Mi a véleményetek? Talán minden rendben lesz egyszer még? (beszélgetés)

... amúgy, ha vissza akarod fordítani... végy erőt a gyomrodon, és hívd Te a nőt vásárolni, ruhát venni, fodrászhoz, manikűröshöz, kávézni, varrónőhöz.... wc-re... mindenhova, ami létezik, és baromi sértődj meg, ha nemet mer mondani, de ne hátat fordítva csnedesen, hanem mondd el mindennek a szemébe, hogy a Te férjed bezzeg ugrik neki mindenre, ő meg erre nem képes, milyen szemét egy barátnő.... stb... ugráltasd meg kicsikét! ;)

... aztán majd kiderül, szóval kapd fel a kesztyűt! :)

Sajnálom... :(... sajnos a Nők antennája általában jól működik, megérezzük, ha gond van.

Nincs mese, menni velük mindenhova, ha hívnak ha nem, bűbájos mosollyal .... és átható kedvességgel.

Egyébként a hölgyemény férje mit szól a dologhoz?

Történetem igen hosszú lenne, de rövidre próbálom fogni. Lényegében annyi van egy úgy nevezett "család barát, barátok"már rég ismertük egymást, de ez a "barátság" néhány hónapja szorosabbá fonódott. Amely először tökéletesen működöt majd a továbbiakban kezdtem én, mint feleség lemorzsolódni a férjemnek és a család női tagjának egyre sűrűbben volt közös programjai volt, hogy hívtak volt, hogy nem, de ez volt a legtöbbször. Persze ez nekem nem tetszett, aminek hangot is adtam a férjemnek mindenre az volt a válasza hiszen "csak"barát mért ne tehetné, ha a hölgy megkéri, vigye, el valahova ő mért ne tenné. Igaz volt úgy, hogy a másik férj is ment, de sokszor nem. Mikor megkérdeztem férjem mért nem nekem szól, ha pl.: bevásárolni szeretne a hölgy, mert hát az én férjem nem szeretet ilyen helyekre járni válasz "mert én csúnyán néztem rá" pedig ezek előtt én úgy érzem ilyenről szó sem volt. Hozzá tenném ennek a nőnek nincsenek barátnői inkább férfiak. Igazából az verte ki a biztosítékot, amikor nem, hogy én, de már a mi 2 gyerekünk is kimaradtak a "jó dolgokból"kezdtem úgy érezni férjemnek fontosabbak a "barátok"mint a saját családja. Néhány alkalommal nagyon összevesztünk ezen, de a vége mindig ugyan az lett ő kérte és vitte. Kezdtem teljesen kifordulni önmagamból már utóbb arra a következtetésre jutottam ez már több mint "barátság"olyan féltékenység uralkodott el rajtam, amit azelőtt nem is gondoltam. Elvesztettem minden önuralmamat, egy pénteki nap megfogtam a gyerekeket és némi pénzt, s elmentem a testvéremhez. Férjem enyhítse bánatát elment szombaton a "család barátokkal" és a fiúnkkal egy rendezvényre,eljött a vasárnap menjek haza, mert ennek nincs értelme, hiszen ő-ők "csak barátok" persze vita lett a vége a dologból és nem mentem,de a gyerekeket elvitte mondván mennek fürödni a Balatonra én engedtem, hiszen a gyerekek övé is,de másra sem tudtam gondolni, hiszen azok is mennek mért nem én mért ők. Estére a vége az lett teljesen kifordultam magamból és szinte őrjöngeni kezdtem és neki indultam a nagyvilágnak persze tesóm rögtön szolt a férjemnek, aki azonnal jött valahol az úton berántott az autóba és hát vitt az ügyeletre, mert nem vagyok normális elvittet a kórházba. A mi nem jött össze, mert mivel nem voltam vagyok ön és másokra veszélyes még csak az ügyeleten ki sem vizsgált mondván kialszom magam. Biztos vagyok benne ez nálam valami idegösszeomlás lehetett, mint valamiféle szeszély, ami majd egyszer elmúlik. Eljött a másnap és minden ugyan ott folytatódott. Minden egyes alkalommal mikor ő vitte én vitáztam a vége az lett hogy férjem elkerülje ezeket ott aludt az anyánál nem jött haza 3 nap,de mivel a kedves hölgy épp a szomszédban lakot így akaratlanul láttam, minden egy alkalommal férjem ruháit elvittem az anyához mondván menj ha menni akarsz,persze ez mások szerint rossz döntés volt hiszen csak a lovat adtam alá,de mit tehetem volna némán tűrjek?kiabáljak?veszekedjek? Én azt reméltem rá jön, hogy nem viccelek! Írtam a hölgynek egy SMS, ami nem volt durva a válasz senkiért és semmi ért nem hajlandó feladni ezt a barátságot, ha tetszik, ha nem. Már addig fajultak a dolgok köztünk a dolog, hogy jobbnak láttam elmenni így hát összecsomagoltam és elmentem anyámhoz a gyerekekkel, aki addig nem is tudott semmit persze a gyereket hívta minden nap velem nem volt hajlandó még csak szóba állni sem. Néhány nap után elmentem az anyához, hogy beszélhessek, vele mit akar hogyan stb.., de néma csönd nem válaszolt a kérdéseimre mikor már mentem volna el ő annyit mondott beszélt ügyvéddel, gyámüggyel, hogy én jogtalanul vittem el a gyerekeket az állandó lakcímükről persze ki nevetem, mert én már azelőtt beszéltem ügyvéddel mihez van jogom és mihez nem. Így haza mentem, telefonált a gyereknek másnap megy értük és elviszi őket a Balatonra át vettem a telefont, hogy ne hétköznap, hanem inkább a hétvégén vigye el őket 2 napra, de ő nem ér rá szombaton, és ha tetszik, ha nem megy értük és kész. Én szinte biztos voltam benne, hogy nem akarja vissza hozni a gyerekeket így haza mentünk még az nap este az óta nem szólók némán tűrök, szombaton elment munkaügyben a határon túl, ami nincs messze. Érdekeség a dologban a hölgy sincs, itthon mert a férjem elvitte az anyához mondván ott tölti, a hétvégét hát most mire gondolhatnák mért pont, most amikor az én férjem sincs itthon, az övé viszont itthon van. Talán együtt vannak? Vagy csak véletlen egybe esés? Hmm, nem tudom, de folyton ezen jár az agyam, de hát úgyis kiderül…………

”Röviden” ennyi, de muszáj volt leírnom, mert már teljesen ki vagyok, úgy érzem, feladom!