Társadalmi v.szociális fóbia.Hogyan lehet kimászni belőle? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok! A találkozókat sikerült összehozni, most tervezünk egy újabb összejövetelt az egyik srácnál.

Beszélgettünk, mindenki elmondta, mi okoz nehézséget nála a mindennapi életben, és szeretnénk kicsit gyakorlatiasabbá tenni a következő alkalmat. Mi activityre gondoltunk. És mindenki izgul! :) de téynleg, szóval nem kell attól tartani, hogy te vagy a legbénább, mert mindenki annak érzi magát.

Akinek lenne kedve csatlakozni, vagy csak kettesben beszélgetni, írjon nyugodtan, de lehetőleg a csokismandula@gmail.com emailcímre, mert ezt a fórumot ritkán nézem.

Hali!

Én is vmi hasonlóban szenvedek, talán "enyhébb" formában... illetve, mintha időnként erősebb lenne ez a szorongás... És közben elég magányosnak érzem magam, mert ugye úgy nem könnyű barátkozni, hogy alapvetően kerülöm az embereket...

Sziasztok!

Szociális fóbiában szenvedek én is, noha éhezem a társaságra. Furcsa egy élethelyzet, de inkább pocsék. A tünetek ugyanazok, nem is sorolom…

Nem gondoltatok még arra, hogy jó lenne személyesen összejönnie ezeknek a szorongó embereknek, és beszélgetniük egymással? Szerintem gyakorlásnak jó, könnyebb lenne megnyílni egymás előtt és a felsüléseknél is tisztában lennénk azzal, hogy ez belefér, hiszen mindannyian hasonlóval küzdünk.

Úgy gondolom, ez hasznosabb lehet, mint a mellékhatásokkal teli gyógyszer, mint egy kívülálló pszichiáter, vagy mint egy drága csoportterápia meghatározott programmal. Talán jó lenne nem csak tudni, hanem látni is, hogy nem vagyunk egyedül a problémával, megoszthatnánk egymással, kinél miért alakult ki a pánik és segíthetnénk egymást előrelépni. Úgy gondolom, félénk a félénk előtt könnyebben szólal meg, s ez máris egy sikerélmény, ami ad egy löket önbizalmat, nem is beszélve arról, hogy esetleg még hasznos információk is elhangozhatnak közben.

Én mindenképp szívesen megejtenék egy-egy ilyen találkát, akár 1-2 emberrel is, ti mit szóltok ehhez?

Én is a Rivotrilt szedem.Ne félj tőle,mert az orvosok nem engedik addig szedni,hogy rá szokj.Nekem minden évben be kell feküdnöm 3 hétre egy kórházba gyógyszer átállításra.Tulajdonképpen minden antidepresszánst,csak 1 évig szedek.

Ja elfelejtettem írni,hogy depressziós,pánik beteg, és epilepsziás vagyok.

Sziasztok!

29 éves srác vagyok. 12 éve,de lehet, hogy több ideje,hogy szoc.fóbos vagyok. Sajnos eddig nem igen foglalkoztam a betegségemmel, nem volt betegségtudatom. A 12 év alatt kétszer voltam kórházban, de amint kijöttem, el is dobtam a gyógyszereket. A dokik sem tudták mi lehet velem hosszú ideig. Állapítottak meg depresszíót, aztán skizo-affektív paranoid tünetet, végül szociális fóbiát. De vannak olyan helyzetek,hogy érzem a tüneteit mind a három betegségnek. Először féltem a gyógyszerektől, ezért természetgyógyász segítségét kértem. Sok pénzem ráment, de nem ért semmit. Most megint a gyógyszerrel próbálkozok, és igyekszem egészségesen élni. Leszoktam a dohányzásról, futok és sok gyümölcsöt eszek. Szedek a gyógyszerek mellett még B vitamint is idegrendszerre.

