerekek között jól érzi magát, és ott voltak a többiek szülei, többségében mindkettő... Beleült a 8 éves lányom az ölembe, és elsírta magát, mondván: "Milyen kár, hogy az én apukám nincs jó szívvel, és nem velünk él. Nem nézi meg sosem, ahogyan táncolok." Hát erre megint mit mondjak?!
Nem foghatok fegyvert a fejéhez, hogy ne csináljon hülyét a gyerekből... inkább kerülöm, és nem szólok, ha nem emlegetjük, nem is keresi... De mindenképpen összeszedjük a hasonló gondokkal küzdőket, ha kell, az egész országban!és valamit teszünk, mert ez nem mehet így tovább...
Köszönjük a biztatást... :)
Az biztos, hogy az idevágó törvények, végrehajtási utasítások úgy carok, ahogy vannak.
A szemem előtt zajlott a kolléganőm harca az unokája láthatásáért. A fiától elvált az a némber, akit a kolléganőm az esküvő előtt az egekig magasztalt, mint leendő menyét. Kiderült: a csajnak csak arra kellett a férfi, hogy mivel jól keres, fizessen vastag tartásdíjat, hogy őnagyságának ne kelljen dolgoznia. A válás után évekig ment a harc, hogy a gyerektartást rendesen fizető apa láthassa a fiát. Tudom, mert velem íratta gépbe a leveleket a gyámügyre (még a vesztegetés gyanúja is felmerült az anyuka részéről, de nem lehetett bizonyítani). A végén feladták, mert nem akarták az egyre nagyobb kisfiút családi zűrzavarnak, elvált szülők közti konfliktusnak kitenni.
Csak hüledeztem, hogy emberek mikre képesek, csakhogy a másikat a gyereken keresztül lehetetlenné tegyék.
Persze, ez pont az ellenoldal, mert nem az járt rosszul, akinél a gyerek maradt, de ebben a történetben is a gyerek húzta a rövidebbet.
Mindenképpen tenni kellene valamit a csonka családba került gyerekek érdekeinek valódi védelméért. Többet, mint a hivatal(nok)ok által kipipálni egy-egy konfliktus „megoldását”.
(Az apa túltette magát a történteken. Megnősült, lett két gyereke, a kolléganőm meg boldog nagymama. És tudják: el fog jönni az idő, amikor az elsőszülött fiú felteszi az anyjának a kérdést: miért nem volt édesapám? És akkor vagy újabb hazugságokat kap, vagy a kedves mama egy életre leszerepel a fia előtt.)
Sok energiát egy sikerrel harcoló társaság összehozásához!
Szia! Ezen már gondolkodom egy ideje! Össze szeretném szedni azokat az édesanyákat, és édesapákat, akiket hasonló körülmények közé vetett az élet!
Főleg a gyermekeink érdeke számít!
Sajnos az unióval együtt az elvált szülők másik fele több joggal rendelkezik, mint aki a gyermeket neveli... érdekes pl.: eddig ha fél évig önhibájából nem látogatta a gyermekét a szülő, elvonták a láthatási jogát!
Most pedig ha 3 év után magához tér, mert már lehet valamit kezdeni a gyerekkel, nagyobbacska, lehet sokkolni a nevelőjét, hisz a gyereket elviszik, és az meg úgyis ellátja magát... siralom... hiába óvjuk, védjük, segítjük minden erőnkkel gyermekünk egészséges fejlődését, ilyen törvényi háttérrel mi lesz?! ha sérül?!
De ez rajtunk kívül senkit nem érdekel...
még... de nem adom fel... :)
Elképesztő, amiken keresztül kell mennetek, ha a gyereknek nyugalmat akartok.
Nem értem a hatóságokat? Miért gondolják, hogy a nevelő édesanya akar rosszat a gyereknek, s nem pedig a mindent elhanyagoló, szabályokat be nem tartó apa?
Az elvált apák egyesülete mintájára tényleg alakítanotok kéne, egy "Segítség, zaklat az exem, de még inkább a nője" (SeZaEx) egyesületet.
sajnos nehéz ez, mert nálunk is azóta megy az egész háború, mióta a nőci nem tud kimozdulni, nem jöhet, és így nem szívesen engedi a kislányhoz az exem, mert nem lát rá, hogy mivel tölti itt az idejét...
nekem van tanum, a szomszédom ápolásin van a lányával, neki bármikor szólhatok...
de ezek az okostojás nőcskék miért nem ülnek a seggükön?!
szüljenek egyet, és legyenek boldogok, de ne abból vegyék az energiát a minden napokhoz, hogy a volt feleséget sokkolják, a kisgyereket rángatják...
kellenek a jogok az apának, de ha nem kell neki a gyerek, és önhibája, hogy nem tart kapcsolatot, akkor miért kell rettegnie az anyának, hogy mikor kopog a gyerekért, és viszi olyan helyre, környezetbe, ahol egész más képet kap, és összezavarodik...
hát nagyon azon gondolkodtam, lépni kell ebben az ügyben, mert ez így nem mehet tovább!
Össze kellene verbuválni azokat az anyákat, apákat, akik a gyereküket szeretnék védeni az exek rosszindulatú párjától, meg a nem normális extől... valahogy nem igaz, hogy egy gyerekre minden rákényszeríthető...
Tudom persze, hogy vannak emberek is, akik ezt normálisan tudják kezelni, de a többségben a rosszindulat dolgozik...
Lehet, hogy csinálunk egy klubot kezdetnek, és összeszedjük, hány sorstársunk van...
Én is 2 hetente szombaton dolgoztam,ezért lett volna fontos,h jöjjön.Sajnos neked kell feljelentened,és tanut is állítanod,h tudd az igazad bizonyítani.
(azt már senki nem kérdi meg tőled,h munkaszüneti napon honnan szerzel tanut,vagy melyik szomszédot kérjed meg,h strázsáljon ott veled, míg az apát várjátok)Mert ,ugye szombaton nem tudsz betelefonálni a GYÁMügyiseknek,menjenek ki mert az apa nem jött a gyerekért.Hétköznap meg örülsz ,ha dolgozni tudsz,nemhogy még a munkából kiesve futkozol a hatósághoz.
nálunk ugyanez a helyzet, nem jött és én úgy helyezkedtem el, hogy kéthetente hétvégén műszakban volta, mondván nem lesz majd otthon a gyerek a plussz pénzt, meg csak kell.
de ha az apa nem jön, akkor mi van ?
semmmi!!
További ajánlott fórumok:
- Melyik nevet adjam a kislányomnak? Nina vagy Ivana?
- 4 éves múlt a kislányom, s ott akar aludni ebéd után az oviban
- Segítség - Kövér a kislányom!
- 5 éves kislányommal mostantól kettesben karácsonyozunk, mert meghalt a férjem. Hogyan lehet számára az ünnep boldog és meghitt így is?
- A férjem munkahelye kapott egy 170.000 Ft-os letiltást, a férjemet kirúgással fenyegetik, segítenétek?
- Mit tegyek, ha a férjem veszélybe sodorja a családot?