Tapi új élete (beszélgetés)

Szia!

Küldenél az emai címemre képet tapiról?lehethogy tudnék neki gazdit szerezni.

az email címem: bettynapocska@gmail.com

A gyepmesterünk munkaidőben a városhatáron belül természetes megoldja az ilyesmit, de máskor, ha utamba akad, én összeszedem szegényeket. Én sem szeretném az úton, péppé lapítva végezni. Amúgy ha a gázoló megállna, talán még megmenthető is lenne az az állatka :((

Az autóban egy zacskónyi száraz táp és póráz is van, meg takaró, arra az esetre, ha egy kis kóbor az utunkba kerülne. :))

Pár órája hozott a tesóm egy 5 hónapos forma, keverék kislány kuttyot. Ő is csupa sár lett, meg a kutyus is. Néhány tudjátokmilyen gyerektől könyörögte el, akik a nyakánál fogva tépték-cibálták. Tigriscsíkos keverék, de biztos fajtatisztának hitték, gondolom vitték volna ringbe, ha ott marad. Már megnyugodott, ismerkedik a többi befogadott kölyökkel a hátsó udvaromon az "oviban". :) Holnap majd elvisszük dokihoz, nézze át.

"Mivel máskor is megállunk, ha elütött állatka van valahol, ezért mindig van nejlonkesztyű és pár zsák az autóban."

mekkora ötlet...ma láttunk egy frissen elgázolt macskát, és bizony nem álltunk meg. pedig meg kellett volna.

Bár azt szerettem volna kérdezni,hogy bírod a nevelőszülőséget,már válaszoltál:)

Én eddig azért nem vállaltalm ilyet ,mert tudom belehalnék ,ha tovább kéne adnom őket,inkább 100 állatkával élnék,mint egyet is továbbadjak:)Nagyon tisztellek azért amit csinálsz:)))))))))))))

Köszönjük szépen!

Én akkor szoktam bőgni, mikor azokat adom örökbe, akik nálam vendégeskednek átmenetileg. Tudom, hogy jó helyre mennek, kapok róluk képeket, híreket, mégis mindig bőgve megyek be a kapuból. :)

Tegnap a tesómmal egy négysávos útról a város közepéről szedtük össze egy elütött görényke fiú holttestét. Odafelé nem tudtam megállni, visszafelé, kb. 1 óra múlva még mindig ott volt, az sem vitte el onnan, aki elütötte. :( Mivel máskor is megállunk, ha elütött állatka van valahol, ezért mindig van nejlonkesztyű és pár zsák az autóban... 2 perc volt az egész, de senki nem állt volna meg rajtunk kívül. :((

Sziasztok,

Dühbe jövök amikor látok vagy hallok olyat, hogy bántanak egy állatot. Legyen az kutya, macska, hörcsög, patkány. Nekik is van szívük, lelkük és sokkal okosabbak mint némelyik ember.

Elmondhatatlan haragot és megvetést érzek azok az emberek iránt, akik bármilyen kegyetlenséget képesek megtenni egy ilyen árva lélekkel.

Amikor megnéztem a képet a cikk mellett szinte sírva fakadtam, hiszen egy aranyos, értelmes kiskutya képét láttam és el nem tudom képzelni, hogy lehet egy ilyet bántani.

Nagyra becsülöm azokat az embereket akik segítenek, ott vannak ahol lenniük kell és cselekszenek. Nekem nem lenne lelkierőm, én minden "esetnél" bőgnék, lelkileg nem bírnám nézni egy szenvedő állat TEKINTETÉT.

Na de minden jó ha a vége jó.

Sok erőt minden állat mentőnek!

Anyósom 2006-ban, apósom 2009-ben halt meg, egy imádni való tacsikeverék kutyájuk volt. Van.

Mikor eladásrakerült a ház, sógorom a kutyát el akarta "tekinteni" (nem altatni, csak valahova kitenni az út mellé), majd egy évig ő "tartotta?" ő lakott a házban.

Mind a négyen (férjem, fiam, lányom, én) egyszerre rontottunk neki: Na azt már nem!

Picur, tizentúl van, egy szemvillanás alatt megszokott nálunk, fénylik a szőre, derék bősége a kétszeresére nőtt. A mi tizenéves kutyánkkal nagyon megértik egymást, kivéve kajaügyben.