Ez a betegség nálam szorongásos, parás tünetekkel jár. Félek egyedül az utcán, kerülöm a társaságot, a tömeget. Amikor egyedül voltam, csak este éltem, nappal aludtam és sötétbe jártam ki az utcára, hogy ne lásson senki. Úgy éreztem hogy figyelnek. Amikor beteg vagyok, mint most is, ilyenkor állományba vonulok. Ez több hónap is lehet. Ha nem jövök ki belőle, ami remélem nem fog bekövetkezni, akkor általában munkahelyet szoktam válltani.

A szociális fóbia kialakulása szerintem gyerekkorig vezethető vissza. Nekem sajnos meghalt a kishúgom, amikor az általános iskolát kezdtem. Nem is igen emlékszem pontosan mi is történt akkor, és utána,hogy hogy dolgoztam ezt fel. Félénk lettem, visszahúzódó, nehezen illeszkedtem be a suliba. Az órákon nem igen tudtam figyelni, a tanulás nem is érdekelt, mindig fájt tőle a fejem. De elvégeztem a sulit. Ami még jobban kihozhatta belőlem ezt, az a drog. Középiskolába a füvezések és egyéb szerek. Első drogozásom után volt egy nagyon mély depresszióm, 2hétig csak feküdtem az ágyban, és nem emlékeztem semmire. Az a 2 hét teljesen kiesett. Általában mindig ősszel kezdődik és január-februárig tart. Ez változó nálam.

De most érzem, hogy kijövök belőle végleg, meg fogok gyógyulni. Erőt ad az a tudat,hogy a párom aki mind ezt megérti, terhes. Ezért ki fogok belőle jönni. A fiam és a párom szeretete erőt ad nekem.

Üdvözlettel: Free

Nem akarlak elkeseríteni, de te csak úgy tudsz rajta segíteni, ha ráébreszted, hogy ez nem játék, és lépjen, kérjen segítséget! Ezt hogyan tedd azt nem tudom, ismerem a férfiakat.... Azzal tisztában van egyáltalán hogy neki szociális fóbiája van? Vagy még ezt sem ismeri be magának? Én a helyedben ha tetszik neki, ha nem, akkor is beszélnék vele erről, ha morog, ha hisztizik! Mondd meg neki, hogy menjen el egy jó pszichológushoz, mert tarthatatlan így a helyzet!

Komolyan nem értem a férfiakat, van egy helyzet (betegség), ami miatt szenved, mert biztos nem jó neki sem, hogy nem tud normális életet élni, és mégsem tesz ellene semmit! Nem normálisak...

Szia!

Hajlandó lenne szakembertől segítséget kérni? Ez másképp nem fog menni! Én tudom....

Nekem még segített sokat az autogén tréning is!

Én akkor amikor rám jön a "parázhatnék" ki se mozdulok. Csak a lakás alatti boltba talán később. De nem tudom mit tegyek ellene.

Az szokott még beválni, ha valaki van velem az utcán.

Barátnő, a párom, akárki.

Konkrétan a párom problémája és a sorkatonaság óta szenved vele: nem tud emberek között, tömegben nyugodt maradni. Pl csak egy nagyobb családi ebéd is kikésziti:izzadni kezd, felugrik

a vérnyomása, teljesen zavarba jön mert azt hiszi, hogy ezt mindenki észreveszi és esetleg lenézik érte.Ez csak zárt helységben fordul elő, pl egy szabadtéri buli még elviselhető, bár ott sem tud teljesen felszabadult lenni. Ez miatt már szinte az összes haverja elmaradt, mert nem jár velük sehová. Egy lakodalomba pl csak nyugtatóval tud elindulni. Látom, hogy szenved ettől, és persze a család is, bár vmilyen szinten megértem. Ami furcsa, hogy egyébként egy nagyon jó kiállású, energikus, optimista, a munkahelyén kemény főnök.

Szia!

Szerintem keress fel egy pszichológust! Nem tudom megszüntetni teljenes meglehet-e, de addig biztosan eljuthatsz, hogy tudod kezelni a helyzetet, tudsz rajta uralkodni!