Talán egyszer jobb lesz! (beszélgetés)

Borzalom belegondolni, hogy a leírtak alapján milyen gyerekkorod volt.

A szüleid, rokonaid hol voltak? Senki nem vette észre, hogy szenvedsz?

Szia!

Elolvastam a cikket, és nagyon tudom milyen állapotban vagy. Nekem ilyen magányban telt el 18 évem, majd a legmélyebbről én, saját magam kapartam össze. Nem mondom, hogy most MINDIG vidám vagyok, de talán kisebbek ezek a "hullámvölgyek"... nagyon nehéz, de ha már van benned pozitív cél, az jó, ezeket tartsd meg, ezekbe kapaszkodj és erősítsd meg.

És ha bármikor beszélni szeretnél, rám számíthatsz :)

Akkor,ha a szívem vérzik,azt nem kell megbocsájtani?

Húú,pedig néhányszor már megtettem. :-)

Néha vannak jó pillanataim, és próbálom takargatni, és feledni, átlépni a rosszakat.

De, sajnos csak elő jönnek:S

Akkor nincs is más dolgod, mint jól seggbe rúgni a rossz pillanatod. :D

Nincs veled semmi baj, csak nem kell az apróságokat mellre szívni. Mert nagy bajok biztosan nincsenek veled.

Nahát ennek örülök, hogy akkor vannak pozitiv pillanataid is :)

Amugy régebben én is tele voltam komplexusokkal, ugy kb. 16 éves koromig, mindentől féltem, hogy jaaj, mit fognak szolni a többiek, még ha pl. egy uj nadrágot vettem, és másnap fel akartam venni, akkor is attól féltem, hogy mit szólnak majd mások...szóval én tudom milyen az, ha valakinek stresszes a kamaszkora...addig elég bénán is öltözködtem, nem sminkeltem magam, nem is éreztem magam szépnek, stb, mignem egyszer olyan 16-17 évesen elkezdtem tudatosan változtatni ezen, valahogy kialakult bennem, hogy nem érdekel más, mert ÉN én vagyok, senkinek semmi köze hozzá...meg más lányokon megfigyeltelm, hogy a szépség valahogy belülről sugárzik, akik szépek azokon látszik is, hogy annak érzik magukat...tehát lekezdtem én is ugy viselkedni, hogy ez sugározzon rólam, attól kezdve divatosan öltöztem, sminkelni is lekezdtem magam, és végül sikerült is tleejsen megváltoznom külsőre és belsőre is....most, ahogy visszagondolok az akkori énemre, mintha egy más világ lenne, mintha nem is én lettem volna....de nagyon örülök, hogy meg tudtam változni. Ugyhogy mindent el lehet érni, csak akarni kell!

Rossz pillanatai mindenkinek lehet.

Remek és helyes lány lehetsz :-)

Remekül. Látod:-)

Bár sokan lennétek így:-)

Most próbálok mindenkinek válaszolni!

Debrecenben lakom, és nem soká 19 éves leszek.

Soha senkinek nem mondtam még el a bajaimat, csak így névtelenül a neten.

164 centiméter és 52 kg vagyok ezzel szerintem nincs gond, ahogy a táplálkozásom is rendben van.

Köszönöm szépen a linkeket, és hogy elolvastátok.

Ha van kivel akkor sokat nevetek, és mosolygok én.

Ezt a cikket az egyik rossz pillanatomban írtam, ezért is ennyire negatív hangulatú!

Nem , nem mert ez lene az idealis. De ez mar mondjuk a hitemhez tartozik, es az nem enek a forumnak a temaja.

Tanulom azert is mert ha nem tudok szeretni olyat aki megbantot a salyat sebeimbe forgatom a kest.

Írtad,megbélyegzést:-) Szerintem a nők is!

Tanulsz, mert az lenne az ideális.

Szerintem is.

Idealis? Nem tudom, viszont tanulok igy szeretni, szeretni azt is aki nem erdemli meg. Nekem ez a valo elet, mondjuk mert engem is szeretek olyan emberek akiktol nem erdemeltem meg,olyan emberek is akiktol mikor elvalasztot az elet , vagy akiktol meszire kuldot az elet tudttam meg, hogy szeretek.

Amit Phoneix csinalt az csak anyi , hogy engedte magat kihasznalni.Az mar mas dollog mit gondolok azokrol a ferfiakrol akik elnek a lehetosegel.Es ok megmegbelyegezve se nincsenek. Kerdem en ezek mit erdemelnek??

Köszönöm a válaszodat.

Megfogom fogadni, a tanácsaidat.

Már több mint 1 éve nincs fogszabályzóm, és 3 osztálytársammal jóban vagyok, szóval a suliban nem voltam én totál egyedül, csak a magánéletemben.

Te ütközöl,

Én beszélgetek:-)

A vita nemesít:-)

A büntetést is kiérdemeljük!

Te az ideálist mondod, én az életet.

Egyetértenék,ha nem lenne benne a vénemberezés!

