Szülőként mit tennétek mi a helyes? (beszélgetés)

Semmit. Most már semmit, hiszen már felnőttek.

Gondolkoznák, hogyan, mit kellett volna másképp, hogy ne legyenek ilyen mafla gyerekek.

A kibic megjegyzése:

Ahol szeretnek, oda ritkán menj, ahol nem szeretnek, oda soha.

Az idősebb testvér egy új "családhoz" tartozik. Ha nem hívják meg a nejét is az ilyen eseményre - be avatkoznak, be avatkozni akarnának abba a családba.

Az én esküvőmre az egész világ jöhet, még a leghalálosabb ellenségem is - ha van ilyen. Hiszen aki az én esküvőmre jön, az engem azzal megtisztel.

Aki az ilyen esemény alkalmából is ilyen bődítő butaságot mutat - annak még lesz sok esküvője. Nincs mit lekésni - és sajnálni.

Köszi a hszeket, jó volt sokféle véleményt megismerni. Én békülnék, mert a haragtartáshoz rövid az élet. De sajnos rajtam már nem múlik, bocsánatot kértem sógornőtől amiatt, ha ezzel konfliktust okoztam a vőlegénye és közte. Visszagondolva nem kellett volna. De megtettem. Mostmár igazán nem rajtam múlik. :)

Ha menni kell megyek, az esküvőre. Kirittyentve mint s%@ros Pista neve napján.

Ha nem elköltjük az ajándékra szánt pénzt magunkra.

Nem baj, nekem tetszett! Igazából tényleg az volna a legkorrektebb amit írtál. :) Valójában már bocsánatot kértem mindenkitől. Még attól is akitől szerintem nem kellett volna. Minden ember hibázhat. Ha még továbbra is haragot tartanak az már nem az én hibám. Igyák azt a mérget amitől azt várják, hogy én patkoljak el.

Szerintem konkrétan élvezi, hogy viszályt szíthat, hogy konfliktust okozhat.

Olvasgattam, hogy van aki,akik fejtegetik, kinek van több joga a családban, a réginek, vagy újnak.

Amondó vagyok, normális esetben egyforma. Miért is lenne több joga, aki régebben került abba a családba? Nekem annyira furcsa eszerint ítélkezni, mintha az elsőszülöttnek több csoki járna, mert ő valamennyivel előbb született. Szerintem a tiszteletet ki kell érdemelni, és nem harcolni érte ha régi, ha új az a családtag.

Csak a magam véleményét tudom mondani. Ha meghívnak egy esküvőre, nem foglalkoztat ki van jelen, nem rám tartozik, kérdezősködni meg szerintem kimondottan otrombaság. Magánügy.

A szülők is tudják mit és miért tesznek,ha a családban már az gondot jelent, hogy kérdezősködnek, hol a másik testvér, képzeld el mekkora szégyen egy ilyen családban, ilyen ismerősökkel (te írtad, hogy túl érdeklődőek) , hogy azon csámcsognának, ott az a marha felszarvazott férj.

Nem tudom melyik a jobb, valószínű a férjed szülei sem büszkék, hogy megcsalták a fiukat.

Én azt gondolom, hogy akkor nem tudnak békében élni, ha az egyik rosszindulatú.

Én a bátyám feleségével nagyon jól kijövök. 23 évig voltak házasok, soha semmi vitánk nem volt, Kb. 2 éve elvált a bátyámtól, mert már nem szereti:( Ekkor sem lomlott meg a kapcsolatunk. Tehát a mai napig jó a viszonyunk.

A férjem nővére viszont már nehezebb eset. Okos, értelmes, de azt hiszem zavarja, hogy nála 15 évvel fiatalabb vagyok, ezért időnként megpróbál belémkötni, ami nem nagyon sikerül neki, mert én rögtön reagálok és jól. Ha tudná, hogy a férjem azaz az ő öccse csak miattam áll vele szóba (mert én mindig mondom neki, hogy a testvéred és nem szabad haragban lenni), nem is tudom mit tenne...

Ezt kellene tenned!

Teljesen egyetértek ezzel a hozzászólással.

Ja, azt még: a csalvaságod csak egy pont, amibe a soginő bele tud kötni, mert más fogást nem talál rajtad. Ezt meg ezüsttálcán kínáltad fel neki, hiszen ezt a legtöbben elítélik; pedig hányan, de hányan megteszik.

Azé minden tiszteletem, aki ilyet meg tud bocsájtani, és tovább tud lépni rajta. Ez emberi.

Bocsi mindenkitől, hogy regényt írtam!!!

