Tanulás... család és munka mellett.... (beszélgetés)

nem hosszútávra kell gondolni, ahogy írtam tényleg csak akkor amikor nagyon muszáj volt, nagyon gyéren tudom beosztani az időm, folyamatos tanulás sosem volt az erősségem pedig hányszor megfogadtam, de nem ment.

És persze évente abban a 3-4 hónapban nem én voltam a hónap dolgozója, és inkább csak halni járt belém a lélek, de kinyomtam, erőből, vége van... csak a cél lebegett a szemem előtt, azóta se kívántam meg újra intézményes keretek között tanulni, csak amennyit nagyon muszáj ahhoz hogy "up-to-date" legyek

Dehogy nevetünk ki! Nekem csak egy gyerekem volt/van, de sokszor voltam az összeomlás szélén. Én az utolsó államvizsgám eredményhirdetőjéről bőgve jöttem ki, az öröm-megkönnyebbülés-stressz.

És tényleg nekem sem lett sokkal több időm :D

Nem tart örökké, egyszer majd vége lesz.

Az lesz csak a szép nap!

Ti vagytok a jó példa előttem. Én még egyelőre nagyon küzdök. Mindenhol meg szeretnék felelni nagyon, de baromi nehéz. Tudom, adjam lejjebb a mércét. De még így is levakarom a falat, mivel állandóan stresszben élek attól, hogy hol ide kapok, hol oda..... :S Ha tanulok, akkor lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy nem foglalkozom eleget a gyerekkel stb. :S

Ha én egyszer diplomaosztóig eljutok, biztos vagyok benne, hogy szét fogom bőgni az agyamat, de hogy elhinni nem fogom az tuti...

Érdekes módon amikor végeztem, a nagy megkönnyebbülésen kívül valahogy azt nem éreztem, hogy hej, de sokkal több szabadidőm lett...

Egyébként nagyon hamar meg lehet szokni és valóban átalakul az életmód. A családé is.

Mindenesetre nem bántam meg, életem nem könnyű, de nagyon szép három éve volt. Maradt meg sok emlék, barátság, nem utolsó sorban van munkahely azóta is...

És nevessen ki, aki akar, de a diplomaosztón én olyan büszke voltam magamra, amiért megcsináltam és hálás a családomnak, amiért mellettem voltak végig.

Azon a főiskolán nagy divat volt levelezőn a beadandó házidolgozat, 15-20 oldalak. Minden hétvégére készíteni kellett párat.

Gazdálkodási szak, tehát a matematikával és ráépülő tárgyakkal (statisztika, pénzügy, számvitel stb) folyamatosan foglalkozni kellett, mert nagyon el lehetett csúszni másképpen. Kis egy féléves, pár kredites tárgyaknál csak a ZH-kra, vizsgára tanultam, megmondom őszintén, többre nem volt idő, energia.

Én éjszaka tanultam,de szerencsés vagyok, mert éjszaka fogékonyabb vagyok.

Ismerősöm is 3 gyerek mellett éjszaka tanult az egyetemi vizsgáira, úgy hogy a 3 mellé megszülettek az ikrei is.

Az kemény. :O Gratulálok!

Én az előadásokat szeretem, de megbolondulok attól, hogy mindig tanulnom kell ahelyett, hogy a gyerekemmel foglalkozzak. :((( Sokat tanultál?

Szia.

Én húzós munkahely és a három gyerekem mellett végeztem főiskolát. Tanulni késő este és kora hajnalban tudtam, meg ha véletlenül kaptam tanulmányi szabadságot vizsgák előtt. Ami ugyan járt, csak éppen akkor mindig úgy alakult a munka, hogy nem lehetett kivenni.

De meg lehet csinálni. Legjobban azokat a péntek-szombatokat sajnáltam, amit nem a családdal töltöttem, hanem előadásokon. De valamit valamiért.

Sziasztok!

Akik ebben a helyzetben vagytok vagy voltatok mennyi időtök van/volt a tanulásra? Hogyan osztjátok be az időtöket?