Azt kaptad, amit kértél! Ha igényesebb lettél volna,olyan tapasztalatok gyüjtésére lehetett volna lehetőséged,aminek egész életedben hasznát láthatnád!

Nefeledd! az idősebbek már tudnak eztazt. Szeretni is szívből,csak az életben mindent KIKELL érdemelni!

A boldogságot FŐLEG.

...és ott van a munka, ami valóban kikapcsol és gyógyít. Hidd el ezt egy nagyinak, sok nehézségen átsegített életem során, remek terápia. shilladornak köszönöm Szendi Gábor linkjét, megmagyaráz egy-két dolgot, pedig már azt hittem mindent tudok :D

Mindenkinek a legjobbakat.

A fejedben kell rendet raknod,és a kisugárzásod is megváltozik magától,és bevonzod a jó dolgokat.Mint pasik,új ismerősök.Sok technika létezik erre.Írj magadnak minden nap 10 pozitív gondolatot egy papírra vagy naplóba.Az vagy amit gondolsz,a gondolatainknak hatalma van.Ez működik jó és rossz irányba is.Egy idő után szokásoddá válik,és megváltozik a kisugárzásod.

Nekem sem volt könnyű gyerek/kamaszkorom,inkább le sem írom,nem lehet pár mondatban,ha olyan lettem volna megölhettem volna magam.Hiszem,hogy a megpróbáltatások erősebbé tesznek,így 36 évesen látom,sokat a nehézségeimnek.Keményebb,erősebb lettem.

Elmesélem neked az én történetem, hogy láss egy pozitív példát. Nekem sem volt jobb a helyzetem gyerekkoromban. Mindig is duci voltam, ráadásul jó tanuló, kikiáltottak srtébernek. Én voltam a kiközösített, a szerencsétlen dagadék, az, akibe mindenki törölte a lábát. Ráadásul az én melleim is kicsik... a tyúkmellemel is sokat piszkáltak még gimiben is. Amikor elkerültem gimibe, azt hittem majd más lesz, hogy ott majd másképp csinálom. Persze nem ment, ugyanolyan rossz volt, ha nem rosszabb. Én is vágytam a szerelemre is, de persze a suli egyik legmenőbb sráca volt a plátói szerelmem. 4 év alatt kb 3 szót váltottunk összesen (persze én már attól is majd elrepültem örömömben). Az online világba menekültem a mindennapjaim elől, elkezdtem ott élni az életem, megfeledkezve arról, hogy van egy valódi is, amit rendbe kellene tenni. Mivel szeretethiányom volt, és már nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen a szex, jobb híján én is neten ismerkedtem és jobb híján olyan férfiakkal, akiket inkább nézne apámnak az ember, mint partnernek. Odaadtam a szüzességem szerelem nélkül, és vénemberek élvezeti cikke lettem én szegény naiv, szeretetéhes gyerek. Éppen 18 évesen fordult velem a világ. Megelégeltem magam, és azt mondtam, ez nem mehet így tovább. Hogy én igenis szép vagyok és értékes, és ennek tükrében fogok viselkedni. Magamon változtattam előbb... lecseréltem a ruhatáram, megcsináltattam a hajam, és addig nézegettem, próbálgattam magam a tükörben, míg azt nem mondtam: igen, ez egy jó nő! Majd kinyílt a világ. Elkerültem egyetemre, ahol már az új énemet ismerték meg az emberek. És ott már egyébként is más a közeg... ott már komolyabbak a fiatalok, nem azt nézik, hol tudnak beléd rúgni, nem az okoz nekik örömet, ha bánthatnak valakit. Azok a tulajdonságaim, amik miatt annak idején kiközösítettek, itt értékké váltak. Érték volt, hogy okos vagyok, jó a fejem, érték volt, hogy írok, rajzolok, zenélek, és hogy kicsit elvont vagyok. Szerettek engem a csoporttársaim, és akadt hódoló is azonnal, már az első nap :) Mégpedig olyan pasi hogy fúúúh.

Amit ki akarok hozni ebből, hogy előbb a saját hozzáállásodat kell megváltoztatni, mert addig a világ sem fog változni. Fogd fel úgy, mint egy tükröt... azt látod benne és azt kapod vissza, amit kifelé mutatsz. Ha eleve úgy indulsz neki, hogy lesütöd a fejed és legszívesebben láthatatlanná válnál, akkor az is leszel. Viszont ha sugárzol, felszeged a fejed és belemosolyogsz idegenek arcába, meglátod, hogy hamar középpontba kerülsz és akár népszerű is lehetsz.

Én ilyenkor mindíg azt zárnám ki először, nem-e táplálkozási oka van a rossz hangulatodnak. Hány kg vagy, és milyen magas. Szerintem van egy jó kis vérszegénységed (vashiány miatt). Ez simán okoz levertséget. Kellene egy teljes vérkép, utána szednék egy jó kis vitamin komplexet, eljárnék futni. A mozgás tuti kikergeti belőled a rossz/ negatív hangulatot ;)

Addig is:

[link]