Mindig ez van. :)

Estefani! Végigolvastam a hsz-eket és a "szarvletörős" fórumodba is bele-bele olvastam. Ezt, sajnos, nagyon kifogtad! Nem könnyű helyzet! Abszolúte nem irigyellek. Én is tapasztaltam már meg sok-sok butaságot emberektől (rokon, kolléga, barátnő); én a visszahúzódást, az elfordulást szoktam alkalmazni a nem rokonokon; a családban meg kell oldani, beszélni. "Még, ha c@r is, köpd ki!" Muszáj, az élet rövid, az egészség, a szeretet, a hit, majd a többi (megélhetés, elismerés...) a legfontosabb. Nehéz, de ez az élet. Az elfordulást nem direkt teszem, ösztönös, de van olyan pont, amikor nincs más lehetőség, vannak olyan személyek, akiket egyszerűen már nem tudok kezelni, és felesleges erőt pocsékolni a dologba, ha mindez csak nekem fontos, ők meg így is, úgy is hátbaszúrnak és még élvezik is. Szerintem, az ilyenek nem is tudják, hogy mit tesznek, nem tudják, hogy ők gonoszak, nekik ez a természetes. Egy ilyen barinőt, szomszédot le lehet építeni, egy kollégát hanyagolni (ha a munka ezt megengedi, egyébként váltani kell, mert előbb-útóbb úgyis az lesz), de a családban ezt meg kell beszélni, kompromisszumot kell kötni. Nem kettesben (te meg a soginő), hanem min. 4-esben: férjek és ti, esetleg a fiúk szülei előtt. Leülni az asztalhoz, és elmondod, hogy mi bánt, szeretnél megoldást találni a jövőbeni családi béke érdekében. Nem kérsz szeretetet a soginőtől, de nyugalmat és tisztességes viselkedést igen. A félrelépésedért kérj bocsánatot mindenkitől, megbántad, de a pároddal már megbeszéltétek, ő kitart melletted, mert erősebb ennél a Ti szerelmetek; és ez csak Rátok tartozik - ezt csak egyszer és érthetően, nem magyarázkodva. Mindezek mellett neked nincs semmi bajod a soginővel, ha neki van valami veled, mondja el nyugodtan. De, mindketten próbáljatok tisztelettel lenni egymás iránt, és a szülők, a fiaik iránt, mert ők testvérek. És a többi... valahogy így próbálnám meg helyretenni a kiscsajt. Lássa mindenki, hogy Te mindent megteszel a párodért, a családért. Aztán ezt már nem kell feszegetni, ha jön valamivel, csak annyit mondj, megbeszéltük.

A soginőn változtatni már nem lehet, ő ilyen; de kordában kell tartani. Légy határozott, magabiztos, erős nő, akire fel lehet nézni. Tedd a dolgod, szeresd a párod, segítsd az anyósod, az apósod, és csak a kellő min-ot beszéld vagy tedd a soginőddel, hagyd rá a dolgait, majd kiforrja magát. De, ne hagyd elmélyülni a haragot, a rágalmazásait.

Szeretni sosem fog, mert nem tud, és a szeretetet nem lehet kierőszakolni - ez csak plusz megjegy., tudom, nem is ez a cél.

Egyértelmű, hogy irigy rád, kisebbségi érzése van, a pasiját is csak a barinő kezéről lecsapva tudta megszerezni. Nem terhességgel erőszakolta ki az esküvőt véletlen?

Vannak ilyen nehéz természetű nők, és a pasikat az orruknál fogva vezetik, mert ezeket a férfiak nem látják meg, és a qrvákból lesz a legjobb feleség, mint a mondás is tartja. Q alatt az olyanokat értem, akik elvesznek egy családapát a feleségétől vagy akik "jaj, terhes vagyok, pedig védekeztünk, most mi lesz"-szel fogják meg a pasit maguknak. Persze, van, ahol becsúszik védekezés mellett a baba, de nem ma jöttem le a falvédőről én sem. Ismerek ilyet én is.

Érdemes lenne elolvastatni a soginővel Müller P. Szeretetkönyvét és Örömkönyvét; de ne tőled kapja ajándékba, mert akkor tuti nem olvassa el. Hátha, segítene neki egy kicsit másokkal való kapcsolatában is.

Neked pedig kitartást és sok erőt, önfelett örömöt kívánok! A félrelépésért nem dicsérlek meg, sőt! De nem is török feletted pálcát, sosem lehet tudni velem mi lesz, hogy lesz egyszer. És azt sem tudom, mi oka, célja volt nálatok.

Minden jót!!! :)

Értem, hogy mire gondolsz, de azt hiszem én nagyobb teret adnék azoknak, akik jóban vannak egymással, mint olyanokért bánkódni, vagy olyanoknak róni fel bármit, akivel amúgy sem jó a kapcsolat.

Ha vki nem megy valahova szívesen az azért van, mert nem látják szívesen vice verza, akkor meg?

Nekem az a véleményem, hogy az új menyecskének, még nem lehetne ekkora döntési joga! Ha van, az mi alapján?

A másik oldala a dolognak, hogy ki fizeti ki az esküvő költségeit? Mert annak van joga megmondani, kit lát szívesen, kit hív meg.

Harmad részben pedig a testvér megnémult? Ő hoé van a képben?

Jön a vihar, ki kell kapcsolnom.

Jó éjt!